LFG.HU

HammerTimeCafe
Attila
ismertetőCimkek

A 9th Level egy apró szerepjáték kiadó amerikában, amelynek tagjai csak hobbiból készítik a mini-játékaikat. Ezen felül nem teljesen komplettek. De ne vágjunk a dolgok közepébe, kezdjük az elején.

1999 környékén történt, hogy a csapat két alapítója egy saját, “komoly” fantasy szerepjáték kiadását tervezte, amelyből bemutatót is tartottak az az évi Origins találkozón. Bár a bemutató állítólag jól sikerült, reményeik derékba törtek, hiszen ezen a találkozón jelentették be egy bizonyos másik fantasy szerepjáték harmadik kiadását, ami mellett nem igazán rúghattak labdába.

A hír okozta keserűséget jó néhány sör és martini segítségével próbálták legyűrni és közben valahogy belementek egy fogadásba is, miszerint el tudnak készíteni egy komplett szerepjátékot (koboldokkal a főszerepben) egy hónap alatt, és eladni a kész termékból legalább 300 példányt.

A fogadást – úgy tűnik – megnyerték, elvégre a játékból már a harmadik kiadás jelent meg. (Kérdés persze, hogy hány példányban ment el az első két kiadás, de most inkább ne szőrözzünk ezen.)

Kobolds ate my baby!
Koboldnak lenni kemény dolog. Jó, persze vannak nehezebb helyzetek is – például lehetsz az egyetlen szűz abban a városban, ami mellé nemrég egy sárkány költözött, de összességében nem egy nyerő dolog. Kicsi vagy, ízletes, ráadásul kutyába sem vesznek – hol mindenféle varázslók rángatnak el szolgának, hol meg kalandozók darálják végig az otthont adó barlangot és még a városbelieknek sem nagyon tetszik a tény, hogy rendszeresen fosztogatod őket.

Mindemellett a bulik sem az igaziak. Hogy miért? Részben azért, mert a koboldok – ínyencek lévén – a legjobb kajákat szeretik enni a bulikon, aminek a beszerzése nem könnyű feladat. Hogy mi a legjobb kaja? Ember csecsemők, mi más? Másodsorban a koboldok nem túl jó szervezők, a bulik tervezése nagyjából annyi, hogy Torg király (SOKÁIG ÉLJEN TORG KIRÁLY!) úgy dönt, másnap lesz egy. Ez vezet a harmadik problémához: ha a koboldok nem tudják felhajtani a bulira a legjobb kaját – a fentebb emlegetett ember csecsemőket -, akkor a menün automatikusan a második legjobb kaja fog szerepelni. Tán még emlékszik a T olvasó, hogy egy bekezdéssel feljebb egy kicsi és ízletes fajt emlegettünk…

A Kobolds ate my baby! – továbbiakban KAMB -, kissé rendhagyó szerepjáték, ami a külsőn is látszik. A negyvenoldalas füzet – az ordítónarancssárga borítóval, melyért John Kovalic a felelős – már jelzi, hogy itt nem egy feltétlenül vérkomoly játékkal állunk szemben. A KAMB által nyújtott játékélmény inkább valami olyasmi lehet, amely során felnőtt emberek röhögnek, ugatnak, mágikus effekteket mímelnek, szórják a kockát és úgy általában komplett idiótát csinálnak magukból. Ja, és söröznek.

Söröznek, ha másért nem, a rendszer miatt, amely a BEER engine nevet viseli. Ez a játék során használt négy főtulajdonság (Brawn, Ego, Extra, Reflex) után kapta a nevét, amelyeket tulajdonságként egy-egy 2d6 dobással határozunk meg. A képzettségrendszer meglehetősen fapados: minden főtulajdonsághoz egy-egy képzettséget lehet választani (összesen húsz darab van), ahhoz ért a kobold. (Hé, ezek nyavalyás koboldok, nem reneszánsz mesterek.) Ha a képzettséget használni szeretné, vagy valamelyik főtulajdonság kerül a képbe, akkor ez alá az érték alá kell dobnia. Minél nehezebb a feladat, annál több kockával. A képzettségrendszer itt amúgy szó szerint halálos: valahányszor a koboldnak nem sikerül egy próba, a mesélő dob 2d6-al és hozzáadja az eredményhez az eddig elrontott próbák számát. Ha ez meghaladja a 12-t, úgy ismét dobás következik, ezúttal a Borzalmas Koboldhalál táblázatból. Itt egy a hathoz esély van csupán, hogy a karakterre nem zúdul meteorzápor, zuhan rá egy kilőtt tehén, vagy valami hasonló effektus.

A karaktergenerálásnak persze akadnak egyéb finomságai is: a veleszületett koboldképességek (fenyegető ugatás, tapintószaglás – nincs orruk, ugyanis) és koboldhátrányok (a túlélési ösztön teljes hiánya, valamint a tény, hogy sebesülten könnyen felkeltik a körülöttük állók – ez lehet fajtárs is – étvágyát) mellé egy random előny és egy hátrány is jár.

A karaktergenerálás következő része a felszerelés választás. Ezeket a barlang közepén álló szeméthalomból szerzik be a karakterek, akiknél egyszerre két tárgy lehet – a koboldok sohasem fogták fel a tárolóeszközök koncepcióját.

Ha a kobold korábban egy varázsló talpnyalója volt, úgy ismerhet egy varázslatot is. A mágiarendszer meglehetősen egyszerű, bár a tény, hogy a játékosnak demonstrálnia kell a varázslat szomatikus komponenseit, ad némi hangulatot. (Csirkeidézéskor például utánoznia kell egy csirkét, más esetben esetleg vadul üvöltenie és hadonásznia kell.)

A játék, a jó öreg szerepjátékos hagyományok szerint jellemkategóriákat használ. A játékos dob egy d4-et a jellemtáblán, és amelyik mezőn a kocka legnagyobb része van, azt a jellemet kapja. Kilenc jellem van, a kaotikus éhestől – ez a ritka, kobuldulemia nevű betegséget takarja, a karakter nem tudja eldönteni, hol egyen -, a szőkén át – még nem döntötted el, mit gondolsz, de szereted a delfineket -, a túl dühösig – nem tud érdekelni semmi, legfeljebb a kiontott vér.

A harcrendszer mindössze három oldalt foglal el, tehát igencsak tömör és ugyanazt az elvet használja, mint a képzettségpróbák. Bár a koboldok természetüktől fogva jól felszereltek a harchoz, hiszen éles karmaik és hegyes fogaik vannak, fizikumuk nem az az igazi – egy csirkét még viszonylag könnyedén lerendeznek, de egy favágó például már igencsak könnyen helyezi el a fejszéjét egy kobold fülei között.

Mint minden rendes szerepjátékban, itt is fejlődhetnek a karakterek. Dolgok behenteléséért vagy élő csecsemők megszerzéséért győzelempontok járnak (koboldok behenteléséért is jár pont, így könnyen elképzelhető, hogy a kalandot a mesélő nyeri), amelyeket új felszerelésre vagy erősödésre cserélhet be. Amennyiben a kobold elég sok pontot összeszed és rendelkezik a szükséges képességekkel is, speciális kasztot is felvehet, mint szakács, tolvaj, szabálybuzi vagy talpnyaló.

A játékosoknak szóló fejezet a háziszabályok gyűjteményével (Kobold Kocsmadalok, a Torg királynak (SOKÁIG ÉLJEN TORG KIRÁLY!) kötelezően megadandó tiszteletkiáltás meg hasonlók) valamint a koboldok napi étkezéseinek leírásával (naponta 14 alkalommal esznek) zárul.

A mesélői fejezet a szokásos random encounter táblázatokat, várostervezési szabályokat (utóbbi fél oldal), monsztastatisztikákat, rövid példakalandot, valamint a játékban használatos hatféle Borzalmas Koboldhalál táblázatot tartalmazza.

A KAMB-hoz megjelent pár kiegészítő is, ezek jórészt kalandmodul-féleségek lehetnek és valószínűleg az alapfüzethez hasonló okosságok. Van egy live szabálykönyv is, amelynek mélységeibe inkább nem is akarok belegondolni.


Ninja Burger – The Roleplaying Game

Ki ne szeretett volna nindzsa lenni? A harcművészetek mestere, aki eggyé tud válni az éjszakával, nem ismeri a félelmet, harci és szellemi képességeivel pedig bámulatot és rettegést kelt az ellenfeleiben? Plusz ott van ugye a dögös fekete szerelés, meg a király kardjuk is… És itt van egy szerepjáték, amely ezeket a titokzatos alakokat és a modern világ gyilkos üzleti világát ötvözi egymással.

Igen, a nindzsák, a titkos harcművészetek ősi mesterei végre megtalálták helyüket a világban. Kiváló – szójából készült és titkos szósszal ízesített – hamburgerüket, vagy a szintén ízletes Szamuráj Csirke Szendvicsüket – sajnos nincs benne szamuráj, mindenféle ostoba egészségügyi előírás miatt -, bárhová eljuttatják a rendeléstől számított fél órán belül. Mivel a becsület számukra elsődleges, szeppukut követnek el ha ez nem sikerül, szóval a hatékonysághoz megvan a kellő motiváció…

…amire szükségük is van, hiszen gyakran szigorúan őrzött kutatóintézetekbe, katonai bázisokra, vagy éppen terroristák által őrzött túszokhoz kell eljuttatniuk a rendelést. De gyakran csak szolgáltatásuk kényelmessége miatt választják őket – elvégre a nindzsák tudják nevedet, címedet, legféltettebb titkaidat és bankkártyád számát is, így tulajdonképpen egy egész csomó adminisztrációt megspórolhatsz magadnak.

A 9th level második mini szerepjátéka – 32 oldal, ezúttal pofábaüvöltősárga borítóval – a http://www.ninjaburger.com/ nevű humor-weblapon alapszik. A rendszer a KAMB-ban használt BEER engine kissé átdolgozott változata, a főtulajdonságok itt a Strenght, Agility, Ki és Extraneous neveket viselik. (Igen, SAKE-rencernek hívják.) A képzettségek itt már nem is választhatók, hanem véletlenszerűen dől el, hogy a nindzsa a Kusarigama-jutsuban vagy a Yari-jutsuban bubus, Bajitshuhoz vagy Intonjitsuhoz ért, vagy otthonos-e mondjuk a Kyojitsu Tenkan Ho-ban. (Utóbbi például koktélpartikon hasznos, illetve remek hazudozási technikákat is tartalmaz.)

Egyszerű kockadobással dől el, hogy a nindzsa melyik ősi klánból származik – illetve, melyik ősi klánból származhatna, ha nem lenne mondjuk amerikai -, amely további előnyöket és hátrányokat jelent. A Gaijin ház például a nem-keleti származású barbárokat tömöríti. (+3 erő de -3 ügyesség, mert szűk rajtuk a tradicionális nindzsaszerelés.)

Azok a szerencsések, akik képzettségnek a Wujenitsut dobták, képesek használni a nindzsa mágiát is. Mivel a nindzsák messze-messze indelligensebbek a koboldoknál, szabadon használhatják a könyvben szereplő összes mágiaformát. (Összesen hat darab van, de ki számolja?) A mágiák leírásai mellett – van itt minden: Dim Mak, a halálos érintés, vagy az Aruki Tobi Waza, amely vékony, alig látható fémhuzalokat teremt, amelyeken lógva a nindzsa hatalmas ugrásokat végezhet, vagy éppen átrepülhet egy szobán – szerepel az akitválásukhoz szükséges kézmozdulat képe is, melyet a játékosoknak kötelező érvénnyel be kell mutatniuk. Ez kevésbé hangos, mint mondjuk a koboldugatás, de legalább olyan hülye látvány lehet.

A fegyver- és felszerelésrendszer rokonságot mutat a KAMB-vel. A nindzsa is csak két dolgot tarthat a kezében – ha kiderül, hogy többet tart egyszerre, azonnal veszít a becsületéből -, viszont ahogy az a filmekből is köztudott, rengeteg felszerelést képes magánál tartani. Amennyiben valamilyen tárgyat próbál előkapni, véletlen dobással dől el, mit talál meg a zsebeiben, és tetszés szerinti ideig próbálkozhat – előfordulhat tehát, hogy a nindzsa akár nyolc-tíz ninja-to-t is előbányászik, mire megtalálja magánál a keresett shurikeneket.

A harcrendszer – dobókocka szertartásnak is nevezik – hasonlít a KAMB-éra, de néhány apróság bonyolítja a használatát. A villámgyors fürgeség székének ceremóniája ugyanis – máshol kezdeményezésnek hívják – megköveteli, hogy a játékosok gyorsaság szerinti sorrendben üljenek az asztalnál és ebben a sorrendben cselekedjenek körönként. Sajnos azonban a nindzsák képességei a klán titkai közé tartoznak, amelyet nem oszthatnak meg senkivel. Ezen a becsületük múlhat, és a nindzsák roppant büszkék a becsületükre – ezt a gyakran és észrevétlenül végrehajtott Nindzsa Pride felvonulásaik is mutatják, olyanok, mint amilyen épp az előbb haladt el az orrod előtt. Így hát vagy a játék elején feláldoznak egy keveset a becsületükből, vagy rögtönzött versenyekkel, egymás rádumálásával vagy a mesélő megvesztegetésével döntik el az üléssorrendet.

A becsület szerepe amúgy tényleg fontos a játékban. Minden nindzsa tíz becsületponttal indul, amelyek a karakterlapon a két kezének ujjai mellett szerepelnek – na vajon miért? Amennyiben a nindzsa becstelen dolgot művel, azonnal veszít egy pontot a becsületéből, egy ujjat a kezéről, valamint, ha egy 2d6 dobás eredménye meghaladja a becsületét, úgy egyéb következmények is vannak. (Megjelenik Bill, a Láthatatlan Nindzsa Takarító és lefejezi, esetleg szeppukut kell elkövetnie és írnia egy haikut, de jöhet akár a KAMB-ból megismert meteoreső is.)

Háziszabályokból több van itt, mint a KAMB-ban, és általában véve igen nagy marhaságok ezek is. Karakterünk elhaláloztakor például egy szép haiku komponálásával és hangos felolvasásával azonnal új karakterrel szállhatunk vissza a játékba, de külön szabály vonatkozik a szeppuku helyes elkövetésével, vagy akár a szállított kaja sérülékenységével is.

A mesélői fejezet részint bemutatja a nindzsák legfőbb ellenségeit – a mindenki által gyűlölt és becstelen Szamuráj Burger étteremlánc valamint a többi konkurrencia képviselőit, a Földet megszállni szándékozó idegen betolakodókat – ők szerencsére annak idején két Nindzsa Burger alkalmazottal akadtak össze az 53-as bázison, amely kissé megtörte a hódítás lendületét, illetve a gajdzsin férgeket (HR menedzserek, terroristák, Nindzsa Burger vásárlók stb).

Egy hatoldalas példa-kajakihordás (térképpel), valamint egy oldalnyi nindzsa szószedet zárja a füzetet.

A Ninja Burger talán valamivel hosszabb távon játszható rpg, mint a KAMB – persze ez a hosszabb táv dolog meglehetősen relatív kifejezés -, amit jórészt a kevesebb random haláltáblázatnak és lényegesen ütődöttebb ötletnek köszönhet. Külcsínre mindkettő úgy néz ki, mintha egy délután hozták volna össze egy szövegszerkesztővel – kellemesen amatőr munkák. Úgy tűnik, hogy a 9th Level Games valami olyasmit célzott meg a szerepjáték terén, mint amit a Cheapass Games a táblás-/stratégiai vonalon: rendkívül olcsó, egyszerű, lecsupaszított játékot, amely két hosszabb játékülés között kellemes fél-egy óra szórakozást nyújthat. Egy idő után persze elmúlhat az újdonságuk hímporos varázsa, de addigra bőven behozzák az – itthoni mércével azért talán kissé borsos – hat dolláros árukat.

Persze egyikük sem feltétlenül történelmi fontosságú rpg mérföldkő, egy dologért viszont talán érdemes tudni a létezésükről: talán nem csak a keményborítós, 2-400 oldalas, színes illusztrációkkal megtömött szabálykönyvek vonalán lehet elindulni, ha az ember szerepjáték fejlesztésre adja a fejét.

Attila

Linkek:
9th Level Games: http://www.9thlevel.com/
Ninja Burger: http://www.ninjaburger.com
Ninja Burger képregény: http://www.ninjaburger.com/comic/1.shtml


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához