LFG.HU

HammerTimeCafe
Attila
ismertetőCimkek

A Chaosium valaha a nagy szerepjáték kiadók közé tartozott. A klasszikus és a maga idejében forradalmi Cthulhu mellett olyan dolgokat adtak ki a régi szép időkben, mint a szintén mérföldkőnek minősülő Pendragon, vagy a kevésbé sikeres, de elég szolid Elric/Stormbringer vagy Elfquest.

A meghatározó csapásirány azonban a Call of Cthulhu maradt. Remek kalandmodulok, háttéranyagok, gyakorlatilag huszonhárom éve változatlan rendszer – ha nem számítjuk az amúgy korrektre sikerült d20 változatot -, mindezek garantálták a CoC biztos helyét a legjobb horror játékok között.

Amíg a színvonal megvolt, ugye. Az utóbbi időkben azonban egyre inkább a stagnálás jelei látszanak a cégen. A kiegészítők valahogy nem hozzák a régi szintet, és a Chaosium mintha egyre kevésbé tudna/akarna lépést tartani a konkurenciával, jórészt megelégszik a régi sikerek újra kiadásával. Erős a gyanúm, ha annak idején a Pagan Publishing nem pumpál friss vért a játék ereibe a Delta Green kiadásával, talán a Chaosium mára már lehúzza a rolót. A Cthulhu Dark Ages azonban végre valami új és merész vállalkozásnak tűnt; amikor először hallottam az angol nyelvű változatról, egyből lelkesedni kezdtem, mint a négyéves Benőke, ha tejbegrízt lát.

Angol nyelvű változat, hiszen a Dark Ages először német nyelven jelent meg, az alapkönyv kiegészítőjeként. A most januárban megjelent CoC Dark Ages azonban – a hátlap állítása szerint – komplett, önmagában játszható szerepjáték. Nézzük, megfelel-e ennek, és összehasonlításképpen vessük össze az eredeti CoC 5.1.2-es kiadásával.

Dizájnban mindenképpen dögösebb. Bár a könyv végig fekete-fehér, a szerkesztés jóval pofásabb, a fejléc és a lapszéli effektek – bár kissé helypazarlóak – kellemesek a szemnek, ami az illusztrációk jó részére is igaz. Sajnos van jó pár igen-igen gyenge kép is – a monsztagyűjtemény szekció például messze alulmúlja az eredeti könyv által hozott szintet, ami azért nem kis fegyvertény.

Az induló három oldalnyi bevezető egy kissé összecsapottnak tűnő, mesélőknek szóló sablontanács-gyűjtemény/bibliográfia, ami nem kimondottan ragadott meg az eredetiségével.

A negyvenakárhány oldalas játékrendszer nem okoz sok meglepetést, az eredeti könyv szövegének átemelt, itt-ott a körülmények miatt módosított változata. A CoC d20 változata vagy nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, vagy csak a készítők voltak lusták, mindenesetre csak a jó öreg, százalékos alapú BRP rendszerre vannak meg az anyagok. Ez nem is lenne baj, hiszen a BRP egy egyszerű, átlátható és kipróbált motor.

Egyszerű és átlátható, épp ezért meglepőek néhol a szarvashibák. Van egy olyan érzésem, hogy a szerkesztő nem erőltette meg magát a készítés közben; az olyan hibákat, mint például a két, teljesen különböző adatokat tartalmazó páncéltáblázat egymástól alig öt oldalra, talán észre lehetett volna venni. Hasonló a helyzet azzal a hibával, amit az új páncéltáblázat fölötti új dobófegyver-táblázat böngészése közben találtam – eddig a dobófegyverek távja mintha a dobó erejétől és a tárgy nagyságától függött volna. Igen, a képzettség leírásánál a régi megoldás is benne maradt az új távszámítás ellenére. A játékban elég gyakran használt – már ha az ember nem tudja fejben tartani a képletet – Resistance Table is bugos kissé.

Karaktermintának van olyan 20+ korabeli ötlet a kereskedőtől az apácán át a földművesig, ami úgy elmegy, bár nem értem, miért hívják a tizedik századi karaktereket is nyomozóknak. Jó, rendben, így kevesebbet kell javítani a szöveg további, bemásolt részein…

A képzettséglista lényegében hasonló a klasszikus rendszeréhez, érthető módon persze nincsen benne számítógép-használat, harcművészet meg a társaik. A képzettségekben kisebb-nagyobb változások akadnak, nekem például új fejlemény, hogy 75% feletti rúgás képzettséggel kétszer is lehet rugdosódni egy körben. Komoly érvágás, hogy nincsen pszichoanalízis képesség – a karakterek emiatt jó eséllyel gyorsabban fognak végleg bedilizni. Igaz, az írók nagylelkűen felajánlják a lehetőséget, miszerint egy jobb kolostor védelmező falai megfelelhetnek egy modern kori diliház nyújtotta segítségnek. Az ezzel kapcsolatos – rendkívül komplex és hosszú, talán fél oldalas is lehetett – szabályok ügyében azonban az alap CoC szabálykönyvéhez irányítanak. Az esetleges elmebaj lehetőségeket sem boncolják olyan alapossággal – hiába no, két oldal is kellene hozzá – mint az alap szabálykönyv, gyakorlatilag két random táblázattal elintézik a dolgot.

A kissé “khm” kategóriás rendszerkedés után azonban ugorjunk fejest a világleírásba! Tizedik század! Új, ismeretlen terület a játékra, amely hangulatával friss ízt hozhat a CoC kalandokba! A megerősödő keresztény egyház és a pogány vallások és a közéjük fonódó Mítosz csápjai! A lehetőségek! Kemény húsz oldalon keresztül foglalkoznak vele. Igen, húsz teljes oldalon. Ebből négy oldal a vallás és a kolostorokbeli élet, 1-1 oldal a nemesek és közemberek bemutatása, pár oldal általános blabla a városok szerepéről, a korabeli államokról, szójegyzék, fontosabb évszámok – engem mondjuk meglepett, hogy Magyarországon valami I. Etienne nevű fazon alapítja meg a keresztény királyságot valamikor 1000 körül, illetve, hogy valamikor 1039-56 környékén Magyarország német hűbérbirtokká válik. Hiába no, régen voltak már azok a történelemórák. Eh.

Node a következő fejezet, amely a Cthulhu mítosszal foglalkozik! Na, az egy az egyben ugyanaz, mint ami a normál alapkönyvben szerepel. Leszámítva a mítosz őstörténetének évszámait. Klassz.

Őszintén szólva nehéz nem dühöngeni a kihagyott lehetőségek miatt. Mibe került volna – némi belefeccölt munkától eltekintve természetesen – a történelmi eseményeket és a mítoszt összefonni, mondjuk úgy, ahogy azt például a Delta Green tette a mai idők UFO-jelenségeinek és a mítosz összefogásával? Hé, ha történelmi – jellegű – játékot akarok, kösz szépen, de alapanyagnak elő tudok ásni egy történelemkönyvet, esetleg egy Ars Magica vagy GURPS kiegészítőt ötletbányászatra, de egy CoC kiegészítőtől – esetleg legyünk eufemisztikusak: szabálykönyvtől – elvárnám, hogy elvégez helyettem némi munkát a történelem és Lovecraft marhulásainak összeácsolásában. De menjünk tovább…

Mágia. Hurrá, itt már nyomokban előfordulnak új dolgok is. Például most már az okkult képzettség is használható mágiatanulásra a nem-mítosz varázslatok esetén, amelyek amúgy a könyvben szereplő “öreg grimoár” varázslatait plusz egyéb, ízlés szerint hozzáadott dolgokat takarnak. Ahogy nézem, ezek leginkább az eredeti szabálykönyv varázslatainak átírt nevű változatai. Kimondottan kellemes, hogy a varázslatlista után következő könyvek (Necronomicon, ilyesmik) leírásai olyan varázslatokra hivatkoznak, amelyek nem szerepelnek ebben a könyvben. Önmagában használható könyv, meg minden. Új dolgot említettem: van itt valami homályosan körülírt, Limbó nevű világ, kábé egy oldalon, de nem értem, minek.

Monsztagyűjtemény. Ahogy már fentebb emlegettem, az illusztrációk borzalmasak, de ez csak egy része a problémáknak. Egy Call of Cthulhu Dark Ages című játékban nem kéne szerepelnie egy bizonyos Cthulhu nevű egyednek? Legalább egy kicsit? Esetleg Nyarlathotepnek, elvégre mégis neki voltak benne a csápjai mindenféle középkori boszorkánykultuszokban, ha a korábbi kiadványok adatait nézegetjük, ugye. Shub-Niggurath is csak emlegetve van – pedig micsoda kultuszt lehetne köré építeni a korabeli elmebetegeknek, nem? – igaz, ivadékai goblin néven szerepelnek. A Chaosium copy-paste-fuja nem lehet túl magas szintű, elvégre a shoggotoknál továbbra is megtudhatjuk az elektromos- és lőfegyver okozta ellenállásait – hasznos dolog ez a tizedik században -, vagy például amikor az unikornis statjainál a szabálykönyv rinocérosz-statjait kínálják fel megnézésre – sajnos ilyen állat nincs ebben a könyvben. És még sorolhatnám a hasonló bakikat szerte a könyvben.

Akadnak persze kevésbé tragikus elemek is – tetszik, ahogy pár lénynél megpróbálják összevonni őket a mesék szörnyeivel, így lesznek például Cthulhu spanjaiból (Star-Spawn of Cthulhu, de nem fogok utánanézni, hogyan ferdítették magyarul) potenciális sárkányok, Lokiból Nyarlathotepnek egy lehetséges avatárja – statisztikák nélkül -, ésatöbbi. Ezzel együtt ez a rész is egy igénytelenül összefércelt valaminek tűnik, bár a Limbóhoz kapcsolódó, újnak tűnő monszták valahol érdekesek.

Az eddigi rengeteg, összezsúfolt információáradat után nem csoda, ha kevés, mindössze negyvenakárhány oldal jutott a példakaland számára. Igen, nem tévedés, ennyi. Tán helyiek számára érdekes lehet annyiban, hogy valahol Bécstől északra játszódik, és szerepelnek benne magyarok is. A vonzereje nagyjából ennyi, az eredeti alapkönyv moduljai közül a jóval rövidebb Edge of Darkness vagy a Deadman Stomp messze lekörözi ötlet szintjén ezt az alkotást, ami egy szabványfantazi kaland.

Tartalomjegyzék, pirinyót bugos karakterlap és vége a könyvnek.

Figyelmes olvasók esetleg bizonytalanul ráérezhettek mostanára, hogy nem vagyok teljesen kibékülve a CoC Dark Ages egy-két apróbb elemével. A szerkesztés hiányosságai és kissé igénytelenül összehányt anyag nem kimondottan méltó a régi Chaosium-színvonalhoz. Emellett az ígéretes koncepcióból sikerült a készítőknek egy se hús, se hal produktumot alkotniuk. Ha nem önálló szabálykönyvet akartak volna összeácsolni, hanem egy kiegészítőt, akkor a CoC alapkönyv jól-rosszul kimásolt anyagai által elfoglalt helyet feltölthették volna érdemi, új információkkal is. Valami olyasmivel, amiért megéri megvenni a könyvet, ugyanis jelen állapotában a CoC Dark Ages egy tökéletesen nélkülözhető alkotás. Semmi olyat nem tartalmaz, amit a sima szabálykönyv és némi, gimnáziumi törianyag és egészen kevés utánaolvasás birtokában ne nélkülözhetne a mesélő. Felesleges pénzkidobás.

(Azok a balszerencsések, akik hozzám hasonlóan megvették a könyvet, az interneten a http://home.planet.nl/~dark.ages/body.html címen tudnak hozzájutni némi erratához és kiegészítésekhez. Nem tudom, hogy ez mennyire segít, ugyanis az utóbbi napokban vagy nem volt elérhető az oldal, vagy szimplán nem működtek rajta a linkek – igaz, épp költözés után volt a site.)

Remélem a Chaosium előbb-utóbb összekapja magát, és nem ilyen vackokkal rombolja a már amúgy is kissé öreges CoC hírnevét, mert végképp le marad majd a piacon levő többi horror rpg – például Over the Edge, Unknown Armies vagy éppen a GURPS horror dolgai – mögött.


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához