LFG.HU

Négyek Tanácsa
ismertetőCimkek

Az Új Tekercsek

Üdvözlet mindenkinek ! Az 1999-es év lezárásaként megjelent egy
csodálatos és fantasztikus kiegészítő alapszabálykönyv, Új
Tekercsek címen. Erről fogok most véleményt mondani az NT (
Négyek Tanácsa ) nevében . Tudom , hogy a téma már nem új a
Fórumon, és talán egy kicsikét el is késtünk vele, de nem
hagyhattuk, hogy egy ilyen nagyjelentőségű műről hallgassunk,
így hát megkésve bár , de törve nem stb. , stb. …

Térjünk tehát a lényegre . A könyvet már évek óta emberek
tömege várta , várta és csak várta egyre lankadó lelkesedéssel,
mígnem egy szép decemberi napon annyi balszerencse közt , s oly
sok viszály után végre megjelent `A MŰ` .
Vetve egy pillantást a szerzői gárdára az ember rögtön rájön
, hogy ez valószínűleg a Nagyon Új Tekercsek könyve , mivel a
legelőször beígért időpont környékén a Valhallánál még híre-hamva
sem volt azoknak , akik most kiemelten szerepeltek az alkotók
között. Az Előszóban ezt el is ismerik , mitöbb kijelentik,
hogy a jövő a Summárium projecte-é . Ezen tények ismeretében már
könnyedén levonhattuk a következtetést : lesz itt megint
sziporkázó ötlet-tűzijáték , vulgárevolucionista ez + az, meg
minden mi szem s száj ingere .

Lássuk hát, mivel rukkoltak ki ismét a Valhalla remek
játékfejlesztői. A legelején mindjárt itt van az új karakter
alkotási rendszer . Ennek az az alapja , hogy van 375 Kap-unk,
és ebből alkothatjuk meg csodálatos karakterünket . Ezeket a Kap-
pontokat kell elosztanunk minden lehetséges izére és bigyóra . A
játékos dobás nélkül határozhatja meg képességeit ,
megvásárolhatja képzettségeit , Kp-it , HM-jeit , meg a mindenit
. Nosza gondoltam , rögtön ki is próbálom . Osztottam , szoroztam
szorgalmasan , majd egy óra elteltével rángatózni kezdett az ideg
a szemem alatt , de az áhított kalandozó még mindig nem volt kész
. Node sebaj gondoltam, a hiba talán bennem van, ezért
másodjára is nekifutottam . Egy óránál most sem adtam alább , ám
továbbra is elég minimális sikerélménnyem volt ( egészen
meglepődtem, hogy mennyi nem éppen szalonképes kifejezést
ismerek ) , így aztán inkább feladtam . Jöhetett a körkérdés , a
többiek mire jutottak . Egyik ismerősömtől kaptam egy tippet
miszerint próbáljam meg fordított sorrendben számolgatni a
dolgokat. Azzal bíztatott , hogy ő is így csinálta meg álmai
varázslóját . Később ugyan kiderült , hogy ez a csodálatos mágus
nem rendelkezett HM/Szinttel , és alap TÉ-vel , ráadásul Kp-val
is legfeljebb csak 5. Tsz-en fog leghamarabb találkozni . Hiába
no, a nagyság ára . Így tehát szerény véleményem szerint a Kap-
ok mennyisége, nem igazán alkalmas az igazi hősi kalandozók
létrehozására , márpedig eddig úgy tünt , hogy a MAGUS rendszerét
és világát alapvetően rájuk építették az alkotók. Nem is
beszélve arról, hogy egy karakter legenerálása nem kis
matematikai terhet ró az emberre :))). ( Természetesen az
indulási kevés Kap-pontot csak súlyos megvesztegetések árán
feljebb lehet tornászni , eljött tehát a megvesztegethető Km-ek
aranykora . ) Utánagondolva a legkíváncsibb mégis arra lennék,
mikor egy szegény KM mondjuk 10. TSz-ű kalandot akar csinálni.
Vajon az NJK-k megalkotásának hányadik órájában észleli magán a
heveny elmebaj tüneteit , `sajnos` én ezt sosem fogom megtudni .
Az persze igaz , hogy ezzel a módszerrel nagyobb szabadságot
kaptunk ( bár én ebben sem vagyok teljesen biztos ) , csakhogy a
kasztkorlátok még így is megmaradtak , ellentétben a kasztok
egyediségével , amik viszont teljesen elvesztek ( gondolok itt a
speciális képességeikre ) . Hozzátenném, hogy a képzetségek
elsődleges, másodlagos illetve titkos kategóriába sorolása
számomra egyáltalán nem adta meg azt a hatalmas szabadságérzetet
, amit pedig éreznem illett volna .

Tovább lapozva találkoztam az új fajokkal is , majd erősen
csodálkoztam ahogyan az ilyenkor ildomos . Először a gnómok,
kiknek nyelvét valamely rejtelmes okból a legnagyobb varázslók
sem értik, ráadásul nem is tudják , hogy miért nem tudják
megtanulni. Hála Arelnak a szerzők nem hagytak a sötétben
tapogatózni , mindjárt el is árulták , hogy ez azért van , mert a
gnómok ősi nyelven beszélnek , meg hatalomszavakat használnak,
meg amúgyis fúúú . Ezekkel a kijelentésekkel lendületből veszik
hülyének az összes Ynevi tudóst és mágiahasználót , kik ugyan a
legsötétebb ( gyengébbek és kezdők kedvéért : aquir ) ősi nyelvet
megtudják ugyan tanulni , de a gnómokéval semmire sem jutottak.
A varázslók szellemi toprongynak való beállítása egyébként az
egész végig megfigyelhető . Másik dolog . A leírásban rögtön
tudatják velünk – még véletlenül se bízza el magát senki, hogy
játékos karakterként mi sajna csak a kitagadott, szakadár
szektákból válogathatunk. Ezek a gnóm gyülekezetek, azért
jöttek létre , mert az ősi vér hígulni kezdett ( az ősi vérek már
csak ilyen alattomosak – megaztán a kiszakadtakat is valahogy
csinálni kell ), s a `fajtiszták` a nem kívánatos egyedeket
egyszerűen elüldözték maguk közül. Ezeknek megfelelően
játszhatunk gnómrablókkal, vagy akár hízelgőkkel is .
Mindenesetre elkeseredés helyett inkább k10-zel kell dobni , majd
megállapítani karakterünk generációját , azaz Od-pontjainak a
számát ( egyébként ez a generációs dolog valahonnan már ismerős
volt nekem ), végül üdvözült mosollyal bőszen nekiállhatunk
kiabálni a hatalom szavakat a saját, kézzel farigcsált
dolgainkra . Talán azt lehet mondani , hogy ezek azért egy fokkal
jobbak mint az ork kornyikászok munkadalai .
Az igazi finomságok azonban a goblin fajnál találhatóak.
Orwella az orkokkal egyetemben , az emberek karikatúrájaként
teremtette ezeket a kis izéket . Hadseregének gerincét persze az
állati erővel és intelligenciával rendelkező orkok adták , míg a
goblinokra maradt a nagy tömegekben való hősies halomra hullás,
a sakál és hiéna szerű feladatok hősies ellátása , az eredeti
MAGUS történeteiből legalábbis nagyjából ezt szűrtük le ( persze
a kyr légiókkal szemben az orkok is elég magas szintre
fejlesztették a fegyver általi elhalálozás folyamatát ) , de most
felvilágosodtunk a narancssárga kis bigyók igazi képességeiről.
Megtudtuk például, hogy a gyorsaságuk elérheti akár a
huszonkettes bűvös számot is , ami ahhoz képest , hogy ezek csak
ember utánzati tömegcikkek Gro-Ugon hegyei közt , igen dícséretes
dolog, figyelembevéve , hogy a közdémonok királya, a Xing
rendelkezik ilyen nagyságú képességgel . Aztán itt van az a
különleges képesség , hogy +30-at kap a támadására a goblin , ha
olyan ellenfelet támad meg aki még soha sem harcolt, ilyen
csúfsággal. Mindezt azért képes megtenni , mert olyan gyorsan
támad, hogy az szinte már meglepetésnek számít. El tudom
képzelni az igen magas TSZ-ű fejvadász arcát, aki idáig a
gazdáját megvédte már három sárkánytól , öt Sötét Elftől , hatvan
bérgyilkostól , valamint aki legutoljára akkor ráncolta össze a
szemöldökét mikor a baromfiudvarban a kakas kukorékolás helyett
aquir népdallal köszöntötte a reggelt , de aki még életében nem
találkozott goblinnal , tehát gyanútlanul zsebre dugott kézzel
áldogált egészen addig , amíg egy tőr rejtélyes módon a mellébe
nem került. Természetesen ez nem minden , vannak még további
finomságok is, amikre inkább nem pazarolom a betűt. Lépjünk
inkább tovább .

Jöjjenek a vadi új kasztok : az illuzionisták, meg a
dzsedáj lov… , ööö … akarom mondani
a Pszi mesterek . Az illuzionisták története már kezdte súrolni
tűrőképességem közel végtelen határait. Csodálatra méltónak
tartom , hogy egyetlen ember tök önmagától, bosszúból
kifejlesztett egy olyan mágiát , amelyhez hasonlót a bárdok
évszázadok óta úgy őrizgetnek , hogy egyetlen kívülálló sem volt
képes elsajátítani. ( Hozzá kell tennem , hogy egész Yneven
tartanak a dalnokok Kyr mágusoktól örökölt rejtélyes hatalmától -
amit nem kevéssé a köré szőtt misztikának köszönhetnek . ) Nade ,
jött ez a fickó, és pár év alatt anélkül , hogy jelentősebb
mágia elméleti
képzést kapott volna, kifejlesztett egy egyedül álló mágia
formát. Gratulálok ! Ezek után csak azon csodálkozom, hogy
Ynevet miért nem árasztották el a kirugott és megsértődött,
önképző szakkörös mágus tanoncok a tapasztalati mágia
legkülönfélébb változataival ( remélem a boszik és a boszmesterek
mágiájának keletkezése inkább titok marad ) . Egyébként is, az
egész kasztnak olyan advanced dándzsönsz end draegond íze lett .
A botcsinálta varázshasználók után lássuk a Pszi mestert.
Pyarron messze földön híres mentalistáiról , a kaszt hát indokolt
, mitöbb szerintünk is fontos része Ynevnek , más kérdés , hogy
kialakulásának története megintcsak hemzseg a nem istentől való
baromságoktól. Itt vannak például azok a tárgyalások ahol a
pyarroni varázslókövetek nem tudták megvédeni magukat a rátámadó
varázshasználók ellen a mágiát kirekesztő mágikus védművek miatt
, így aztán befolyásoltság alatt hozták meg döntéseiket , ne adj
Arel , bele is haltak a diplomáciai küldetésükbe . Ezek után már
csak arra vagyok kÍváncsi , hogy milyen szuper , csodamenő mágus
lehetett az aki úgy is tudott varázsolni , hogy a követet gátló
mágia rá egyáltalán nem hatott . Gondolom ott fent a Fehér
Páholyban a diplomáciai követeket nem a frissen végzett
novíciusok , hanem sokkal inkább a jól képzett , sokat tapasztalt
, mentálisan keményre csiszolt, dörzsölt vén rókák közül
vállogatják ki. Persze lehet , hogy én élek tévedésben és a
tendencia az, hogy az ork inteligenciájúakat alkalmasak csak
erre a posztra . Ezt most hagyjuk figyelmen kívül egy kicsit , és
gondolkodjumk el rajta , hogy a nagyon magas tapasztalati szintű
diplomata mágus szart sem ér a mágiájával egy városállamok beli
!bér! varázslóval szemben – röhej . A hülyeségekhez tartoznak még
a második körben beválasztott áruló tanoncok is, akik a
!felületes! válogatás miatt kerülhettek
be az iskolába. Itt a Fehér Páholyt ismételten alapjáraton
veszik hülyének az írók . A helyzet súllyosbításaként
hozzávehetjük , hogy ha a speciális Pszi elsajátítása húsz évet
vesz igénybe
és a !mentalista! mestereknek ennyi idő alatt sem tűnik fel semmi
, kezdek arra gyanakodni , hogy a HATALMAS MÁGUSOK nem egyebek a
, mint a fentebb említett illuzionisták egy különösen zseniális
csapata. Lenne még kritizálni való dolog a történetbe, de
nézzük inkább meg azt a speciális pszit ( Siopa vagy milyen ) .
Mint a pszi használók mestereinél elvárható , a legerősebb
tudati erővel , a legnagyobb tudással rendelkezik ez a kaszt.
Sok rétűek , minden más psziből merítenek és próbálnak ott lenni
a szeren a mentál majd minden területén . Az általuk ismert
diszcíplinák egy része még tetszik is ( nekem legalábbis ) , de
a furcsaságok itt sem maradhattak el. Az új formulák
elolvasásakor hosszan eltöprengtem – kb. 1 teljes másodpercig – ,
hogy miért van dezsá vű érzésem . Aztán rájöttem a Del Akka
szorítása, leginkább Dárt Véder szorítására ( egyik ismerősöm
felvetette, hogy ő nem a nyak , sokkal inkább valami nemesebb
szerv szorítására használná, minden valószínűség szerint
lényegesen nagyobb sikerrel ) , az energia kisülés pedig a Ritörn
ov dö Dzsidáj bizonyos részeire emlékeztet. Mivel ezek a
leglátványosabb alkalmazások , az embernek könnyen támad STAR
WARS-os hangulata, és szinte várja mikor szólal meg a Pszi
mester fojtogatás közben olyan fura , mély vödörhangon , hogy `Én
nem haragszom Önre hercegkapitány` . Mindezeken felül
természetesen van még egy problémám – ez remélem rendkívül
meglepő… márhogy hibákat találok :))) . Nemigazán értem , hogy
pszi használók csúcsának ( Mount Everest ) , hogyan lehet a pszi-
pont/szintjéhez 3 írva . Jól van , hogy nem kell túl tápolni
szegény kasztot , de azért én szégyenkeznék húsz évi tanulás után
bevallani, hogy nem tudok több tudati erőt öszpontosítani egy
alapfokú Pyarroni pszihasználónál . Null problemo ! Lépjünk
inkább tovább .

Jön a könyv igazi veleje, a képzettségek leírása
ötfokozatra bontva . Nem tudom ki írta a bevezetőt ( sejtem azért
), de piszkosul nagyképűre , és szájbarágósra sikerült. A
hangulat teremtő elemek rendkívül egyediek . A műbútorasztalos,
az érettségiző diák , a friss jogosítványos vezető és az otthon
főzőcskéző háziasszony rögtön a fantázia birodalmába repíti a
kedves olvasót . Az ember szinte rögtön kedvet kap, hogy egy
nagy jövő elé néző kalndozót indítson útjára , Ynev fantasztikus
lehetőségekkel teli világán. A lángragyújtó bevezetőnek
természetesen igaza van , hogy egy árnyaltabb képzettségrendszer
élvezetesebbé teheti a játékot . Mi is így gondoltuk, de több
száz oldalas képzettség leírások legfeljebb lidérces álmainkban
bukkantak elő. Kicsit durvának tartjuk minden képzettség,
minden egyes fokának a külön leírását , különösképp az olyanoknál
ahol jóformán csak az számít , hogy megvan-e a kérdéses tudás
vagy sincs . Ez a dolog a játékot könnyedén végtelenül bonyolultá
teheti akkor , ha különböző képzettségeket használnak a játékosok
egymás ellen, mikor is nem feltétlenül a magasabb fokozat a
nyerő, hanem az adott szinteknél leírt szabályok kisilabizálása
után kapott végeredmény .
Én elhiszem hogy régóta tesztelték már ezt a rendszert – a
kidolgozottságán is látszik – , de ez is csak a
túlbonyolítottságát jelzi, hisz egy gördülékeny, jólműködő
fejlesztéssel nem kell
évekig tökölni . Jó lett volna , ha a képzettségek szintjei első
ránézésre világosan
megmutatják , hogy mi az ábra , és nem kellene 280 oldalt tartani
a fejünkbe a képzettségeink miatt , vagy egyfolytában vadul
lapozgatni a leírások között. A finomabb felosztású
rendszerekben általában a képzettség értékét kell szembefordítani
adott célszémmal , így az eredményesség rögtön leellenőrizhető.
A MAGUS esetében ez nem volt kivitelezhető (?) , de ezért nem
kellett volna a játékosból végtelen kapacitású memóriabankot
csinálni . Úgy is fogalmazhatnák, hogy a több osztatú
rendszernek sikerült ugyan a játékot árnyaltabbá tennie, csak
éppen túl mélyek lettek az árnyalatok és a sötétség elborította
az egészet ( Kajmán-árok ) .
Érdekes, hogy az általam ismert képzettségekre alapuló
szerepjátékok egyike sem fejtegette oldalak tömkelegén keresztül
a fokozatokat és a szabályokat , pedig azok a játékok direkte a
karakterek felvett képzettségeikre épültek . Ám a baj nem csak a
hatalmas tömegben keresendő. A leírások olyan szárazak és
unalmasak lettek , hogy a harmadik oldal után az emberre rátör az
ásítozás és a tankönyv olvasási érzet . Ráadásul néhány helyen
olyan ökörségekkel találkozhatunk , hogy az már-már a szellemi
képességeinket maradandóan károsíthatja . Ott van példának okáért
a lovaglás ikszedik foka , aholis a megtámadott gyalogos
ellenfél a Harc helyhez kötve módosítóival harcolhat . Há má mié
? Mongya má meg valaki nekem , hogy mi a franc köze van a
gyalogbaka harcértékeinek a lovas lovaglási képzettségéhez. (
Castero szerint ez azért van, mert a lovas biztos olyan gyorsan
lovagolja körbe a fickót , hogy az mozdulni se tud – szerintem ez
hülyeség , de ő talán jobban tudja . ) Feltennék még egy kérdést
, ha már ímígyen lett ez a dolog , megszűntethető-e a hátrány , a
Harc helyhez kötve képzettséggel , mert ha igen akkor hajrá,
Lovasharc pro et kontra Harchelyhez kötve. Tetszik még a
Teherbírás is . Világéletemben mindig is kíváncsi voltam rá,
hogy pontosan mennyit bír a csúcsparaszt Yneven . Végre megtudtam
: akár napi 25 órát is képes dolgozni . Ajvé !
A Fegyverforgatásnál is fordultak elő érdekességek. A
harmadik szintnek az a jelentősége , hogy ha van fegyverhez
kapcsolódó képességküszöb , akkor az érintett tulajdonság , ezt a
fokot elérve, eggyel nőni fog . Oszt mé ? Az író – jó
pásztorként – még meg is rója az embert, ha az hanyagul
választotta meg fegyverét, mivel sajnos neki ilyenkor nem
történik semmi ( mivel nem volt tulajdonság érték megkötés a
fegyveréhez ) . Utólagosan elnézést kérek , hogy az Arel papok az
én meséimben hosszúkarddal rohangáltak, ígérem nem lesznek
többet ilyen hanyagok, és mostantól Mara-sequorokkal meg
pallosokkal fogják leküzdeni az ellent .
Azt reméltem , hogy a Kétkezesharcnál leírtak rendbeteszik
majd ezt a sokat vitatott képzettséget , de semmi olyan dolog nem
lett papírra vetve ami igazi megoldást kínálna , mivel nem sok
minden lett hozzátéve az eddig leírtakhoz. Ha már ennyit
írogattak, az alkotógárdának nem csak a pluszokat meg a
mínuszokat kellet volna észnélkül dobálni , hanem inkább egy
jófajta pofás rendszert kidolgozni. Meg vannak említve a
szokásos fegyver összetételek – király . Csodálkoztam is , hogy a
szablyához egyetlen más fegyvert sem társítottak, pedig több
helyen is le vagyódon íródva , hogy a szablya Ynev egyik
legelterjedtebb fegyvere . Kimaradt a felsorolásból a shadoni
Halakra jellemző tőrkard-tőrkard párosítás is , de sebaj mert
lett Mara-sequor Sequor összeállításunk , ami fényesen bizonyítja
az író hozzáértését a dolgokhoz – ugathatja , mint kutya a holdat
-, mivel a Mara-Sequor tradícionálisan kétkezes fegyvernek
számít – igaz viszont, hogy a Sequorral párosítva sokkal
táposabb . Eleddig nem találkoztam semmilyen leírásban a
különleges
lándzs-lándzsa párosítással Yneven , filmen viszont mi is láttunk
már hasonlót, tehát még elmegy. Viszont nehezen tudom
elképzelni a Slantőr-Slancsillag kiszerelésű harcművészeket , meg
azt, hogy mi a francért tanulnának a harcművészek kardművész
fegyverekkel harcolni , mikor van saját fegyvertáruk is – megint
csak tanúi lehettünk a szezon és a fazon keveredésének . Ellenben
a koronggal dobálódzó és harcoló muksó leírásakor konstatálnom
kellett , hogy Yneven is népszerű a Xena című sorozat ( jó is az
, különösen egynémely női szereplő ) .
A Dorbézolás nevű képzettség szintén csodálatosra sikeredett
, bár tök feleslegesre . Minek kell az ivásra külön képzettség ?
Az, hogy ki mennyire bírja a piát főként alkat kérdése és csak
kismértékben a tapasztalaté ( pár évnyi egyetemi gyakorlat beszél
belőlem ) , aki nem bírja a szeszt az hiába is tanul inni, nem
fogja sokkal jobban állni a sarat később sem – maximum
alkoholmérgezéssel kórházba kerül . Mi azért öröltünk, hogy
végre Kp-t költhetünk arra, hogy a karakterünk az idült
alkoholizmus mocsarába süllyedjen – cool . Jól is esik a nagy
teherbírású kalandozónak , az embert próbáló szántás után, egy
teljes éjszakát végig dorbézolni . Apropó , most jutott eszembe ,
hogy ötödik szinten már csökken az Egészségünk eggyel . Nos , én
láttam már pár alkoholistát , és ha egy pontnyi veszteség ekkora
változást okozott egy emberen , kimondottan sajnálom a boszikat s
boszmestereket, akik egy Hatalom italával rögtön hármat is
elveszítenek ( Freddy Kruger vagy a Darkman ) .
Nagyszerű képzettség még a Piszkos trükk ( vagy valami
ilyesmi ) is . Ötödik szinten
már hét aljas cselt is be tudunk vetni az óvatlan ellenfél ellen
. Érdekesnek tartom, hogy ilyesmire eddig nem kellet Kp-t
áldoznunk , és be kell vallanom nehezen tudom elképzelni , amint
a karakterem elfelejti az összes eddig alkalmazott trükkjét,
csak mert nincs képzettségnek felvéve ( nem jutott a sok száz Kap-
ból ). Amúgy sem értem , hogy miért kell drága Kp-t és időt
áldozni annak a tanulásra , hogy hogy kell az ellenfél szemébe
köpni, port rúgni , köpenyt dobni , vagy hasonlóan primitíven
germózkodni. Elképzelhető, hogy lenne valahol egy olyan
harciiskola , ahol a tanítványok célbábukra köpdösnek , meg port
rúgdosnak naphosszat ? Ha van , én szívesen megnézném, tök jó
lehet . Gondolom egy ilyen helyen kötelező a citrom nyalogatás,
majd a köpködés, fojtatásképpen védő maszkban porrugdosás,
végül gyakorló köpennyek dobálása – a jobbak idővel pengeéles
harci felleghajtókat is használhatnak – több , mint baró .
Mindezek után megnyugodhatunk , mivel a Kocsmai verekedés is
pipecül ki lett dolgozva . Végre megvannak a különböző verekedési
tárgyak harcértékei , ami egyébként tényleg jó dolog . A gondok
ott kezdődnek , ahol a leírásból kiderül , hogy főfegyvert kell
választanunk közülük , és csak akkor kaphatjuk meg a következő
fokokat , ha már túl vagyunk iksz mennyiségű éles verekedésen
melyek egy bizonyos százalékában természetesen kizárólag a
főfegyverünket használhattuk – csodás . ( Elképzelem , hogy mikor
a sarki késdobálóban kitör a balhé Bölömbika Joe, az ottani
diplomás HVCS , fejben gyorsan utána számol , hogy most pontosan
mivel is kell majd verekednie , ahhoz , hogy növelni tudja a
képzettségét . ) Én mindig úgy képzeltem a balhékat – és úgy is
játszottuk – , hogy azzal ütöttünk ami a kezünkbe akadt , kezdve
a korsótól egészen az ájult goblinig. Most elért a
megvilágosodás , eddig rosszul csináltuk az egészet , ha ezt a
főfegyveres dolgot korábban tudom , már régen szert tettem volna
egy rúnázott széklábra, amit mindenhova magammal cipelnék
kocsmai verekedni – végülis mindennek adjuk meg a módját.
Egyébként javaslom , hogy az ötös fokozatú kocsmai verekedő , ha
már legalább háromszint óta birtokolja a képzettséget , mágikus
fegyverként használhassa harcieszközét, mint például a
kardművészek ötödik szinttől a Slan kardjukat. Milyen hősies
lehet az a jelenet amikor a kocsmában a gyakorlott verekedők
mágikusnak minősülő kishordóikkal és kupáikkal héroszként óvják
ivócimboráikat a fogadóra törő démonhordáktól .
A Parancsnoklás képzettséggel megismerkedve arra a
következtetésre jutottam , hogy az írónak elég fura elképzelése
volt az Ynevi hadviselésről , a harci morálról és a katonai
képzésről. Ennél a résznél nagyon a szemembe ötlött a mi
világunktól való eltávolodás hiánya . Nem tudom, hogy volt-e
katona az alkotó , de az emberek parancsvégrehajtási készségéről
szerintem hiányos vagy téves képet alakított ki. ( Jómagam
tanúja voltam annak , amikor katona társam derékig érő vízben
próbálta a sorállományú tizedes parancsát végrehajtani : eljutni
a másfél kilométerre kijelölt biztosítási pontra . ) Értetlenül
olvastam, hogyan lázadoznak a sorozott katonák, hogyan
önállósítják magukat a hivatásosok a friss tisztek parancsnoksága
alatt . Hát ( így nem kezdünk mondatot ) mongya má meg valaki az
írónak, hogy Yneven a zöldfülű tisztek nem a falvédőről léptek
le. Még azok a parancsnokok is akik harctéri tapasztalat nélkül
kerültek hadiegyetemre , mire kikerülnek az akadémiáról biztos
vagyok benne , hogy legalább egy csatába részt vettek, hisz ezen
a világon szinte soha nincs béke , mindig akad egy kisebb
összecsapás ahol a mély vízbe lehet vetni a kadétot. Másrészt
Ynev nem a Föld középkora , itt az egymással hadban álló államok
nem csak úgy elküldik a csapatokat a francba , hogy majd esztek ,
ha van zsákmány , itt akad arany az utánpótlásra is . A háborúk
többségének jelentősége volt az egyszerű katonák számára is , így
jóval nagyobb morállal indultak a csatákba ( szerintem nem túl
valószínű, hogy a lángoló hazafi Yllinoriak saját tisztjeik
ellen fordulnának – arról nem is szólva , hogy mit szólna Arel,
ha holmi rögtönzött sztrájk miatt elmaradna a másnapi csata ).
Minden hadseregnél fontos szerepet játszik az alá és fölé
rendeltségi viszonyok belenevelése a harcosokba. A földi
történelem során is nem egyszer előfordult , hogy emberek ezrei
pusztultak el úgy , hogy tisztában voltak haláluk
értelmetlenségével mégsem kérdőjelezték meg vezetőjük parancsait
, érdekesnek tartom hát , hogy pont Yneven , ahol kivétel nélkül
minden nagyobb államnak, komoly katonai tradiciói vannak,
hivatásos harcosok tagadják meg a parancsokat .
Eztán ismerkedhetünk meg a Vulgármágiával, a Szakrális
mágiával no és persze a Magasmágiával . Érdekesnek tartottam a
tapasztalatimágiát vulgárnak nevezni , de biztos jó, hisz nem
magyarul van ( egyébként is , az utóbbi időben divatba jött a
MAGUS regényeket teli tűzdelni mindenféle kimondhatatlan
szavakkal , majd a könyvek végét kisebb szótárakká alakítani át )
. Nem akartam nagyon elemezni ezeket a képzettségeket , de azért
egy kicsikét belefolytam . Különösen az ötödfokok az ragadták meg
a figyelmemet, ahol is a mágiahasználó egy szegmens alatt
aktiválhatja a mágiáját , valamilyen apró mozzdulathoz kötve.
Nem tartottam eddig valószínűnek , hogy több bárd is tudományos
oldalról közelítette meg mágiáját , és rohadt sokat tudott meg
egy mesterről-mesterre örökített, gyökereit tekintve rég
feledésbe merült mágiáról , pláne annak elméleti hátteréről. A
boszik, és boszmesterek már jobb esélyekkel indulhatnának neki
az kutatásának, hisz több a leírt tudás alap , ennek ellenére
szerintem a tapasztalati mágiának épp az a lényege, hogy a
használója nem tudja , hogy mit miért , csak azt , hogy ha ezt
csinája akkor ez lesz , ha meg azt akkor az . Abban az esetben,
ha mágiájának a mechanizmusát értené , akkor már nem tapasztalati
felhasználó lenne , nem kötnék az adott formulák. Az elmélet
ismeretében már úgy variálhatná a varázslatait , mint a mozaik
mágusok – mivel az is lenne ekkorra . Igen ám , de ezeknek a
kasztoknak az alkalmazásaik nagyon eltérnek a mozaik mágiától,
még hozzá azért , mert a gyökereik a kyr mágusokhoz vezethetőek
vissza ( akik jóval nagyobb tudással rendelkeztek a mai
varázslóknál ), azaz, ha valaki megérti a mágiájának a
működését – márpedig az ötödik fokozat ezt jelenti – , akkor az
kyr mágus lesz – be happy :)))) . Ez nagyjából azt jelenti , hogy
az igen művelt ( magas képzettség szintű ) toroni
boszorkánymesterek úgy mosnák le az Északi Szövetséget a
térképről, mint a Toalett Kacsa a szennyeződést a budi pereme
alól . Jó… lehet , hogy egy kissé túloztam , végül is ez mégsem
teljesen így van ( a szövetség fennállása rá az ékes bizonyíték )
, de ha a varázslatok aktiválásának egy szegmensébe jobban
belegondolunk , akkor őszintén bevallhatjuk , hogy a
tisztességben megőszült kyr varázslókat elemésztené a sárga
írigység .
A Szakrális mágia , mint azt sokan tudják , isteni eredetű .
A mágia elméletben jártas varázslóknak a papok olyan fikcsiket
tudnak mutatni, hogy azoknak a padlóról kell felcsörlőzni az
alkapcsukat. Ebből következik , hogy a varázslatok természete
isteni – meg az almáspite is , amit eszek – , és azok a szabályok
, törvények is melyek rájuk vonatkoznak . Kérdem én, mely
halandó lenne képes feltérképezni a mágikus mechanizmusát egy
olyan dolognak melynek a kulcsa egy
Külső Síkon van – ráadásul az istenek ritkán szoktak magyarázatot
fűzni az általuk közvetített hatalom megnyilvánulásaihoz. A
mana-pont nélküli varázslásról meg csak annyit , hogy jó tudni,
hogy az ilyen kegyeket képzettségekkel lehet elérni , és a pap
mélyen gyökerező hitét és vallási buzgalmát kutyába sem veszik .
Még egy dolog jutott így kapásból az eszembe a
képzetségekből. Az Öklözésnél megemlített titkos harcművészeti
képzettségek annyira titkosra sikerültek , hogy még a könyvben
sem kaphattak helyet .

Mégis, a fentebbb leírtak után azt kell mondjam , hogy az
igazi gyöngyszemek a képzettségek feltételezett hatod fokánál
találhatóak ( a dölt betűs hangulatteremtő kis sztorik ) . Az oda
leírt sziporkák viszik a pálmát . Itt vannak a fent említett
ötlet tüzijátékok legnagyobb felvillanásai . E gyönygszemek közül
mindenkinek bátran tudom ajánlani a Mestervágásnál leírt
történeteket. Kezdhettük rögtön a mestervágás hóborította
csúcsaként emlegetett Aleggheri Mesterjegyével, ami kilenc
párhuzamos vonalat tartalmazott hajszálpontosan egyenlő
távolságra egymástól . A leírásból megtudhattuk , hogy a mester
halála után tisztelői ellenségeiről lenyúzták , majd
tartósították azokat az utókor számára . Erre gondolva mindig két
dolog jutott az eszembe . Az egyik az, hogy a Párbajkódex
szerint a Mesterjegyet `az ellenfél ruhájára erősített
selyemkendőre` kell elhelyezni . Itt szeretném előrebocsátani,
hogy én igazából nem értek hozzá , de szerintem egy selyemkendőt
megnyúzni, némi problémába ütközhet , nem is beszélve arról,
hogy aki ilyesmivel próbálkozik az már erősen előre haladott
állapotában lehet a kóros elmebetegségek valamely válfajában.
Természetesen előfordulhatott , hogy Aleggheri mester nem ismerte
pontosan a kódexben leírtakat , ami nem tudta mire vélni az
ellenfelére felaggatott kelmét, és csak úgy snissz-snassz
lendületből oda vágta pár fickóra a vonalkódját ( lásd a
`Hirtelen felindulásból elkövetett Meterjegy felvagdosás` címszó
alatt a Párbajkódexben ) . Az előbbit azért erősen kétlem , lévén
a nagyvilág számára a Shadoni Párbajkódex néven közismert könyvet
maga Aleggheri irta `Utasítások és Parancsolatok Nemesurak
Párviadalaihoz, valamint Udvariassági Formulák a Kihíváshoz`
címen. Az utóbbi viszont túl stílustalan lett volna egy ekkora
mesterhez, na és persze két lábbal tiporta volna sárba a
bajvívók elveit . A másik dolog ami előttem lebegett , ha erre a
részre gondolok egy kép amint a neki vadult hős és
nemesenszületett bajvívók nyúzó késekkel lopakodnak a sötétben,
majd neki esnek egy másik hős és nemes bajvívónak, hogy a
kérdéses bőrfelülettől megszabadítsák . Külön innyencség
elképzelnem a nyúzás után a szerencsétlen áldozatokat, lévén
ezek a bőrdarabok minden valószínűség szerint az arcon , homlokon
, esetleg nyakon helyezkedhettek el ( köszönhetően annak , hogy a
többi testrész általában ruhák , vértek takarásában szokott lenni
), ide kerülhettek valamely relytéjes úton-módon a vonalkák.
Mostanától fogva a shadonban utazgató karakter, ha nyúzott
homlokú nemessel találkozik , tudhatja hát , hogy ez a gazfickó
valamikor pofátlanul felvágatta magára Aleggheri Mesterjegyét – a
szemét .
Tetszett az abasziszi fogász is , aki buzogányával Y alakban
ütötte ki a páciensei fogát . A különösen jó dolog benne az,
hogy mindeközben az áldozat maximum 1 Fp-t sebződött , hiszen ez
a kritérium dőlt betűvel van szedve a képzettség leírásánál.
Tiszta szerencse, hogy az aszisz fogászok országos szervezete
nem imádta olyan fanatikusan az említett mestert, mint
Aleggherit a bajvívók, mert egy komplett fogsor vagy száj
eltávolítása sokkal komplikáltabb és fájdalmasabb .
Az a történet is megmelengette a szívemet , amelyben egy
kéjhajhász nemes testőre a hallgatózó szolgálók fülét lándzsával
szögezte valamilyen függőleges felülethez – általában ajtóhoz.
Annyira megfogta néhány barátom fantáziáját ez a kis sziporka,
hogy együtt próbáltuk szimulálni a dolgot . Hosszú kísérletezések
után arra az eredményre jutottunk , hogy ebben a nemesi udvarban
az egyik munkavállalási követelmény az elálló , lángos nagyságú
fül lehetett , melynek hiányában
a vár kovácsánál kellett utólagos fülnagyobbító kezelésre
jelentkezni .
Továbbhaladva megismerkedhettem a gorvikiak mestervágásával
is , a két fül egy
mozdulattal előadás keretein belül . Leszűrtem tehát a dolgok
lényegét : két fül egyenlő max 1 Fp . Oké !
Ezek után , már rutinból tartottam érdekesnek az északi,
életunt nemes ficsúrok szokását , hogy nagy szakálú bölcseket és
törpéket szabadítanak meg egy vágással férfiúi díszüktől – nem
attól amire gondoltok, hanem a másiktól :))). Mivel a
Mestervágás elsajátításához ötödik szintű Fegyverforgatás
szükséges kicsit kételkedtem e csacska nemesek fiatalságában – az
életuntságukban azonban nem . Szerintem ugyanis a nagy szakálú
törpéknek van egy olyan Mestervágása aminek a neve az `Idióta
nemesek jól fejbe csűrése fejszével` , mivel addig minden oké,
hogy először levágják a törpe szakállát. A problémák akkor
jelentkeznek igazán , mikor Ő jön , és hozzá kell tennem, hogy
szerintem ez a dühös kis fickó nem olvasta a max 1 Fp kritériumát
. A törpéket különben eléggé alázzák ezekben a leírásokban .
A korgok `buksizása` erősített meg ebben a hitben. Úgy
érzem a tárnák urait nagyon lebecsülik . A barbárok ugyanis azzal
szórakoztak a Zászlóháborúban , hogy úgy vágják le a törpékről a
sisakot , hogy maga az áldozat meg ne sérüljön . Elképzeltem azt
a csatát amikor a korgok a sisakokat akarják levágni , a törpék
meg a korgokat . Lehet tippelni az ütközet kimenetelére .
Ott van természetesen Thugoda úr asszonya is , aki egyetlen
mozdulatával háromnapi
csuklásra ítélte csapodár urát . Hinnye , de jó kis tűzrőlpattant
menyecskék teremnek Caedonban , már csak azé mert ugye , mint már
említettem , a képzettség elsajátításához ötödik szintű
fegyverforgatás a minimum .
De , ha már fegyverforgatásról volt szó , ott sem kellett a
szomszédba menni egy kis ámulnivalóért . Rögtön ott volt például
az a fickó aki száz valahány kardművészt ölt meg rövid élte során
. Castero csupán a poén kedvéért utánaszámolt , és kiderítette ,
hogy ez minimum huszonkilenc végzős kardművészévfolyamot
jelentett . Ismerjük el , ez nem kis teljesítmény , különösen ha
figyelembe vesszük a tiadlani mentalitást ( és semmi okunk sincs
azt feltételezni , hogy dorani pengeművészeket írtott a lelkem )
, minek hála , az ellene felvonuló harcosok mindig jobbak voltak
az előzőeknél . Személy szerint én azt nem igazán értem, hogy
miért kell hatodik vagy magasabb szintű képzettség ahhoz , hogy
egy összejövetel alatt úgy szúrjunk le valakit, hogy az a
tömegnek egyáltalán ne tűnjön fel . Ehhez sokkal inkább harmincas
Gyorsaság meg Belső idő szükséges , persze az sem hátrány , ha a
bál valójában , a vakok és gyengénlátók murija .
Természetesen a Kétkezesharcnál is találkozhatunk
finomságokkal – már mért ne . Megtudhatjuk például, hogy az
Északi Szövetségben harc előtt kihegyezik a kocsirudak végét,
másként ugyanis hogyan szúródhatna fel rá bárki saját
lendületétől hajtva ( bár lehet , hogy csupán egy kegyetlen
mesélő alatt dobott 01-et ) . Mindenesetre tévedhetek is,
viszont akkor a fószerkám tompa rúdra húzta fel magát, amihez
nagyjából 70 km/h ( minimálisan ) sebesség az orvosilag előírt,
ami igen dícséretes dolog egy harcoló embertől .
Ámulattal töltött el még az acélburkot létrehozó harcos is ,
akit bárhol próbáltak eltalálni íjjal , a halálos nyílvesszők
mindig elvástak fergetegesen gyorsan forgatott fegyverein . Ehhez
sajnos megintcsak fölöslegesnek tartottam a magas fokozatú
képzettséget, mivel én inkább plusz négy kezet és démoni
gyorsaságot látok szükségesnek a produkció végrehajtásához .

A sok negatívum után következzék néhány pozitívum – meglepő
de azt is találtam. Nagyon tetszett a fegyver táblázat (
leszámítva a lagos, pugoss meg az egyéb kimondhatatlan nevű
tákolmányokat ) . Ésszerűnek tartottam a nagyobb fegyverek sebzés
kidobásának megváltoztatását , mivel így nem fordulhat többé elő
, hogy Castero kétkezes csatabárdja egy jól kivitelezett támadás
után tűszúrásnyi sebet ejt – szegény , miután kidobta a három
egyest teljesen elkámpicsorodott , lévén a plussz sebzéseivel
együtt sem igen haladta meg a sebzése az én tőrkardos vágásomét .
Végül is jók lettek a tűzfegyverek meg a katapultok is , bár az
ostrom gépek sebzéséhez fűzött megjegyzéseken jót röhögtünk -
mármint azon, hogy ez tulképpen egy emberre vonatkoztatva
érvényesek ( a szúnyogra gépágyúval tipikus esete ) .
Mindezekután érdeklődve várom az Ynevi hadviselés kézikönyvét,
kíváncsi leszek milyen lesz . Remélem az alkotói beszélnek majd
olyanokkal akik értenek is a hadviseléshez valamit , mert talán
úgy nem lesz teli agyament ökörségekkel .

Összeségében nem tudom, hogy a könyvet minek szánták, ha
vicc lexikonnak akkor all right , mert tök jókat röhögtünk rajta
, ám ha a dolog komoly akkor az nagyon elszomorító . Fölöslegesen
lett bonyolultá téve a rendszer , szerintem semmit nem nyertünk
vele, pedig ezt is milyen jól meg lehetett volna csinálni.
Sajnos azt kell mondjam , hogy kár volt hozzányúlni az eredeti
rendszerhez , ha csak ennyire futotta . Lassan zárom soraimat,
beszögeztem az ajtóm, ablakom majd elkezdtem megírni a
végrendeletemet. Lelkiszemeimmel ugyanis már látom a Valhalla
által felbérelt bérgyilkosokat amint rámtörnek és …

Tisztelettel a Négyek Tanácsa nevében
Tent di Merce
Lord Castero Narem
paladin@mail.externet.hu


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.