LFG.HU

Binary
novella

Mindenki találkozik olyan ellenféllel, aki ellen ha néha nyer is, egyszer biztos veszít. Azok, akik a kihívásokat keresik, általa kapják meg az utolsó kihívást. Akik nyugalomra vágynak, őrá vágynak. Mindig messziről jön. Ha már távol hallja, hogy nevetsz rajta, talán elfordul és elmegy, de később úgyis visszatér. Ő a Halál.
Mogrodas minden képzeletét felülmúlta az utolsó perc. Ott ült egy sakktáblánál, a saját és mások életéért játszva. Ellenfele arcából nem látott semmit, mert egy hatalmas csuklya leárnyékolta azt. Amikor megmozdított egy bábut, azt a gondolatával tette. Nem mozgott, mély, nyugodt hangján csak néha szólalt meg.
Mogrodas százados vesztes csatát könyvelt el. Számtalan katona elesett, köztük ő maga is. A bal szárnyat vezette, és elbukott. Egy sakktáblánál küzdhetett a létért.

A tábla másik oldalán ülő személyről hamar kiderült, hogy a Nagy Ellenfél az. Az egyik bástya, négy gyalogos és egy futár levétele után megszólalt, veszély volt a hangjában:
- Mogrodas, Idin fia! Látom, nem érted. Elmondom még egyszer – itt az utolsó játszma. Te vagy a fehér oldal királya. Akik mögötted állnak, az embereid, akik szintén a csatában sebesültek meg és élet és halál között tengődnek valahol. A te kezedben van a sorsuk, ahogy a sajátod is. Ez is egy csata, de az ellenfél a legnagyobb. Nekem semmi tétem nincs, de neked… Nézz csak magad mögé! És kezdj el komolyan gondolkozni azon, hogy mit lépsz a sakktáblán!
A százados megfordult. Látta, hogy négy közkatonája, egy zászlósa és egy tizedese halott – a lelkük és a testük különvált már. A többiek továbbra is álltak és valami gátolta, hogy mozduljanak vagy szóljanak, de mindent láttak.
Mogrodas úgy izgult, mint még soha. Sikeres katona volt, de ez más csata volt. Amikor test test ellen küzd és beküldi a századot a csatába, akkor nem tudja, hogy konkrétan ki fog elesni. De megmozdítani egy figurát, és látni a hibát, és tudni, pontosan ki hal meg – ez nehezebb döntések sorozata. Minden lépést többször is átfutott, jó-e. Izzadt, verejtékezett, de a fájdalmat nem érezte. Viszont a szívét nem tudta megnyugtatni. Minden egyes figurát úgy mozdított, hogy minél kisebb rést hagyjon a pajzson. Ennek köszönhette, hogy az ellenfélnek leszedte a huszárait, négy parasztját és egy futóját, így az előbbi mondókáját is blöffnek könyvelte el. Épp sakkba kényszerítette azt a csuhás alakot, aki olyan nyugodtan ült ott: a Halált.
- A2 lép B1-be – szólt a csuhás

“Sarokban lehet a királya!” – gondolta Mogrodas. Most ellépett a sakkból, úgyhogy hullott is az ellenfél egy bástyája. A százados egyértelműen vezetett. Fellélegzett, hogy ennyivel talán kevesebb. De tévedett.
- B4 lép F4-be – szólt újra a Halál
Ez szinte ütésként érte a századost. Veszélybe került a királynője, csak azért, mert kizárólag az ellenfél királyára koncentrált. Ha nem a királynő, akkor az alatta egy mezővel álló huszár! Hátranézett. Kínokat látott a tizedes és a szakaszvezető arcán is. Vajon kit áldoz majd fel? Sakkot nem tudott adni, úgyhogy egyértelmű volt, hogy valamelyik magas beosztású katona kikerül a bizonytalanság állapotából.
- Látod, barátom, ezért játszom minden vezetővel ezt a játékot: előjönnek a tipikus hibák, a gyengék. Ez egy nyílt játék – minden ott van a szemed előtt.
A százados megfogta a királynőt és elmozdította kettővel balra, hogy azzal is a királyra támadhasson majd.
- F4 lép F7-be – majd a figura megmozdult.
Egy huszár hullott ezúttal. Mogrodas a tizedest áldozta. A királyt még egy bábuval kellene beszorítani, és meglenne a győzelem. Ehhez az ellenfél királynőjén át vezetett az út.
Megfogta az egyik futóját és a tábla egy fölsőbb helyére lépett vele, úgy, hogy a sarokban álló királynőt támadja. A tökéletes támadás – mindenképp halálra volt már ítélve. Ha nem lép el, a futó áldozata, ha egyet balra lép, a huszáré, többet nem léphetett, mert mellette pedig a Halál huszárja állt. Ha leütné a futót, egy paraszt áldozata lenne később. Ha lelépett, legfeljebb a másik bástyát szedhette volna ki, de akkor a királynő is meghal, méghozzá egy másik paraszt keze által.
Ezúttal a Halál nem szólt egy szót sem, csak mozdított a figurán. A bástya lekerült a tábláról, majd a százados mögött egy másik zászlós holtan rogyott össze. Mogrodas erre szó és gondolkodás nélkül leszedte a királynőt. A százados megszólalt:
- Én pedig pont azt szeretem ebben a játékban, hogy megmutathatom az erős oldalam. Mindig arra az erős pontra támadok, amire nem számít az ellenség. És a végén csak egy erős pont marad, barátom – az utolsó szóra komoly hangsúlyt tett.

Kezdte biztonságban tudni a helyzetet. Meghalt ugyan néhány embere, de ha most nyer, talán többet menthet majd meg, mint amennyit veszít. Csak ez tartotta benne a lelket.
Ez az érzés csak néhány pillanatig tartott. Mogrodas észrevette, hogy mivel a bástya kihullott, a királynő máshol van és egy paraszt is átkerült más sávba, a király gyakorlatilag védtelen. Ezt a Halál is felismerte és maradék egy bástyájával szintén szó nélkül lelépett, majd ennyit mondott:
- Sakk!
Mogrodas nem tudta mire vélni a fájdalmat, ami ekkor belenyilallt. A seb a fején elkezdett sajogni és lüktetni, de miért? Szinte ordítani tudott volna. A csuhás megszólalt:
- Veszélyben a király! A fájdalom is ezt igyekszik megértetni veled!
A százados ellépett egyet jobbra, a fájdalom ekkor, mintha kikapcsolták volna, megszűnt.
Megint a bástya mozdult, most is sakkba került.
- Sakk!
És megint jött a kegyetlen fájdalom. Egy újabb lépés jobbra, a fájdalom pedig eltűnt. Ekkor már nem tudott az ellenfél úgy lépni a bástyával, hogy sakkot adhasson, és ne veszítse el a bábút. Ez időt adott Mogrodasnak, hogy a végső két lépést kigondolja. Király a B1-ben. Majdnem sarok. Védtelenül. Ezen a két lépésen sokat ült. Mennyit? Perceket, órákat? Nem tudni. A százados nem csak azt nézte, hogyan tud két lépéssel mattot adni, hanem hogy ez hány újabb ember életébe fog kerülni. Minden ilyen gondolatnál lelkiismeret-furdalást érzett azért a marék emberért, akikkel együtt harcolt, együtt lakott a barakkban és most a saját életéért feláldozta őket. Végül megtalálta a kombinációt. Megfogta a futót és balra átlósan lépett négyet, majd kimondta:
- Sakk!

Az ellenfél nem válaszolt semmit, csak gondolatával elfektette a királyt. Itt néhány másodperc szünet következett. A százados hátranézett és látta, ahogy az emberek kezdenek eltűnni a háta mögül. Ez rettenetesen megnyugtatta Mogrodast. Fellélegzett, hogy ő is és az embereinek egy része is visszatér az életbe. Vissza a családjukhoz, a seregbe, a valóságba, az életbe. Mikor már egy katona sem volt ott, megszólalt a csuhás:
- Nyertél, barátom. Gratulálok! Megnyerted a csatát a legnagyobb ellenféllel, akivel az emberek többsége elsőre veszít. A katonáid nem fognak semmire emlékezni, de te igen – azonban jegyezd meg: ha beszélsz erről a megmérettetésről bárkinek, következő alkalommal sakk nélkül döntök a sorsodról. Mehetsz!
Ekkor hirtelen kezdett megváltozni a kép. Halványodott a Halál és kezdett előtörni egy kép, ahogy valaki egy sebet tisztogat a fején még a harctéren.
- Ki vagy te? – kérdezte a százados.
A kép már kezdett elhalványodni. Megszólalt a csuhás:
- A Halál vagyok.
Ekkor leemelte a csuklyát a fejéről és felvillant Mogrodas arca, tisztán és felismerhetően. A százados egy pillanat alatt felismerte saját magát. Ezt nem tudta mire vélni, alig kapott levegőt a meglepettségtől és értetlenségtől. Ez sokkoló volt számára. Már kezdett teljesen eltűnni a kép, kezdte érezni a fájdalmat is. A Halál még egy mondatot mondott neki:
- Saját magadat kell legyőznöd!


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához