LFG.HU

kismano
ismertetőCimkek

Furcsa dolog ma egy alapjában hagyományosnak mondható rajzfilmről kritikát írni, bár a “hagyományos” jelző igencsak megkopott az elmúlt évtizedben. A “régi, szép időkben” a hagyományos rajzfilm vonalat a Disney színes-szagos, egészestés monstrumai jelentették: matiné vetítéseken még játszották a Hófehérkét, Csipkerózsikát, Pinokkiót és társaikat. Úgy általában egy dolgot utáltam ezekben a mesékben, nevezetesen: a musicalekből átvett kötelező jellegű éneklést. Üdítő kivételt nekem a bányásztörpék munkadalától eltekintve talán az utolsó idők egy-egy remeke, az Aladdin és a Kis hableány jelentett.

Sylvain Chomet keserédes rajzfilmje, a Les Triplettes de Belleville (Belleville randevú – Francia rémes) bár kifejezetten felnőtteknek készült, mondanivalója még a filmforgalmazók és mozihálózatok menedzsereinek agyáig sem jutott el.

Pedig a történet banálisan egyszerű: a portugál bevándorló nagymama, Madame Souza egyedül neveli árván maradt unokáját, Championt. A vézna kisfiú vágyainak netovábbja egy kerékpár, amit végül a nagyi meg is vesz neki – ám a csodás ajándékból kíméletlen eszköz válik: sok Tour de France mániákus franciához hasonlóan Souza mama is a felemelkedés lehetőségét látja benne. A bicikli-rajongó Championból így válik egyetlen nagy “kerékpározó izomcsomóvá” a nagyi diktatórikusan-jószándékú edzéstervének következtében, hogy elérje a nagy álmot: megnyerhesse a versenyek versenyét.

A nagy napon viszont borzasztóan bonyolult triplacsavar jön a történetbe: Championt elrabolják. Souza mama és szörnyen randa kutyája Bruno az emberrablók után ered az óceánon keresztül egészen a kvázi-New York Belleville-be.
Itt összeismerkedik a levitézlett énekestrióval, akik ironikusan vidám szegénységben tengetik életüket. Étrendjük változatosan elkészített békákból áll, amiket a város széli láposból szereznek és néha beesik egy-egy fellépés is. Egész életük egy nagy boldog nyomor.

Persze segítenek megtalálni Championt, és úgy mellesleg leszámolnak a Belleville-i francia maffiával is, de a film lényege nem ez. A helyzetkomikummal alaposan megtűzdelt történet amellett, hogy görbe tükröt állít az ötvenes-hatvanas évek amerikai és francia kultúrája, életmódja elé, talán csak erről szól: az apró örömökről a reménytelenségben és szegénységben.
A jazz-es zenei világ és a túlrajzolt klissé karakterek csak hab a tortán (vagy krémesen ha úgy tetszik).

A filmet két közepes látogatottságú mozi (Palace MOM Park és Mammut) kivételével csak kisebb művészmozikban láthatta az érdeklődő közönség, és még ezekben is “matiné időpontban”. Kifejezetten gyerekekre tervezve. Vagy olyan szülőkre, akik képesek gyermeküket elcipelni egy művészmoziba a csillogó plázák helyett. Ki tudja?!

A film magyar címválasztása külön történet. Bár a címszereplő “Belleville-i Trió” valóban énekel egy randevúról a mesés városban, az alcím – Francia rémes – a gyenge asszociációra való buzdítás és akaratlan véleménynyilvánítás mellett csak egy még gyengébb üzleti fogás.

A forgalmazónak ugyanis így lehetősége volt összekötni a vetítést Meskó Zsolt kisjátékfilmjével, a Somlói galuskával. Ami egyébként nem gond, hiszen a kisfilm önmagában tartalmas, kellemesen szórakoztató és szintén felnőtteknek szól. Jót vigyorogtam a filmhez adott szóróanyagon, aminek nagy részét valószínűleg a filmet anyagilag támogató cukrászdák és egyéb somlói-lelőhelyek felsorolása tett ki. Ez jóval direktebb és egyenesebb utalás, mint a multi-rajzfilmekkel összekötött gyorséttermi gyermekmenük, de még emészthető.

Les Triplettes de Belleville; 2003
színes francia-belga-kanadai-angol animációs film
rendező: Sylvain Chomet
forgatókönyvíró: Sylvain Chomet
zene: Benoît Charest, Mathieu Chedid
látványtervező: Jevgenyij Tomov
vágó: Dominique Brune, Chantal Colibert Brunner, Dominique Lefever
hang: Michele Caucheteux, Jean-Claude Donda, Michel Robin, Monica Viegas
forgalmazó: SPI Magyarország
bemutató: 2004. május 06.
80 perc

A mai animációs filmek stílusa talán az egykori magyar rajzfilmekére hajaz: csipetnyi fanyarság, irónia, felnőtteket célzó kiszólások a gyerekeknek szóló látványvilág mögé bújtatva. Hosszú vitát lehetne nyitni arról, hogy a Vuk, az Erdő kapitánya, a Szaffi – illetve a Shrek, a Szörny Rt. és a Nemo nyomában, mennyire gyerekfilm. Én valahogy úgy érzem, hogy ezeknek a filmeknek a teljes megértéséhez korban talán a 12-14 év az alsó korhatár.

Elég ha a Nemo nyomában-ra gondolunk: a családjától elszakított bohóchal története nyomán az amerikai kisállat-kereskedésekben horribilis összegeket ért el a bohóchal ára, mert majd’ minden gyereknek saját Nemo kellett. A beszerzők a hírek szerint a keresletre reagálva alaposan megcsappantották a bohóchalak természetes populációját – éppen ellenkezőjére fordítva a film mondanivalóját, amit a jelek szerint a felnőttek sem értettek meg.

Utóbbi sajnos igaznak látszik a Belleville-i randevú kapcsán is. Hová tegyünk egy olyan rajzfilmet, amelyről első pillantásra nem egyértelmű, kiknek szól? Mekkora esélye van egy hangulatos, érdekes történetnek, ha már a magyar filmforgalmazás és moziláncok sikerorientált világában sem sikerült eljuttatni a célközönségéhez? Márpedig stílusánál és hangulatánál fogva eleve hátrányokkal indul a rajzfilm, nagyobb közönségsikerre amúgy is kevés esélye volt. Marad a DVD-forgalmazás, ahol talán a megfelelő ízlésű, vájtszemű és értő nézők egy szűkebb rétegének kultikus filmje lesz.

- Kismano


Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://www.bellevillerendezvous.com]
[http://www.lestriplettesdebelleville.com]
A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához