LFG.HU

Raon
novellaCimkek

Először mindenki csak kis dolgokkal kezdi. Nem kell mindjárt ajtóstul rontani a falnak, nem igaz? Nem kell hazudni, csak nem szükséges elmondani a teljes igazat. Egy kis titok csak feldobja a szürke hétköznapokat, nemde?
Hány sört ittál? Egyet. Nadehogy pohárral, üveggel avagy kartonnal… jól mondod, ez már részletkérdés. Érted, ugye? Persze, hogy érted. Nekem ne mondd, hogy te egyszer sem követted el. Pont velem akarod elhitetni? Jópofa vagy – bár értékelem a humorodat.
Na jó, ha így jobban esik a kényes lelkednek, nem hazudsz, csak füllentesz. De csak kis dolgokban. Ez fontos! Nagyban már hazugság volna! Kicsiben csak… hogy is mondjam. Szépítgetés? Élünk, ahogy tudunk? Kényelmesebb, hogy az élet könnyebb és jobb legyen?
Persze én már tudom, amit te még nem. Vagy már te is tudod, csak félsz bevallani? Ha-ha, ha így van, elárultad magad – ezért leszel te a legjobb példa. A kegyes fajtához. Az ámítással. Az én kedvencemmel.
Nem, nem kaptam egyest, hogy is képzelheted rólam, anyu. Persze nem szereztem egy üres ellenőrzőt pár ezer forintért, hogy olyan tanuló lehessek, amilyet látni akartok. Hogy elittam a pénzem? Kiraboltak, esküszöm, hogy így volt! Anyám életére mondom, hogy ártatlan vagyok! Drága életem, hogy jut eszedbe ilyen, persze, hogy nem csaltalak meg. Sokkal szebb vagy annál a hosszú combú, vadítóan szolibarna bőrű fekete tangás szexdémonnál, akinek őrjítően kacsingatnak ki a mellei a szemre is kilencven cés cuccból. Már hogy jutott volna eszembe róla olyan… tudod, hogy csak téged szeretlek.
Ehe-ehe.
Az a nagy helyzet, barátom, hogy igazság nem létezik, csak egy eszme, ami ezt majmolja. Az igazság szó pedig csak egy szinonima a hazugság valódi természetére. Lehet, hogy nem esik jól ezt hallanod – sajnálom, ez van. Vak lehetsz, ha akarsz, de akkor ne csodálkozz az út végén. Legalábbis nekem aztán már ne rimánkodj, mert olyankor ritka barátságtalan tudok lenni.
Érdekek és érdekképviseletek vannak – meg a dolgok formálásának kényszere. Ennyi. Amikor ezek ütköznek, mindegyik meg akarja győzni a másikat. No nem az Igazságról. A maga igazáról. Mondd utánam: ér-vé-nye-sü-lés. Csakhogy megízled, milyen. Hihetsz, amit akarsz, a képlet egyszerű. Az egyik mondja a magáét, a másik a maga magáét. Amelyik az okosabb, az mondja az igazat.
Nem tetszik? Nem erkölcsös, vagy miafranc? Nem értem, min aggódsz. Az, hogy erre lehetőséged nyílik, mégis, kinek a felelőssége, mondd? Ha csak kihasználod, amit lehet, az miért a te lelkeden szárad? Hogy kicsit átalakítod a rendszert, miért a te gondod, ha ezt a lehetőséget a rendszergazda felejtette el letiltani?
Ne legyél ostoba. Élj, ahogy tudsz. Vagy inkább szenvedsz, és hagyod, hogy mások éljenek rajtad? Amúgy szerinted miért az Ő jelszava a megbocsátás? Cselekedd azt másokkal, amit szeretnél, hogy mások cselekedjenek veled – jaj, de eredeti. Az öregnek is jó humora van: kár, hogy ritkán mosolyog. Talán rossz a lelkiismerete. Vagy azt várja, hogy valaki végre megbocsásson neki is…
Még mindig nem hiszel nekem? Tiszta szívből tagadod, amit mondok?
Jól van barátom, tegyed csak. Hisz ezzel indul Azazel igazsága.


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához