LFG.HU

Bolch
ismertetőCimkek

Ha egy modulgyűjtemény elnyeri a “Legjobb RPG Kaland” díjat, az ígéretes, de önmagában még nem garancia a minőségre (ld. Masks of Nyarlathotep). Ha viszont emellett egy egészségügyi világszervezet díját is elnyeri (jelen esetben a Mary Seeman díjat a Pszichiátria Terén Nyújtott Kiemelkedő Teljesítményért), az már szinte hihetetlen, de legalábbis mindenképpen figyelemre méltó. Márpedig jelen esetben pontosan ez történt…
Ez a bő 200 oldalas kalandgyűjtemény három, napjainkban játszódó modult tartalmaz, három igencsak terjedelmes, profi mesélő és harcedzett játékosok számára készült modult. (A “harcedzett” jelen esetben jobbára nem azt jelenti, hogy tömve vannak lőszerrel és betéve tudják a Kis Grimoire összes varázslatát, hanem azt, hogy jó szerepjátékosok, és kifinomult problémamegoldó képességgel rendelkeznek.)
A könyv elején a szerző – maga is gyakorló pszichológus – kissé kibővíti az alapkönyvben szereplő információkat az elmebetegségek kezeléséről, valamint ajánl néhány új képzettséget is (pl. Hipnózis, Pszichiátria, Pszichoterápia, Matematika).

Az első, leghosszabb (és talán a legjobb) történetben a játékosokat maga az FBI vonja be – mint külsős szakértőket -, hogy segítsenek felgöngyölíteni egy szörnyű gyilkosságsorozatot: Manhattanben gyors egymásutánban két nőt ölnek meg hátborzongató kegyetlenséggel. Az áldaozatokból kiszívták az utolsó csepp vért is. A rendőrség feltételezése szerint egy magát vámpírnak képzelő pszichopata a gyilkos – hiszen igazi vámpírok, ugyebár, nem léteznek…
A nyolcvan oldalas kaland a legjobb hagyományok szerint készült: azaz csak az elérhető bizonyítékokat, helyszíneket, szereplőket és azok “menetrendjét” tartalmazza; hogy a játékosok mit csinálnak, az kizárólag az ő döntésükön múlik. A szerző láthatóan otthonosan mozog a rendőrségi nyomozás és a laboratóriumi munka területén is: az összegyűjtött háttéranyag hihetetlenül aprólékos, és élvezetesen van előadva is. Mindez persze semmit sem érne, ha maga a történet unalmas lenne, de erről szó sincs: mind a cselekményvezetést, mind a főellenség személyét, mind pedig a lélegzetelállító finálét tekintve ez az egyik legjobb modul, amit valaha olvastam. A történet számos tévutat és félrevezető nyomot tartalmaz, az időnek pedig ebben a történetben is kulcsszerepe van, így a játékosoknak nagyon résen kell lenniük. A főellenség hihetetlenül brutális, de a szerző rengeteg módot sorol fel a legyőzésére, és természetesen esélyt ad arra is, hogy erre a nyomozók is rájöjjenek. Külön érdekesség – ami csak nagyon kevés modulban fordul elő (pl. The Killer Out of Space, Raid on Innsmouth) -, hogy a játékosok nem egyedül, hanem a rendőrséggel karöltve nyomoznak: rendelkezésükre áll a teljes laboratóriumi és szakértői apparátus, szükség esetén különleges felszerelést, fegyvereket és embereket is igényelhetnek. (Persze mivel a rendőrség és az FBI gondolkodása kissé földhözragadtabb a játékosokhoz képest, ezért a munka legnagyobb része továbbra is rájuk marad.)

Valamelyik fórumon felvetődött a kérdés, hogy a tudomány a CoC világában áldás vagy átok. Ez a modul remek példáját adja annak, hogy a fejlett tudomány birtokában még sokkal rémítőbb a szembesülés a Mítosszal, mint az 1890-es vagy az 1920-as években. A modul legijesztőbb pillanatai közé tartozik az a laboratóriumi jelentés, amit a játékosok a gyilkostól származó anyagmaradvány elemzése után kapnak: hideg tudományos stílusban készült ugyan, de minden szavából sugárzik a teljes elképedés és hitetlenkedés.

A második kalandról sajnos még az elsőnél is kevesebbet árulhatok el. Legyen elég annyi, hogy az alapötlet a Mátrixot vagy a Dark Cityt idézi: vajon mi a valóság? Az a világ, amit látunk? Vagy az egész csak illúzió? És mit tehet az, aki rájön az Igazságra? Hogyan győzze meg a többi embert arról, hogy nem ő őrült meg, és az egész világ csak szemfényvesztés?
Ennek a modulnak a lemeséléséhez átlagon felüli pszichológiai érzékkel rendelkező mesélőre és (legalább egy) született szerepjátékosra van szükség. Az eredmény mindenesetre bőven megéri az erőfeszítést: a szövevényes, meglepetésekkel teli történet végig kétségek között hagyja a játékosokat, és garantáltan örök és megismételhetetlen élmény marad.

A harmadik modul talán a legkommerszebb a három közül (persze ez csak viszonylagosan értendő): az üdülőtábor, ahol az egyik játékos gyereke nyaral, rejtélyes módon megsemmisül. A játékos kisfia és egy másik gyermek szerencsére életben marad, de a többi lakónak nincs ilyen szerencséje. A tragédia után kutató nyomozók egy idő után rájönnek, hogy egy szinte felmérhetetlen hatalommal rendelkező lény az ellenfelük, aki már időtlen idők óta vár arra, hogy beteljesítse az ősi próféciát, és letörölje a létezés színpadáról az emberiséget… Bár ez az alapötlet kissé már elcsépelt, azonban zseniális ötlet a játékos fiának (David) szerepeltetése; hiszen így a nyomozónak amellett, hogy meg kell mentenie a világot, el kell látnia szülői kötelezettségeit is, és meg kell óvnia a fiát attól a borzalomtól, ami a nyomozás során kerül napfényre.

Vitán felül ebben a történetben ütköznek a legdurvább ellenállásba a játékosok: itt már az sem árthat, ha jól kezelik a fegyvereket és értenek kicsit a mágiához. (Noha szerencsére a szerző ezúttal is megadja a szükséges nyomokat és módozatokat a győzelemhez.)
A megszállott gyűjtők már attól is lefonják a lábukat a gyönyörtől, hogy a modulok tele vannak utalásokkal más Chaosiumos kalandmodulokra és kiadványokra. (De sietve megjegyzem, hogy rejtett utalásokról van szó: aki nem ismeri fel őket, az sem veszít a világon semmit.) Emellett mindegyik modul végén – mintegy “bónuszként” – rövid esszék találhatóak a történetben szereplő lényekről és társaságokról, azok történetéről, céljairól, pszichológiájáról stb. Már önmagában ezek a tanulmányok is megérik a könyv árát. A függelékben van még egy több oldalas összeállítás arról, hogyan lehet a modulokat átalakítani és beilleszteni a Delta Green világába.

Az Interneten olvastam egy rajongó véleményét, aki szerint ennél a modulgyűjteménynél jobbat valószínűleg soha, semmilyen szerepjátékos rendszerhez nem fognak tudni csinálni. Hogy ez így van-e, azt nem tudom eldönteni, de talán van benne valami… Egy biztos: ezt a könyvet azoknak is érdemes beszerezni, aki soha nem játszottak Call of Cthulhut, de érdeklődnek Lovecraft munkássága és a Mítosz iránt.

Végezetül még egy utolsó közbevetés: többen felvetették, hogy érdemes-e egyáltalán napjainkban játszódó CoC-t mesélni, vagy inkább ragaszkodjunk a húszas évekhez, mert ez tönkrevágja a lovecrafti hangulatot. Noha mindkét felvetésben van igazság, de azért hadd mutassak rá, hogy szerintem a Chaosium legjobb moduljai közül nagyon sok van, ami napjainkban játszódik (a Cthulhu Now kiegészítő mind a négy modulja; a This Fire Shall Kill modul a Stars are Right!-ból; no meg itt van ez a könyv is), ami azt igazolja, hogy bizony Nagy Cthulhu és társai semmivel sem kevésbé hatásosak vagy fenyegetőek napjainkban, mint nyolcvan évvel ezelőtt…


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához