LFG.HU

HammerTimeCafe
Farkas
ismertetőCimkek

A westernfilmek hőskora rég elmúlt már… az utóbbi években jó, ha évente egy film a mozikba kerül eme műfajból. Kevin Costner, aki az utóbbi időben csaknem eltűnt a nyilvánosság szeme elől, most ezzel a számára kedves (és sikereket hozó) műfajjal tér vissza a vászonra. Nemcsak főszereplője, rendezője is a filmnek, ahogy legnagyobb sikere, a Farkasokkal táncoló esetében is. A Fegyvertársak minden bizonnyal nem hoz neki újabb Oscart, ennek ellenére nem kell szégyenkeznie.

A történet nem újszerűségével és kiszámíthatatlanságával fog lenyűgözni: adott két szabad cowboy (Costner mellett Boss Spearman szerepében Robert Duvall brillírozik), akik összeütközésbe kerülnek egy város nagybirtokosával (aki persze a seriffet is a zsebében tartja), akit természetesen mindenki utál, de tenni ellene nem tudnak, és aki a végén elnyeri méltó büntetését. Nos, nem eme fenomenálisan újszerű cselekmény miatt fogjuk szeretni ezt a filmet, és nem is az enyhén szentimentálisan fényképezett (egyébként gyönyörű) tájképek miatt.

Hanem az apró jelenetekért. Emlékezetes megmozdulások, szépséges-szemérmes összepillantásokért, gyengéden kibontott emberi kapcsolatokért. Nem korszakalkotó film ez, de el tud varázsolni, ha hagyjuk, hogy lassan csordogáló története, megkapó szereplői a világukba vonjanak, és magukkal ragadjanak. Szereplői igazi emberek (bár a mellékszereplők elég egysíkúra sikeredtek, de ebbe a játékidőbe nem is fért volna bele részletesebb motivációkifejtés) – átérezhető okokból cselekvő, céllal és múlttal rendelkező emberek. Nem sérthetetlenek, nem tévedhetetlenek és főleg nem érzéketlenek. Még az egyébként giccsesnek felfogható szerelmi szál is olyan érzékenységgel van kifejtve, hogy öröm elmerülni a pisztolyhős Costner esetlen udvarlásában és a vénkisasszony Sue-t alakító Annette Beningből sugárzó lelkierőben és tartásban.

Amit emellett nagyra értékelek a filmben, az a halál ábrázolása. Egyáltalán nem veszi könnyedén, inkább a neki kijáró komolysággal kezeli. A főhősök nem ölnek könnyen, amíg lehet, kerülik a vérontást, pedig nem harmatos lelkű elsőbálozó egyikük sem. Inkább végső lehetőség ez, mikor már nincs más kiút, és bár nem nevezném kiemelten élethűnek az ábrázolást, de kellően mocskos ahhoz, hogy ne lehessen dicsőségként kezelni a pisztolyhősködést.

Robert Duvallt szeretném még kiemelni – szavak nélkül, egy-egy gesztussal többet mond el a karakteréről, mint más félórás szövegeléssel. Rendkívül kifejező, ahogyan játszik, gyakorlatilag az összes többi szereplőt lejátssza a színről, pedig nekik sincs okuk szégyenkezésre.

Konklúzióként: nagyon kellemesen csalódtam ebben a filmben. Tőlem távol áll ez a témakör, mégis elvarázsolt. Ajánlom azoknak, akik képesek átengedni magukat egy lassú, szép történetnek, akik meg tudják bocsátani neki az apróbb logikai bukfenceket, és akik élvezni és értékelni tudnak olyan nagyszerű jeleneteket, mint mikor a két kemény cowboy gyermeki esetlenséggel próbál megbirkózni a kecses porceláncsészék megemelésének bonyolult feladatával. Nagyon nem ajánlom a westernben akciót és látványos pisztolypárbajokat kedvelő moziba járóknak, és azoknak, akik elalszanak, ha másfél órán keresztül senkit nem lőnek le. A többieknek: jó szórakozást kívánok. Megéri a rászánt időt ez a film.


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához