LFG.HU

lanozzunk
sime1
novellaCimkek

1.,Szerelem másképp

Anyám ölébe futnék
S könnyezve kérdezném tőle:
-Anyám Hogy lehet íly remegve szeretni?
Hogy nem szaggatta szét szívedet..
Ez a rajongás,
Ahogy én szeretem
Két szívemből szakadt gyermekemet.

A naphoz futnék,
S kérdezném:
-Tudsz te ontani oly nagy meleget
Mint amit érzek én
Mikor szememmel simítom
Két szívemből szakadt gyermekemet?

Az esőhöz futnék,
S firtatnám:
- Van-e oly mérhetetlen sok esőcsepp,
Mint nekem könnyeim,
Melyek arcomon futnak el
Ha elveszít’ni érzeném
Két szívemből szakadt gyermekemet.

A szélhez fordulnék.
S kihívnám:
- Mondd! Van-e néked oly erős viharod
Mely hasonlatos lehet,
Ahhoz mit érzek haragot,
Ha gyalázzák
Két szívemből szakadt gyermekemet.

A sorshoz szaladnék,
S a képébe nevetnék:
- Nincs tarsolyodban oly hatalmas ár,
Mit meg ne fizetnék,
Hogy boldogabnak lássam:
Két szívemből szakadt gyermekemet.

Végül az Időhöz járulnék
S térdre borulnék elé:
- Ne szaladj kérlek oly gyorsan!
Hadd kössek alkut veled!
Ölelni szeretném még soká…
Két szívemből szakadt gyermekemet.

2.,Evolúció

Lelkem pucéran lépett közétek
Mint a gyermeki ártatlanság.
Koszos rongyokat dobáltatok rá.
És megköveztetek.

Szivem vértol lüktetve
Tettem lábaitok elé.
Kinevettétek
És rátapostatok.

Elmém minden gondolatát
Az igazak hevével adtam nektek,
De éles pengeként vágott
Hártyavékony maszkotokba.
Lefejeztetek.

Hangom bombaként csattant
Sutyorgó sznobizmusotokba.
Számat viasszal öntöttétek tele.

Most ujjáépítsem önmagam?
Koszos rongyokba burkolózva,
Tompa aggyal, szívtelenül
sutyorgom fületekbe:
Mostmár befogatsz végre törzsedbe “Ember”???

3.,Búcsúk
Légy jó, várlak este!!.. mondtad,
es behajtottad az ajtt,
s neszelve távolodó lépteim,
még érezted a múlandót.

Vigyázz magadra!!.. kérted,
és vártad a szombatot.
Es tudtad, hogy minden hétvégén
Együtt töltjük e napot.

Hozd megint a gyerekeket!!..
szólt a telefon
És éreztem legbelül,
Magányos voltál e napon.

Mikor jössz megint??
s vádlón néztél rám.
Úristen mikor is??? Majd hívlak..
Csak tátogott a szám.

Visszojövök!! Igérem.
És szorosan átöleltelek.
Csak bizonygattam folyton:
Mindíg is szerettelek.

És csak álltál, és mosolyogtál
talán tudtad, hogy a végső.
És én csak most érzem igazán,
Bármit teszek, késő.


Négy soros vers lettél

Aznap délben,
Mikor láttalak,
Ahogyan lépkedtél
Az iskolám ablaka alatt…

Aznap délben éreztem..
Valami megszolalt e kepben..
Valami, ami beköltözött
és gomboccá gyűrődött a szívem fölött.

Vártam, hogy felnézz,
De csak lépkedtél,
Talán épp rajtam merengtél,
Hisz oly nagyon szerettél.

Pedig épp azért lestelek
Osztályom ablakából,
Hogy elkiabáljam:
-Én nyertem matematikából!!

Együtt készültünk rá hetekig,
Mindíg mondogattad:
-Mutasd meg nekik!
Csak tétován markoltam kezemben akkor
a győztes papírlapot..
Sohasem felejtem el,
azt a pillanatot.

Amikor láttalak elhaladni
Az iskolám ablaka alatt.

Kora délután hazamentem
S vártalak, vártalak
Az izgalomtól remegtem,
annyira, annyira akartam,
Hogy büszkének lássalak!

Aztán ránk esteledett,
anyám arcára árnyék borult
Dúlt-fúlt:-Lám! Mostmár megértheted!!
S a szivem felett a görcs, csak tovább szorult.

Késő éjjelig vártalak..
anyám készítette elő a végső csapást:
gondosan szortírozva,
átrendezte a lakást.

Csak néztem, csak lestem
És nem értettem mit,
Csak némán könnyeimet nyelve
Éreztem otthon,
azt a gyilkos “valamit”.

Hazajöttél,
Talán kiabáltatok..
Mintha én is kiabáltam volna…
Aztán a homlokomra egy puszit kapok…
Ültél a nappaliban
Arcod a tenyeredbe temetted,
Szólni akartam, és a szemed
mélyen rám szegezted.

Az erkélyajtó nyitva volt,
Láttam, ahogy átveted magad,
Mint ahogy a kis kerítéseken
Látom vetődni az ifjakat.

És csak felálltam akkor..
és álltam, álltam ott..
Majd valahogy a konyhába kijutva
estem anyámnak: -Az apám halott!!!

Nem tudom a napokat
Bennem akkor minden összekeveredett,
Csak egy kép , mi máig megmaradt:
Mikor olvastam a 4 soros híredet.

Világított a papiron,
valahányadik újságlapon:
” A rendőrség egy biciklitolvajt fogott… ”
Majd alatta : “.. öngyilkos lett, mire kiértünk, halott.. ”

Nem tudom, mi a nehezebb,
meghalni, vagy élni az életet.. ??
Csak azt tudom milyen volt túlélni
a 4 soros híredet.

A temetőben, hol utoljára láttalak.
(becippzározva, egy neylon alatt)
Taposták szinte egymást az emberek,
Mert mind akarta mutatni, hogy téged mennyire szeret.

Te mint örök bohóc,
36 éved alatt,
Nem árultad el nekünk:
mindvégig zokogtál a mosolyod alatt.

Akkor, 13 évesen egy éjszaka alatt,
Rám borult az árnyék,
Mint a sötét kárhozat.
S ameddig az apró mozaikokat
rakosgattam az évek sora alatt..
addig szépen megértettem,
Miért hagyott el, kit annyira szerettem.


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához