LFG.HU

szab
novellaCimkek

A Mester és a Szaki az álmossággal küszködve álltak a Társaság kávé automatájánál. A Szaki elkeseredetten nyomkodta a forró csokis gombot.
- Miért nem ad löttyöt ez a szemét? – kérdésének nyomatékod adva megrugdosta a gépet.
- Azért, mert elromlott, és mivel a lötty ingyen van benne a Társaság, fikarcnyit sem törődik vele, ha pár napig nem jó.
- Akkor is szemét! – még két rúgás, aztán elszállt a haragja – Érdekes, nekem ez nem jött még le így.
- Majd ha annyit lehúztál itt, mint én, majd te is így fogod látni a dolgokat, ne félj. -felelt bölcselkedő arcot vágva a Mester.

Kávé nélkül elvonultak az udvarra és céges kabátjukat összehúzva rágyújtottak. Inkább jöttek ki a tél végi hidegbe, mint mentek a dohányzó helyiségnek nevezett lyukba. Ma nem volt kedvük arról beszélni, milyen szemét a Társaság vezetése, sem arról milyen baromi sokba fog kerülni a cigaretta (úgyis régóta az aluljáróban szerezték be a zárjegy nélkülit), és az se tűnt érdekes témának, mi történt tegnap az aktuális valóság showban. Aztán a Szakinak eszébe jutott valami.
- Szerinted mi lesz vajon ez az új meló? Tudsz erről valamit?
- Nem sokat kölyök. Azt tudom, hogy a nyakunkra ültetnek valami dirit, aki majd belepofázik abba mit, hogyan csináljunk. Nem csodálkoznék, hogy ha olyan tejfeles szájú lenne, hogy nem tudja megkülönböztetni a klimpelőt a smirglitől.
- Ez jó, – mosolyodott el Szaki – ez jó.
A cigaretta után elsétáltak a liftig, fel a tárgyalókba. Beültek a kettes tárgyalóba, és várni kezdtek. Kisvártatva belépett a terembe és ezzel együtt az életükbe is Top. Top egy jóképű fiatal srác volt, kis pofaszakállal, ami idősebbnek mutatta őt a koránál. Kezében menő aktatáska, elegáns öltöny és drágán csillogó nyakkendőtű, egy szó, mint száz: “Arany fokozatú Topmanager”.
- Jó reggelt az uraknak – köszönt és dinamikusan kezet rázott Szakival és Mesterrel majd leült az asztal másik oldalán, és így folytatta:
- Örülök, hogy mindannyian időben érkeztünk. Fontos feladatok és rengeteg munka vár ránk. Roppantul örülnék, ha sikerre tudnánk vinni a Társaság új projektjét. Ez természetesen közös érdekünk. Hiszen mindamellett, hogy elismerést remélhetünk kedvező teljesítmény esetén, azt gondolom, hogy ez az új projekt fellendíti Társaságot és ez a többi kollégánkra nézve is pozitív kimenetelű, lehet. Elmondanám pár szóban miről is szól ez az új projekt. A Társaság, akinél dolgozunk, ugye mondanom se kell vezetékes telefonhálózatban utazik. Nos, a mobilok erős térnyerésében – a mi kárunkra sajnos – jelentős szerepet játszik, hogy a mobil szolgáltatók a mobil eladását követő harmincadik percben már biztosítják, hogy a mobiltelefonról lehet hívást kezdeményezni. Ezzel szemben a mi eladási stratégiánk meglehetősen elavult. Ezen fogunk mi közös erővel változtatni. Kimegyünk a helyszínre, és míg én az ügyes bajos papírmunkával foglalkozom, önök kivezetik a hálózatot a lakásba és felszerelik a készüléket. Az ötlet egyszerűségében nagyszerű, véleményem szerint, de nem akarom túldicsérni, hiszen az én fejemből pattant ki. Szerencsére sikerült megdolgoznom pár nagyágyút odafönt és két hónap alatt sikerült kidolgoznom egy rendszert, amit alkalmazva mi is tudunk harminc perc alatt működő képes alatt telefont jutatni az előfizetőknek. Az önök munkájára vonatkozó technikai kiegészítések ezekben a dossziékban megtalálhatják, az új projektre vonatkozó munkaszerződés kiegészítésekkel együtt.

A Mestert és a Szakit teljesen lehengerelte Top drámai belépője. Olyan szavakat használ és úgy beszélt, amit azelőtt csak a tévében láttak. Szegény Szakit már az megzavarta, hogy Top azt mondta a telefonálásra, hogy “híváskezdeményezés”. Ám Top ügyesen vetett cselt és tudta a szavak csak a felszín. Hangszíne és testbeszéde, melyet tudatosan irányított, szinte ostromolta Szaki és Mester tudatalattiját, elvetve ezzel a szimpátia és a rokonszenv csíráit. Mester nem szólt egy szót se csak maga elé húzta dossziéját, és olvasgatni kezdte benne a papírokat. Szaki még mindig azon tűnődött, vajon maradéktalanul megértette e az elmondottakat, és hogy ez mennyiben érinti őt. Top csak csendben figyelte őket és közben titokban gratulált magának. Sikerült kivetni a hálót és nagyon úgy néz ki, ezek ketten bizony belegabalyodtak. Mester végül felnézett a papírokból, előhalászott egy tollat a zsebéből és aláírta az új munkaszerződést, ezt látva Szaki egy kicsit hezitált még, majd ő is aláírta.
- Nagyszerű, akkor munkára fel! – kiáltott fel tettre készen Top – Tartogatok egy kis meglepetést is. Az új munkához új céges autó jár. Az új kisteherautóban minden felszerelés meg van, ami csak kell, valamint az öltözőben találnak új munkaruhát. Kérem, viseljék azokat az új megbízás alatt. Nekem is van pár feladatom indulás előtt. Harminc perc múlva a parkolóban találkozunk.
Nem sokkal később a Mester és a Szaki együtt nézegették az új munkaruhát. Szaki örült az új ruháknak. Friss illatuk volt és szépen ki voltak vasalva. Lelkendezet is egy kicsit.
- Jók ezek az új ruhák, nem igaz Öreg? Kíváncsi leszek, a kocsi milyen lesz. Lehet, hogy az új dieselekből kapunk egyet. Az lenne aztán a frankó! Ezek az új dieselek mindenhol felmásznak ám, azt mondják.

A Mester nem szólt semmit, csak tűnődve nézte a ruhákat. A régi szép idők jutottak eszébe, mikor még együtt élt a feleségével és ő hétfőre mindig kivasalta neki a ruháját. Akkor sosem értékelte, most pedig beléhasított fájdalmasan az emlék. Persze nem hagyta, hogy rádöbbenjen, mennyi mindent kellet, volna másképp csinálnia. Inkább lelkében haraggá és dühvé formálta a keserűséget. Aztán mivel az ilyesmit nem jó benn tartani ráförmedt Szakira.
- Ne legyél már ilyen naiv, azt hiszed a két szép szemedért kaptuk a ruhát meg a kocsit? Fenét! Azért kaptuk, mert a Top így akar levenni a lábunkról. Nem lehetsz ennyire rövidlátó!
- És ha rövidlátó vagyok, akkor mi van? – kérdezett vissza megalázottan Szaki.
Csendben felöltöztek és elindultak a parkolóba. Útközben Szaki elhatározta, nem fogja örömét véka alá rejteni. Azért se! Mikor meglátták a szinte null kilométeres diesel kis teherautót, mellette pedig a szélesen mosolygó Topot, Szakiból ismét kitört az öröm.
- Odanézz Öreg! Ez már valami, ezzel aztán menők leszünk! – beugrott a vezető oldalon és mint egy gyerek játszani kezdett a kapcsolókkal és simogatta a műszerfalat.
A Mester csak magában forgatta a szemeit és érezte, nem jó ez így. Jó hogy Szaki nem dobja rögtön magát Top lábai elé, vagy kérdezi meg mikor vághatná fel az ereit a Társaságért. Aztán a fiatalság bohóságának fogta fel az egészet és odalépett Tophoz.
- Hol kezdünk?
- Nagyon jó kérdés! Itt ez a papír, ezen rajta van az úti célunk. – a Mester átvette Toptól a lapot és rápillantott. – Ha esetleg nem tudná, hol van, akkor megnézhetjük a térképen. Azért esett erre a helyszínre a választásom, mert sok lakás van kis helyen és a városban szinte itt a legkisebb a vezetékes telefonok száma.
- Tudom, hol van ez.
- Nagyszerű! Akkor ott találkozunk. Én maguk után megyek a saját kocsimmal.

Mintegy pont a mondat végén, megszólalt a teherautó dudája és Szaki örömtől ragyogó vigyorral szinte viháncolva nevetett. Top csak atyaian mosolyogva intett egyet, de Mester majd szétrobbant a méregtől. Dünnyögött egy sort magában, majd kitalálta a büntetést. Odasétált a kormányhoz és rámordult Szakira.
- Csússz át. Én vezetek.
Ám Szaki kedvét ezzel sem törhette le. Top pedig hátrasétált a saját autójához. Az út Mester és Szaki számára eseménytelenül telt. Top fejében viszont száguldoztak a gondolatok.
- Végre ez a pillanat is eljött, elkezdjük a melót ezzel a két pancserrel és bebizonyítom, hogy ez az ötlet a legnagyobb a cég történetében. Ha minden úgy megy, ahogy tervezem hamarosan legalább 10 ilyen csoport lesz és az már egy osztály. Én leszek a vezetőjük és végre nem ebben az átkozott külső parkolóban kell dekkolnom. Bejárásom lesz az épület alá, nem egyszerű Manager leszek, hanem Osztályvezető! Az már valami! Aztán még pár év és a hálózat felügyelet igazgatója lehetek. Az a vén szivar már úgysem húzza soká. Csak arra kell figyelnem, hogy minden a legnagyobb rendben menjen ezzel a két madárral, aztán sínen lesznek a dolgok.
Végül begördültek egy lakótelepre, és magukhoz vették a felszereléseiket. Top céltudatosan besétált egy lakóházba és felmentek a tizedikre, előkerült egy lista az aktatáskából, melyen azok szerepeltek, akiknek nincs vezetékes telefonjuk. Top becsöngetett az egyikhez és vártak. Senki nem nyitott ajtót. Továbbálltak, azt gondolva nincs otthon. Ez még természetesen eljátszódott párszor. Mígnem az egyik ajtó kinyílt és egy nyugdíjas nénike a biztonsági lánc védelmében kinézett, majd Topra nyöszörgött.
- Mit akarnak tőlem? Befizettem, minden csekket, tegnap voltam a postán.
- Jó napot hölgyem. – mosolygott Top mintha meg sem hallotta volna az iméntiket – Egy ajánlatot szeretnénk tenni, cégünk…
- Nem veszek porszívót! – csipogott az öreg Top szavába vágva majd az ajtó csapódott be.

Top rezzenéstelen arccal fordult el az ajtótól. Mester és Szaki vigyorával találta szemben magát. Hirtelen elöntötte az indulat, hogy ez a két fajankó nem is értik miről van itt szó, de aztán megnyugtatta magát. Mindez nem számít csak a cél! Tovább indultak. A következő ajtónyitáskor egy középkorú férfi állt az ajtóban atlétatrikóban, boxer alsóban, kezében egy doboz sörrel.
- ’gen.
- Jó napot uram. A Társaságtól vagyunk és vezetékes telefonokat telepítünk. Amennyiben igénybe veszi a szolgáltatásunkat 30 percen belül kollégáim beszerelik önnek készüléket. Mi addig megírjuk a szerződést és utána már használatba is veheti az új telefonját.
- Minek nekem ilyen, én munkanélküli vagyok?
- Ez sajnálatos uram, de gondoljon bele. Van olyan készülékünk is, mely fax is egyben, így az önéletrajzát itthonról is elküldheti egy esetleges álláshirdetésre.
- Hát, nem igazán tudom.
- Nézze uram! Szolgáltatásunk nem drága, és ha most szerződik velünk három hónapig kedvezményesen telefonálhat.
- De én nem akarok telefonálni a vonalasról. Nekem mobilom van! Nem kell nekem, hogy még maguk is lenyúljanak zsetonra. Örülök, ha a számlákat ki tudom fizetni hónap végére. Kajára így is alig marad. – gesztikulált a sörrel a kezében – Meg fizetem a gyerektartást, és a szemét kormány sem ad segélyt két hónap múlva. Megcseszhetem akkor a vonalas telefonom!
A délelőtt hosszan és a munka szempontjából eredménytelenül telt el. Legtöbbször visszautasítás kaptak, de egy fiatal srác kérte a telefont és vele együtt Internetet is. A bekötés másfél óráig tartott, de Top a helyzet magaslatán állt és mintha misem volna természetesebb, eltársalgott a vevővel. Amikor végeztek, megdicsérte Mestert és Szakit, de felhívta a figyelmüket, hogy a harminc perc az fél óra, nem pedig másfél. Aznap még két bekötést végeztek az egyik már könnyebben ment. Az meg volt háromnegyed óra alatt. A nap végén Top egyáltalán nem mutatta ki csalódottságát, hanem megköszönte a munkát, és javasolta, hogy holnap már a helyszínen találkozzanak munkakezdéskor. Mivel tudta, hogy Mester rossz szemmel nézné, ha előbb be kéne menni a céghez a kocsiért, haverkodva elengedte a céges kocsival haza őket.

Másnap már sikeresebbek voltak. A következő héten pedig az egyik nap bekötöttek tizenöt telefont. A második hónapban pedig Top kijelentette tizenöt bekötésnél alább nem adhatják egy nap sem. Egy pénteken aztán krízis helyzet alakult ki, mert még csak tizenegy bekötéssel végeztek délutánra, mikor már vége fele közeledett a munkaidő. Top így kezdett neki, mert már ő is fáradt volt.
- Azt hiszem fiúk ma túlórázni kell.
- Kell? – kérdezte rosszallóan Mester. – Hogy érted azt, hogy kell? Nagyon jól haladunk ezzel a háztömbbel, jövő hét közepén végzünk.
- Ma még nem volt meg a tizenöt bekötés, nem adhatjuk alább! Gyerünk csapat, csak nem adjátok fel? – próbált lelkesíteni Top.
- Feladni? Mit? – kérdezte értetlenül Szaki.
- A tizenöt bekötést naponta! Megbeszéltük múlthéten, hogy ennél nem adjuk alább.
- Megbeszéltük? Te mondtad ki. – replikázott a Mester – Ma nem jön össze. Miért olyan fontos ez? Lehet, hogy majd hétfőn megcsinálunk tizenkilencet és akkor megvagyunk átlagba.
- Nekem is mennem kéne időben. Este bulizunk a haverokkal. – támogatta Szaki.
- És gondolom a túlórát se fizetik. S Társaságnak nem szokása. – mondta Mester, gondolván ez a végső érv.

Top egy kicsit fontolóra vette a dolgot. Nem akarta begyújtani még a rakétákat. Jó lenne még egy kicsit hajtani mielőtt a fejesek elé viszi az eredményeket. Elhatározta, inkább marad a kesztyűs kéznél.
- Nézzétek, én azt hiszem, nem értitek, miről van itt szó. Minél jobban dolgozunk, annál nagyobb sikerre vihetjük a projektet.
- A te projektedet. – mutatott rá Mester.
- Ne mond ezt! Együtt sírunk, együtt nevetünk. Ha ez a projekt beindul, nektek is jó lehet. Csapatok fognak alakulni, akik csak ezzel foglalkoznak. A csapatok élére emberek kellenek. Ez nem vonz titeket?
- Azt akarod ezzel mondani, hogy mi lehetnénk ezeknek a csapatoknak a vezetői? Akkor mond ki ezt kereken!
- Én nem ígérhetek semmit. Ha én leszek a projektvezető, akkor már igen, de addig nem akarok illúziókat táplálni bennetek.
- Hát, én inkább mennék este bulizni. – tette hozzá mindehhez Szaki.
Top sebességet váltott, mert már kezdte türelmét veszíteni.
- Figyeljetek! Mutattam már számokat és készítettem előrejelzést a fejeseknek. Nagyon bizakodóak voltak. Prémium is szóba került. Hat számjegyű prémium. Csak egy kicsit kell most erőlködni, aztán minden jól megy majd. – hazudta. Persze nem voltak semmiféle számok, hisz az eddig elért eredmények még nem voltak elég jók.
- Ez már jól hangzik! – jegyezte meg Szaki, mert ő csak a “prémium” és a “hat számjegyű” szavakat hallotta ki az egészből.
Mester dúlt-fúlt magában. Megőrjítette, hogy Top mily könnyedén a pártjára állítja mindig Szakit. Pedig ő Szakiért is küzd. A kölyök még hiszékeny, és nem úgy nézi a világot, ahogy az van. De hiába minden. Két-három jól forgatott szó és Top az ujja köré csavarta Szakit. Az utolsó aduját is lehívta:
- És vajon mi a biztosíték arra a hat számjegyű prémiumra?
- Az én szavam. – vágta rá szemrebbenés nélkül Top. Tudta jól, ez nem olyan vita, ahol megkérdőjeleznék a szavahihetőségét. Bár a prémiumot csak kitalálta, lehet rá esély, hogy meg tudja szerezni. Ha pedig befuccsol a projekt, oly mindegy, most mit mondott.
- Na jó, majd szólok a srácoknak, hogy később érkezek. – döntötte el Szaki.

Mester kissé leforrázva érezte magát. Hát igen. Ismét vereséget szenvedet ettől a nyálgép Toptól. Belül érezte, hogy valami nincs rendjén ezzel a dologgal, de hát honnan tudhatta volna, hogy Top hazudik, mint a vízfolyás. Még ha sejtette volna is, bizonyítéka egyáltalán nincs. Így aztán megcsinálták a tizenöt bekötést. Nem tartott túl sokáig, Top elégedett volt és a szekér futni látszott. Még másfél hónap és Top megmutatta a számokat a fejeseknek. A számok valóságon alapultak ugyan, de kozmetikázva és jelentősen kiemelve a sikereket. A fejesek elégedettek voltak és a projekt zöld utat kapott. Top először csak csoportvezetője lett két másik embernek aztán, osztállyá alakultak. Mester, Szaki meg a többiek elmentek egy kommunikációs tréningre, ahol felkészítették őket, mit kell mondani az ellenkező ügyfeleknek, és hogyan kell rátukmálni az emberekre a vezetékes telefont. Végül már tíz csoport kötött be “Azonnali telefonokat”, ugyanis ez lett a projekt hivatalos neve. Ment a reklám a TV-ben, emelkedett a részvényárfolyam és mindenki boldog volt.
Mester és Szaki megkapták a hátszámjegyű prémiumot. Mester egy kicsivel kevesebbet, mint Szaki. Top is kapott de ő már hétszámjegyűt.
Top végül elérte célját melyért oly dölyfösen küzdött. A Hálózati Felügyelet és Fejlesztési igazgatóság első embere lett, évekkel később pedig vezérigazgató. De ez egy hosszú kellemetlen történet, tele manipulációval és csúsztatásokkal.

Szaki, a prémiumát kuporgatta egy darabig, majd ő belőle is csoportvezető lett, és a kinevezésével együtt kapott még egy nagy prémiumot. A két prémium nem volt elég egy lakásra, de egy dögös kocsi kezdőrészletére igen. Élete legboldogabb szakaszába érkezett. Jó állás, dögös kocsi, a haverokkal csajoztak, felhőtlen és örömteli hónapjai voltak. A Társaság szamárlétráján nem vitte feljebb, mert nem értette meg azt a bonyolult légkört és intrikahálót, ami a felsőbb szinteket jellemezte. Így lassan kezdett kiégni. Se előre, se hátra. Később a kocsit is totálkárosra törte egy átbulizott éjszaka után, és a prémiumok törött alkatrészekké váltak az aszfalton. Szaki azt vette észre, hogy ott van, ahonnan elkezdte, és nem értette, ez kinek a hibája.
Mester elvégezte a tanfolyamot és csoportvezető lett szintén. A prémiumok felét a volt feleségének adta, hogy vegyen valamit a gyerekeknek belőle. A maradékot pedig lassacskán felélte, bár egy új TV-t azért fel tudott mutatni belőlük. Az évek során felgyülemlett önsajnálat és keserűség a kocsmák és az ital felé fordították, nehezen fejezte ki magát a környezetének. Hamarosan átlépte az alkoholizmus határát és sajnos a rossz irányba. Ez persze rányomta a bélyegét az egész életére, viszonya családjával megromlott, a munkahelyéről kirúgták. Top a kisujját sem mozdította érte. Most egy másik csapatban játszott.


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához