LFG.HU

kabal
ismertetőCimkek

A legtöbb parti életében elérkezik a pillanat, mikor a létsík összes királysága díszpolgárává választja őket, az Abyss hatalmasságai rettegve ejtik ki a nevüket, és diadalmasan állnak a Tarrasque kizsigerelt teteme fölött. Ekkor egymásra néznek, és kissé megszeppenve kérdik: most akkor mi lesz? Ekkor a DM többnyire három dolgot tehet:
1. Nyugdíjazza a hősöket, és utódaikkal új partit indít.
2. A 20. Szint után is engedi továbbfejlődni a hősöket, és rájuk ereszti a Tarrasque egy méretkategóriával nagyobb, bosszúra szomjas rokonait (jó, jó, én tudom, hogy Tarrasque-ból csak egy van, de azt végülis legyakták, nem?).
3. Beszerzi a direkt e célra íródott Epic Level Handbookot, amely jelen írásunk tárgyát is képezi.

Jól sejtitek, most erről a “létfontosságú” (és ismerőseim körében nagy fanyalgást és/vagy lelkendezést kiváltó) kiadványról lesz szó. Eme firkálmány apropójaként szolgál az az érdekesség is, miszerint a Delta Vision még idén szeretné megjelentetni a könyvet magyarul is. Vágjunk is bele üstöllést!

Fontos egészségügyi figyelmeztetés! Azok a szabályrágicsálók, akik rendszeresen treníroznak a Játékegyensúly nevű nemes vesszőparipán, jobban teszik, ha a kiadványba történő belelapozás előtt maguk köré készítenek néhány dunyhát és pehelypaplant, mert olyan hátast fognak dobni, hogy azt nehéz megúszni súlyos gerincsérülés nélkül. Szögezzük le: az ELH maga a nagybetűs TÁP. Sőt, a TÁP Bibliája, Tórája, Koránja, Talmudja. Régi motorosok még emlékezhetnek rá, hogy országos röhej tárgyát képezte pl. a Pecsás partikban megtalálható +7-es vorpal (lenyakazó) buzogány. Nos, az ELH csecsebecséi mellett a fent említett szörnyeteg csak vásári szuvenír lehetne. Mit szólnátok egy fegyverhez, aminek a leggyengébb “közönséges” tulajdonsága az, hogy ő egy +4-es védelmező öröktáncoló tüskés sebesség lánca (no, ezt fordítsd le értelmesen, fordító testvér!)? Pedig ez a legharmatosabb cucc az összes közül! Egyértelmű a készítők szándéka: ezekben a kampányokban nyugodtan lehet szerepeltetni olyan karaktereket, NJK-kat, ellenfeleket, varázslatokat, varázstárgyakat, amik egy hagyományos, alacsonyabb szintű parti játékát egyből összeomlasztanák. Szerintem ebben a szándékban semmi rossz nincs – ha már tápolunk, csináljuk ész-és tervszerűen! Egy tápolós kaland lehet ugyanolyan izgalmas, átélhető és emlékezetes, mint a legjobb jellemjátékra épülő, politikai intrikákkal és románcokkal átszőtt saga – csak jó mesélő és érett, józan gondolkodású játékosok kellenek hozzá.

Epic. Mit is jelent ez a szó? Epikus, hősies, magasztos, meg ilyesmik. Megint nem irigylem a magyar fordítót. A könyvben egészen pontosan oldalanként 6,254-edszer szerepel ez a szó – az én ízlésemnek kissé túlragozva. Az epikus kaland még hagyján, az epikus karakter hmm-hmm, de az epikus sárkány (!),az epikus páncél (!!), vagy az epikus varázslatrekesz (!!!) már röhögésre vagy inkább sírásra ingerel. Leírhatták volna a könyv előszavában, hogy innentől minden kifejezés epikus, azt’ jóccakát! Így egyszerűen fáj olvasni. Sajnos a szöveg a többi Wizards könyvhöz hasonlóan (tisztelet a kivételnek) továbbra is nyögvenyelős (de azért a többi kis kiadó is csipkedhetné magát, különben soha nem lesz Planescape szintű D&D kiegészítőnk), és olyan száraz, hogy vagy öt liter ásványvíz lecsúszott az olvasása közben. Na sebaj, a tartalom a lényeg, úgyhogy lássuk azt!

Természetesen (mint minden D&D könyv) a karakterekkel kezdődik. Új tapasztalat-és szintlépés-tábla, mentődobások és egyéb bónuszok változásai. Majd részletesen levezetve az összes alapkaszt (nem tudom, az orgyilkos, a törpe védelmező, és társaik mikor lettek alapkasztok), újabb képességeik és növekményeik. Majd (mint minden D&D könyvben), a PRESZTÍZSKASZTOK következnek! Hurrá!!! Emlékszem, mennyire utáltam az AD&D- ben is a kit-eket, ezeket az ostobán túlspecializált karaktersablonokat – úgy látszik, ezt az egyet nem bírják levetkőzni. Oké, némelyik tényleg használható NJK-ként, de a Mennyei Küldött, a Kozmikus Fürkésző, az Epikus Besurranó, vagy a Tökéletes Lidérc (ááááá!!!!) akkora marhaságok, amik csak egy masszív sajtos- pepperónis rémálomból születhetnek.
Szakértelmek. Maradtak a régiek, de kibővítve. Pölö a Hamisítással olyan iratot is tudunk másolni, amit soha nem is láttunk, vagy a Szabadulóművészettel áttörhetünk egy Erőfalon. Masszív, nemdebár?

Ugyanígy a Képességek (feats) is. A legtöbb a régiek erősebb változata, egy Epic (sóhaj…), Great vagy Improved előtaggal, de vannak újak is, pl. a beszédes nevű Kétfegyveres Aratás, vagy Az Istenek Muzsikája. Iszonyatosan elborultak is akadnak közöttük, de meglátjátok, az új ellenségek ellen jó hasznát fogjátok venni!

És most következzék a könyv egyik legjobban sikerült része, a mágia! Varázslatok 9. szint felett, amik mégsem 10.szintűek (huhh…).Értsd: ezek a mágiák annyira erősek, hogy nincs értelme szintekbe sorolni őket. Jó, jó, de akkor hogyan memorizálják (pardon: készítik elő) őket a varázslók? Sehogy. A mágusokhoz (sorcerer) hasonlóan a többi kaszt is bármikor bevetheti a készen álló epikus varázslatokat (naponta annyiszor, ahány Epic Spell Slotja van a karakternek). “Hé, de hisz ez nagyon tápos!” – gondolhatja bárki. Igen, és mégsem. Mert az epikus varázslatokra ugyanúgy kell Varázslás (Spellcraft) dobást tenni, mint ahogy a szakértelempróbákra. Minden epikus varázslatnak megvan a nehézsége (DC), ha a dobás eredménytelen, a varázslat nem jön létre. Meglepve olvasgattam a nehézségi értékeket, mert nem ritka a száz, sőt, 400 feletti DC sem! Szabálytudásom kissé kopottas, de emlékeim szerint a 3. ed. D&D-ben újradobás csak opcionális szabályként található meg, de ki az, aki huszonötször egymás után 20-ast dob? Elminsternek, a Realms írók lieblingjének, minden létsíkok legüberspoilerebb (bocs, Kazinczy!) félisten-ősmágusának (szerintem ritka tenyérbemászó egy pasas) 40-es a Varázslása…Ha valakinek van tippje, írja meg!
Egy kis ízelítő:

Mass Frog (DC 55) – 40 láb sugarú körben mindenki békává változik.
Nailed to the Sky (DC 62) – Az ellenfelet kilövi a sztratoszférába, ahol az megfullad, megfagy, és kvázi műholddá változik (ha gömb alakú a planéta).
Vengeful Gaze of God (DC 419) – Az ellenfél 305d6-ot sebződik, te pedig 200d6-ot.
Ami az igazi érdekesség, hogy a Wizards feltalálta a mozaikmágiát! Na jó, ez nem egészen pontos, csak leírták a varázslatkészítés precíz szabályait (sajnos csak az Epikus varázslatokra, pedig a hagyományosokhoz is elkelne ilyen). Kitalálod, mit szeretnél létrehozni, kiválasztod a hozzá illő összetevőket (seed), összeadod a DC- iket (így megkapod a varázslat végső nehézségét), kifizeted a rettentő fejlesztési költséget (több százezer arany) és tapasztalatpont költséget (több tízezer XP), aztán elnevezed, lelakkozod, kifényesíted, és kész a varázslatod. Az egész nagyon hasonlít az Ars Magica vagy a Shadowrun varázslattervezésére. Ja, és az epikus pszí- erők kidolgozásáról is szól egy igen komoly, 16 soros bekezdés.

Nyúlfarknyi (alig 20 oldalas) fejezet szól arról, hogyan kell epikus kalandot mesélni, és miben különbözik egy hagyományos kampánytól. Szerény nyomott véleményem szerint ez lett volna a legfontosabb az egész könyvben, mert ez az a rész, ahol nagyon el lehet szállni- és végleg tönkretenni a mesét. Igazán zavaró, hogy a szerzők lépten-nyomon hangsúlyozzák, hogy az epikus karakterek mennyire sebezhetetlenek, mennyi mindent kibírnak, és nyugodtan zúdítsunk mindent a nyakukba, mert ilyen szinten úgyis meg tudják oldani. Nos…egytucat évi meséléssel a hátam mögött állíthatom: ez igen-igen nagy butaság. Lehet, hogy a karakterek számadatai egyre magasabbak lesznek, de a JÁTÉKOSOK ugyanazok maradnak. Fél kézzel végeznek egy rettentő Balorral, de kétségbeesve vergődnek, ha diplomáciai döntésekkel kerülnek szembe. Mit lépnek a világmegváltó Törvényes Jó karakterek, ha egy pökhendi, szemtelen városőr kezdi el hergelni őket ostoba bakafántoskodásával? Vajon el tudnak vonatkoztatni a számoktól (“Ő csak a kötelességét teljesíti”), vagy nyers erővel tesznek pontot az ügyre (“Mit kekeckedik ez a 0. szintű senki?”)? Meglehet, ez már túlmegy a játékmechanizmus kérdésén, de tapasztalataim szerint az ilyen szituációktól válik hiteltelenné a mese, nem pedig a varázspálcák ilyen-olyan módosítóitól.

Ha már itt tartunk, jöjjenek a varázstárgyak! Vannak. Varázstárgyak is, Ereklyék is, Epikus és sima változatban egyaránt. Fellelhető itt a Baldur’s Gate CRPG gólempáncéljától Hextor Vaskesztyűjéig minden, ami szem-szájnak ingere. Ötlethiányos mesélőknek jó forrás lehet, de a véleményem az, hogy aki még varázstárgyakat sem tud kitalálni, az hajítsa ki az ablakon a DMG-jét, és ízlés szerint ugorjon is utána (persze csak a földszintről, különben még beperelnek a hozzátartozók…).

Térjünk rá a szörnyekre. Talán rosszmájú vagyok (nem kéne annyit inni), de a fejezet olvasása folyamán állandóan az az érzés gyötört, hogy a szerzők igen sokat játszhattak a Call of Cthulhu-val és az Earthdawnnal. A Chichimec, Hagunemnon, Mu Spore, Neh-thalggu, vagy az Uvuudaum mintha egyenesen a Cthulhu Mítoszból került volna ide, az Atropal, Gloom, vagy a Worm That Walks pedig kiköpött Rémek. Félretéve a fanyalgást (sok bestia más kiegészítőkből van átmásolva, mások meg a régiek tuningolt változatai), ötletes és “használható” menazsériát hoztak össze. Kis rettentés (persze az igazi kalandozó semmitől sem fél): az alap MM szerint a legerősebb teremtmény (a Titán) 21-es Kihívás Értékkel büszkélkedhet. Itt egy “vacak” Force Dragon is úgy 31-es értékű, a talányos nevű Hecatoncheires (egy kolosszális mellvértből alul egy csomó undok csáp lóg ki, felül meg egy csomó vicsorgó torzpofa, fegyvert markolászó kard, éles fog meg ilyesmik) 57-es! Ahogy a régi mondás tartja: aki ezt is legyakja, az csaló!

A következő fejezetben az epikus társaságok némelyikéről rángatják le a leplet (érdekes módon a Hárfásokat vagy a Zhentarimot kihagyták), valamint bemutatásra kerül egy epikus (hehe) város, Union is.
No, mi rejlik az utolsó 50 oldalon? Nocsak, egy (epikus) kaland, amely a Tűz Elemi Síkjára kalauzol el minket! Ilyet is rég láttam D&D forráskönyvben. Van itt még egy-két epikus NJK is, Elminstertől Mordenkainenig, hogy a táposok örülhessenek, ők mennyivel táposabbak ezeknél a kispályásoknál.

Habár a fentiekből úgy tűnhetett, mégsem vagyok elégedetlen a könyvvel, sőt! Aki magas szintű kampányt szeretne játszani/mesélni, annak egyenesen alapfontosságú (még ha nem is létfontosságú) a beszerzése. Azért ezzel még egy kicsit várjatok, mert 40 dolcsit csak keveseknek ér meg – támogassuk inkább a Delta Visiont azzal a 7-8000 Ft- al!
Pletykaszinten hallottam, hogy a fent említett cég az Oriental Adventurest is meg szeretné jelentetni szép anyanyelvünkön – adják a Kamik, hogy így legyen!


Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://www.amazon.com/gp/reader/0786926589/ref=sib_dp_pt/103-6285048-4704627#reader-page]
A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához