LFG.HU

HammerTimeCafe
Arkadij
ismertetőCimkek

A titkos ablak
Secret Window, 2004.
r.: David Koepp

Nagy bizodalommal igyekeztem időt szakítani arra, hogy megnézzem Stephen King 1990-es születésű Titkos ablak, titkos kert című kisregényéből mozivászonra vitt filmadaptációját.
Bevallom, a mester ezen alkotását nem volt szerencsém olvasni, ámde olyan remekbe szabott filmek után, mint a Halálsoron, A remény rabjai, az Atlantisz gyermekei (vagy az csak nekem tetszett?), nem is említve a Tortúrát, nem kételkedtem abban, hogy az olyan döccenők, mint a megfilmesített Állatemető, vagy a Rémkoppantók, csupán kezdeti nehézségek voltak, és az új évszázad King filmjei már felnőttek írójuk színvonalához.
Tévedtem.
Akár egy újrajátszott Colombo résznél, a Titkos ablaknál is elfogott a balsejtelem, hogy ezt bizony már láttam. Vagyishogy ilyet már láttam.

A történet – a kingi hagyományokhoz méltón – egy Szabadság-szobor háta mögötti kisvárosban, pontosabban egy ahhoz közel lévő fakunyhóban indul. Az agglegényesen lelakott házikóban egy nyikorgósra koptatott kanapén szunyókál hősünk, Mort Rainey (Johnny Depp), az író. Álmából makacs kopogtatás riasztja fel; az ajtóban egy telepes kalapot viselő, mississipi tájszólásban böszélő férfi (John Turturro) áll, aki kertelés nélkül közli a kómatikusan pislogó íróval: “Maga ellopta a történetemet.”
Lendületes indítás, gördülékeny párbeszédek.

Ha a történet nem is, Mort Rainey figurája mindenképp emlékezetessé teszi a filmet. Félmondatos monológjai, fanyar humora, szarkasztikus megjegyzései módfelett életszagúvá varázsolják a látványos képi elemeket mellőző művet.
Miután Rainey elzavarja az igencsak morózus kinézetű jómunkásembert, visszatér a napjai nagy részét kitöltő foglalatossághoz, és elalszik.

Aztán, ahogy ezt King bácsitól megszokhattuk, viharos gyorsasággal romlik el minden. A titokzatos férfi páros lábbal toccsan a kissé zilált lelkületű, válófélben lévő író életének amúgy is zavaros állóvizébe. A filmben eztán jön a már jól ismert, “megölöm a kutyádat és felgyújtom a házadat” (és tényleg) típusú lelki terror, zsarolás, riadt szüttyögés a ház körüli éjjeli erdőben, stb.

Nem lövöm le a “poént”. Merthogy ilyet bizony már láttunk – nem is egyszer. King sztorija 1990-es, és ha akkor olvasom bizonyára nagy hatással lett volna rám. Azonban az elmúlt 10 év filmjeit tekintve kicsit megcsócsált már az a bizonyos “fergeteges fordulat”.

Mindazonáltal a film kiemelkedő erényei közé tartozik a szereposztás: Johnny Depp a tőle megszokott grandeurrel alakítja Mort Rainey bonyolult szerepét; az antagónista John Shooter pszichotikus figuráját is hitelt érdemlően formálja meg Turturro.
Mindent egybevetve a film középkategóriásnak számít a King adaptációk között. Az időt nem, de az egyre borsosabb
mozijegyet már inkább sajnáltam.


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához