LFG.HU

Attila
humorCimkek

Írta Jeff Freeman

Ed azt szeretné, hogy karaktert generáljak. Előre. Ah. Azt mondja, hogy szükségem van egy “háttérre” és egy “személyiségre” és egy “karakternévre”, mielőtt egyáltalán játszani kezdhetnék.

Ajjaj.

Mi történt a régi szép időkkel? Akkoriban kidobtad a karaktert, majd kelletlenül eldöntötted, hogy nagyjából milyen fajta fickót játszol. No persze a végén mind ugyanolyan volt, nem igaz? Úgy értem Joe karakterei alapvetően Joe az Elf vagy Joe a Törpe vagy Joe a Mittoménki voltak, de mindegyik végig Joe volt.

De mégis miben különbözik ez mondjuk Robin Williamstől?

Nézd! Ez itt Robin az Idegen. Robin a Tudós. Robin a Főiskolai Tanár. Robin az őrült hajléktalan, aki bedilizett miután végignézte amint a felesége arcát szétrobbantja egy puskás yuppie-gyűlölő elmebeteg barom.

Ó, Shazbot!

Akkoriban másfél játékot is végigjátszhattál, mielőtt egyáltalán szükség lett volna a karakter nevére. És talán csak minden harmadik játék alatt kellett megnézned a karakterlapot, hogy visszaemlékezz, kit is játszol. És ha szerzetest játszottál, még névre sem volt szükséged. Te voltál A Szerzetes.

Szóval itt ülök, és a kockáimmal játszom, miközben Ed arról dünnyög, milyen fontos egy háromdimenziós karaktert alkotni, akinek egyéni személyisége van, amely különbözik az enyémtől és blablablabla. Dobhatok már? Oké, mit dobjak?

- Először el kell döntened, milyen jellegű karaktert szeretnél – javasolja.

- Kaotikus gonoszt – vágok vissza.

Gigi felpillant egy pillanatra az éppen olvasott dark gótikus szerelmi ponyvából, hogy megforgassa a szemét.

- Ez a játék nem használ jellemkategóriákat – mondja Ed.

He? És akkor hogyan a francba kéne megindokolnom, ha bármihez is támad kedvem, hogy az illik a karakterhez, ha nem mondhatom, hogy “kaotikus gonosz vagyok”?

- Nézd máshonnét a dolgot – magyarázza Ed. – A gonosz emberek nem csak egyszerűen gonoszak. Motivációik vannak, amelyek a mások iránti érdektelenséggel párosulnak – vagy szélsőséges esetben az emberi élet teljes semmibe vételével – és ez teszi őket gonosszá.

Pislogok. Hülyén és tompán meredek Edre. Gigire nézek. Már a könyvét olvassa. Timre nézek, aki magában röhög, miközben a Justice League International képregényt olvassa.

- Mit szeretne a karaktered? Mi motiválja? – kérdezi Ed.

- Hát – válaszolom -, kaotikus akar lenni és gonosz? – javaslom.

- De miért? – kérdezi Ed. – Ez az igazi kérdés.

- Ó – mondom, végre megértve a helyzetet. – Mert egy hülyegyerek, azért.

- Szóval csak magadat játszod? – jegyzi meg Gigi fapofával. Azt hiszem, most szarkasztikus volt.

Ez túl sok munka lenne. Ed egyetért – Talán másfelől kéne elindulnunk – adja meg magát. No, dobhatok már? Kicsit vagy nagyot kell dobnom?

- Kezdjük a karakter történetével – mondja.

- Milyen történetével? – kérdezem. – Még nem is kezdtünk játszani.

- Hát a gyerekkor – mutat rám, amikor azt mondja “gyerekkor”, mintha csak egy új szót talált volna fel. Ó, már látom, mi a helyzet… A Következő Nagy Dolog a szerepjátékokban… a “karakterek gyerekkora”.

Kivéve, hogy ez nem igazán új. Mindig is szerettem a régi Travellert, ahol dobni kellett a túlélésnél a karaktergenerálás során. “Affene, halva születtem.”

Megpróbálkozok a legjobb Steve Martin alakításommal, ami nem igazán sikerül. – Szegény fekete gyermekként születtem…

Gigi becsapja a könyvét, és elhagyja a szobát. Hálisten megszabadultunk tőle. Egyébként sem volt túl segítőkész. Tim röhög.

Tim egész idáig csendben ült, és egy kupac Justice Leauge International képregényt olvasott. Egyáltalán miféle ember olvas szuperhős képregényeket az ő korában? – Nos, ez illik a “Hülyegyerek” háttérhez – vigyorog.

- De nem mondanám, hogy kaotikus gonosz volt abban a filmben – kötözködik Ed.

- Nos, talán nem. Másrészről viszont nem érdekelték az embertársai, bár ebben az esetben inkább a hülyesége volt az ok, mint a rosszindulat. Viselkedés szempontjából viszont… – vitatkozik Tim.

- Ó, nem – rázza a fejét Ed. – Figyelj, pénzt küldött haza a szüleinek…

- De ez volt a motivációja! – Tim boldognak tűnik, mintha egy bonyolult csapdát állított volna, amibe Ed vakon belesétált.

Én csak ülök és azon tűnődöm, hol rontottam el az életem, hogy majdnem harminc évesen itt vagyok, és egy beszélgetésre figyelek, amelyben egy képregényeket olvasó férfi egy másik felnőtt férfivel vitázik azon, vajon Steve Martin A Hülyegyerekben kaotikus gonosz karaktert játszott-e.

Rájuk hagyom a dolgot, és kimegyek a teraszra cigizni.

Kifelé menet elhaladok Gigi mellett. A heverőn ül, labdává görnyedve, az orra olyan közel a könyvhöz, mintha bele akarna mászni. Nem értem, miért nem akarja belátni, hogy szüksége lenne szemüvegre, de gondolom a vámpírok nem hordanak szemüveget, és ő vámpír szeretne lenni. Szórakozottan arra gyanakszom, hogy a vámpírok talán kontaktlencsét hordanak.

Tim és Ed úgy tűnik, befejezték a vitát. Tim visszatért a Justice League International képregényhalmához, Ed pedig figyelmesen ír valami titkos háttéranyagot a következő nagy kalandhoz. Nem is kérdezem, mire jutottak.

Mindenki tudja, hogy A Hülyegyerek semleges jó volt.

- Talán egy tolvajt játszok – mondom.

Ed rám pillant. – Ez kezdetnek jó – bíztat. – No és a motiváció? Miért tolvaj a karaktered?

Eltűnődök.

- Néha – szól közbe Tim -, jó ötlet előbb a karakter nevét kitalálni. Talán segít kitalálni a hátteret meg a többi. Talán egy becenév, aztán kigondolni, hogy miért kapta ezt a becenevet.

Ed bólint. Én bedobom az első nevet, ami eszembe jut: – Kleptomajom.

De Ed szerint ez nem név. Tim kis híján felrobban. – Miféle szülő nevezné a gyerekét Kleptomajomnak?

- Miért, mi a te neved? – vágok vissza. – Oregánó? Talán ugyanazok a szüleink.

- A nevem ‘Sellari’ – állítja.

- Tökmindegy. Zeller, Oregánó… Tudtam, hogy valami zöldség.

Nem szórakoztatja a dolog, szóval erőltetem egy kicsit a dolgot. – Talán Répa leszek.

- Azt hiszem, hogy az oregánó inkább fűszer – javít ki Ed. Tim nagy erőfeszítéssel nem méltat figyelemre minket, és visszatér a Justice League olvasásához.

- A Herb [fűszer] jó név – bólintok, kihangsúlyozva a ‘h’-t. Eldőlt. Herb a Tolvaj. Herbie a Tolvaj. Valami miatt Herbie a Szerelembogár jut eszembe róla. Igaz, ő nem volt tolvaj. Talán nem is akarok tolvajjal lenni. Herbie a Szerelemmasina. Bár mégis lehetne tolvaj. A Szívek Tolvaja. Igen.

Ez tetszik.

És kaotikus gonosz lesz.


Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://www.rpg.net/news+reviews/columns/ackjun98.html]
A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához