LFG.HU

Rónin
ismertető

Egy fickó jön a városba, levágja, akit csak lát, aztán távozik.”- így foglalta össze Takeshi Kitano egy interjúban legújabb filmje, a Zatoichi történetét. Kitano, Japán legnagyobb médiasztárja és világszerte elismert színész-rendezője valószínűleg csak az önfényezést kívánta ezzel a mondattal elkerülni, hiszen ezúttal hatalmasat alkotott.

Eddigi legkihívóbb mozi-vállakozásában kardra cserélte pisztolyait és őszre festette haját, hogy egy klasszikust vigyen filmre. A vak masszőrként vándorló, igazságot osztó kardmester, Zatoichi kalandjait már huszonhat film mesélte Japánban (és egy Amerikában; honnan máshonnan eredne Rutger Hauer vak veteránja a botba rejtett karddal?). A japán média-fenegyerek tisztelettel, de bátor újításokkal kezelte a legendát, amely legalább annyira szól a szamuráj-filmek hőskoráról, mint az ősi Japánról. A XIX. századi történet igazi hőséről keveset tudunk meg, Kitano a film fókuszát a “mellékszereplőkre” irányította. A családja gyilkosait kereső testvérpár és a megélhetési bérgyilkossá lett szamuráj története találkozik és ér csúcspontjához egy rablóbandák uralta kisvárosban. Mindennek a közepébe sétál be Zatoichi, villámgyors kardcsatákban rendezi a viszonyokat, majd csendesen továbbáll. Érezhető: a főtörténetet szándékosan lecsupaszították, ez nem hagyományos szamurájfilm. Nincsenek nagy szempárbajok az összecsapások előtt, a jellemek ábrázolásai sincsenek kőbe vésve – a masszőr szerencsejátékkal szerzi pénzét, a gyilkosok ügyetlenkednek. A körítés is meglepően újszerű, a modern hanghatások és zene, a Stompra emlékeztető zenés-táncos betétek (a legjobb a végén a vidám sztepptánc kavalkád) mind sajátos megvilágításba helyezik a klasszikus témát. Hangsúlyos a stílushoz illően szürreálisan megjelenített vér szerepe is – ragyogó sugarakban ontják, de soha be nem szennyeződnek általa – ami állandóan figyelmeztet: itt legendát látunk.

A Zatoichi (magyarban: A szamuráj) nem egyszerűen egy látványos kardozós mozi. Aki olyanból akar jót látni, nézze meg a Kill Bill éppen aktuális második részét. Nem is az ősi Japán és a Nyugat konfliktusáról szól, azt tökéletesen megtette Az utolsó szamuráj. Ez a film egy legendát éltet tovább, a mi szívünkben is.

Kitano Takesi: Szamuráj (Zatoichi) Mokép, 2003


Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://hok.btk.pte.hu/defacto.htm]
A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.