LFG.HU

Nemes Zoltán
EseményekCimkek

A Tapolcai Live Rpg – Élő szerepjátékot hirdet TPLIVE 3.0 néven
Az előző játékokhoz híven a helyszín továbbra is változatlan (TapolcaDiszel)
Időpont: 2004.06.25- 06.27 (P-V)
Részletes információért látogasd meg a:
http://www.sef.hu/tplive/
vagy írj a tplive@freemail.hu -ra

Ízelítőként íme az előtöténet:

“Kitartóan dobolt az eső a kocsma tetőzetén, a vihar néha-néha megzörgette az ablaktáblákat, de semmi más nem utalt arra, hogy odakint minden viharok öregapja tombol. Legfeljebb az, hogy a tetőn lefolyó roppant víztömegből pár csepp utat talált az épület belsőbb régiói felé, és takaros tócsába gyűlt a kocsma egyik sarkában.
– Julien, nem akarod végre befoltozni azt a lyukat?…”

Részletek:
Kitartóan dobolt az eső a kocsma tetőzetén, a vihar néha-néha megzörgette az ablaktáblákat, de semmi más nem utalt arra, hogy odakint minden viharok öregapja tombol. Legfeljebb az, hogy a tetőn lefolyó roppant víztömegből pár csepp utat talált az épület belsőbb régiói felé, és takaros tócsába gyűlt a kocsma egyik sarkában.
– Julien, nem akarod végre befoltozni azt a lyukat? – kérdezte a kocsma egyik – az egyetlen – vendége a kocsmárostól
– Nem – jött a tömör felelet
Talien Valheru, a Tűz Hegyének remetéje újra elmerült gondolataiban, kerek, tömött füstkarikákat eregetve pipájából. Nézte, ahogy a lángok körbenyaldostak egy fahasábot, és lassú, de céltudatos munkájuknak köszönhetően nemsokára csak egy kupac hamu maradt a fa helyén. Néhány évszakváltással ezelőtt Trivus fennsíkján is lángok tomboltak, szétzúzva az amúgy is törékeny békét a területen. Két birodalom kutatott itt a legendás ereklye, a Tripon után, feldúlva az átkozott sorsúnak tartott fennsíkot. Aztán a háború fekete fellegei tovaszálltak, a nap kisütött, de erőtlen sugarai nehezen törtek át az üszkös romok közül felszálló sűrű füstfüggönyön. Egypáran az istenek haragját emlegették, s messze földről hívattak papokat, hogy elűzzék a rontást, de Talien is csak annyira hitt ezekben az ájtatos álszenteskedő rituálékban, amennyire magukban az istenekben: semennyire. Nemsokára Trivus elnéptelenedett, a régi urai elmentek és csak néhány kalandozó maradt itt, hogy szerencsét próbáljon, de bőrük hamarosan a déli orkok sámándobjainak szolgált alapanyagul. És persze a helybeliek, akik túlélték a háborút, s nem átalkodtak mindezek után még mindig otthonuknak nevezni a fennsíkot, mint például Talien, vagy Julien, a kocsmáros. Meg Mort.

Julien kisétált a könyöklő mögül, komótos mozdulattal két fahasábot tett a tűzre, és leült Talien mellé az asztalhoz. A remete felnézett és látta a kocsmáros szembogarában a kandalló tüzének visszfényét.
– Két új hírem van – kezdte Julien – A déli orkok újra mozgolódnak, gyűlést tartottak a farkas totemnél. Valaki felszította köztük a viszály lángját.
– Velük mindig csak baj van – válaszolt Talien – Szerencsére Belső-Trivus vidékeit nem merik megközelíteni, egyelőre. De szokásod, hogy a rosszabbik hírt mindig legvégül hagyod.
– Így igaz. Mort itt járt.
Talien nem felelt, inkább elmélyülten tanulmányozta az árnyékok táncát az asztallapon.
– Úgy két napja – folytatta a kocsmáros.
A remete lassan felemelte a fejét és mélyen Julien szemébe nézett.
– És? – kérdezte
A másik vett egy mély levegőt, lassan kifújta, aztán folytatta.
- Valami térképről beszélt. Kalandozókat akar idehívni, hogy megkeressék neki.

Talien arca megrándult. Újra belebámult a tűzbe, de a lángnyelvek néma közönnyel folytatták tovább munkájukat. A fáklyák fellobbantak, az imbolygó fények kísérteties árnyakat festettek a falakra, egy marék parázs táncra perdült a lángok felett, amint egy légáramlat végigcsapott a termen. A szél hangjába mintha farkasüvöltés vegyült volna. Talien hátranézett a válla felett, s látta, hogy egy fekete köpönyeges alak áll az ajtóban. Miközben az ajtó lassan becsukódott a háta mögött, a jövevény intett a kocsmárosnak, aki felállt, s odaballagott a söröshordóhoz. Miközben Julien az aranyló nedűt csapolta, az új vendég leült Talien mellé az asztalhoz, és cinikusan rámosolygott.
- Trivus fellélegezne, ha eltakarodnál innen – szólalt meg a remete.
– Tudom – felelte öntudatosan Mort -, de akkor Trivus is csak egy fennsík lenne a többi közül. Az ilyen emberek, mint én, teszik különlegessé Trivust. És persze az istenek.
– Az istenek! – csattant fel Talien – Te is annyira hiszel az istenekben, mint én! Ha te és a fajtád eltűnnétek, ez a hely újra a virágzó béke paradicsoma lehetne.
– Tévedsz – felelte szenvtelen hangon a másik – Egy fontos tényezővel nem számoltál. TE ugyanis még mindig itt maradnál.

Fojtó csönd ereszkedett a teremre. A kinti orkán ezt a pillanatot választotta, hogy újult erővel nekitámadjon a kocsmának. Az üvegek összekoccantak a polcon, ahogy a kis kőépület megpróbált ellenállni a meg-megújuló széllökéseknek. Mort felállt, odasétált a pulthoz, és a korsó sörével együtt visszaült Talienhez.
– Mért hiszed azt, hogy el tudsz üldözni innen? – kérdezte rövid szünet után a remete.
– Nem akarlak elüldözni, pusztán rávilágítok a tényekre. Te a puszta léteddel akadályozod meg saját célod.
– Hazudsz! – ugrott fel Talien. A tüzek felcsaptak, az árnyékok vöröses bíborba mélyültek.
– A hatalmadat tartogasd az elkövetkező harcokra, kedves barátom! – mondta gúnyosan
Mort – Trivusnak rád is szüksége van, hogy túlélje a következő háborút.
– De te vagy az, aki felszítja a háborút!
– Háború lenne elég nélkülem is. Én csupán helyes mederbe terelem az események folyását.
– Hogy aztán egész Trivus elpusztuljon.
– Látszik, Talien, semmit sem tanultál azóta, mióta utoljára találkoztunk. Hamarosan mindent érteni fogsz.
Ezzel Mort felállt, és odalépett a kandallóhoz. A köpönyegéből egy pergamentekercset vett elő, és a kandalló fölötti falra helyezte. A lap olyan pontosan rásimult a kövekre, mintha mindig is a fal részét képezte volna.

“ZSOLDOSOKAT TOBORZOK!

TRIVUS ÚJRA HÍVJA A KALANDOROKAT,
KINCSVADÁSZOKAT, HOGY LEGENDÁS
KINCSEK NYOMÁBA EREDHESSETEK!
A KOCSMÁBAN MEGTALÁLTOK!

MORT.

Julien elolvasta a feliratot, és megcsóválta a fejét. Az asztal felé nézett, és látta, hogy Talien újra a tűzbe mered, de Mortnak már csak hűlt helyét látta.
– Mért nem veszed le ezt a pergament – fordult hirtelen Talien a kocsmároshoz.
– Nem tehetem. A háború fellendíti az üzletet.


Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://www.sef.hu/tplive/]
A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.