LFG.HU

Dörnyei Kálmán
ismertetőCimkek

DÖRNYEI KÁLMÁN: A Fekete Egy – A trilógia első része
Fantasy
Regény a halálpapok rideg vallásáról…
Részletek a regényből:

Hogyan lesz az egyszerű parasztgyerekből a birodalom
egyik leghatalmasabb főpapja?
Raul Drakbar Zöldhegyen, a Mongor Birodalom egy eldugott
falujában éli nehéz, egyhangú, változásra reménytelen
életét.

`Az erdő gondosan megművelt szántóföldeket ölelt körül,
melyek mögött apró faházak nőttek ki gombaként a földből.
Együttesen a templom meg a kaszárnya kőépületével
Zöldhegynek nevezték őket. A távolból nyájat figyelő
kutyaként meredt a földesúr ormótlan vára komor
bástyáival a tájra.
Zöldhegy akár város is lehetett volna. Temploma
szépségével lenyűgözött minden arra vetődő vándort. A
birodalom néhány egyházatyája bizony irigykedve gondolt a
zöldhegyi plébánosra. Azonban a falu Karavantól a lehető
legtávolabb feküdt, az ország déli csücskében. Messze
nyugatra Larkin vad barbárjainak pusztái terültek el,
délre pedig csak az érintetlen erdő volt, titokzatos,
kísértetlakta, ismeretlen mocsaraival. Így Zöldhegy kívül
esett a vándorkereskedők szokásos útvonalán. Karavan s a
másik két nagyváros intrikái, cselszövései elkopva a
hosszú, rossz utakon, nem jutottak el a peremvidékig.
Zöldhegy élte nyugodt, csendes életét földesuruk szigorú
felügyelete alatt.`

A déli embernemjárta vidék határán feltűnik egy
szörnyeteg, s egycsapásra megváltoztatja a parasztfiú
életét.

`Pillantásuk találkozott. A szörnyeteg hegyi óriás volt!
A vörösen izzó szempár és a hegyes szemfogak látványa
önmagukban is borzalmat keltettek, a bal szem alatt
húzódó mély furunkulusok már nem sokat ronthattak az
összképen. Arcán gonosz vigyor ült.`

Raulnak meg kell válnia szülőfalujától, szeretteitől.

`Gyötrő fájdalommal döbbent rá, hogy nincs tovább.`
`Tudta, már neki sincsen sok hátra az életből. Álmai
egycsapásra szertefoszlottak. Helyzete teljes mértékben
kilátástalannak tűnt.`
`Egyedül volt.`
`A lelkét mardosó gondolatok felszakították belőle a
tehetetlenség szörnyű érzését. Egyetlen érzelem azonban
nem volt képes utat törni magának. Az elkerülhetetlennek
látszó vég kapujában állott, de nem volt hajlandó
megijedni a közelgő haláltól. Nem könyörgött az Élet
istenhez. Lelke üres volt, mint a kietlen pusztaság.
Cserbenhagyta az istene, hát szakít vele mindörökre.`
`Arcán végigfolytak élete utolsó könnycseppei. Soha többé
nem volt képes sírni.`

A halálpapok rideg birodalmába kerül.

`- A halál birodalmában csak a színtiszta hitnek van
jelentősége. Minden más értelmét veszíti. Ha velem
tartasz, nem lesz visszaút. Jól gondold meg, hogyan
döntesz. Ha elindulsz a Halál ösvényén, és a hiteden egy
halovány repedés is támad, menthetetlenül elpusztulsz.
- A Halál istent választom! – vágta rá szemrebbenés
nélkül Raul Drakbar.
Az öregember haragosan összehúzta sűrű szemöldökét, majd
azt mondta:
- Nagyon remélem, hogy jól határoztál. Döntésedet
tiszteletben kell tartanom. Tudnod kell, hogy számtalan
halál kíséri majd utadat. A pusztulás bele fog ivódni
elmédbe, és mindennapjaid részévé válik.
Raul egy valahonnan hallott idézettel már készen állt,
hogy válaszoljon. Rövid habozás után így szólt:
- Az első halál után a többi nem éri el a szívet… Urad
elkötelezett, hű követője leszek.`
`Mit lehetne mondani egy olyan helyről, ahol a komor
kőfalakon kívül nincs egyéb, csak a magány?
Még csak néhány percet töltött el Raul a halálpapok
birodalmában, mely hely – úgy érezte – olyan, mint egy
szentjánosbogár. A sötét éjszakában angyali fénysugár, -
a remény , és a rejtelmes túlvilági titkok szimbóluma, -
de közelről vagy világosság fényénél nézve visszataszító
potrohú rovar.`

Elszánt harcba kezd a túlélésért.
Meg kell küzdenie a sötétség gonosz teremtményeivel, a
Fekete Egy papjainak intrikáival, de legfőképpen saját
múltja árnyaival, régi önmagával…

`Morbcus…`
`Ő uralta a több ezer alkotást magába foglaló könyvtárat.
Mániákusan ragaszkodott az Írott Szó Őrzője
megkülönböztető titulushoz. A többi paptól leginkább a
fején viselt fekete, széleskarimájú szalmakalapja
különböztette meg. Nagy, tojásdad szemével mereven
nézett, szemét szinte soha le nem húnyta. Szemöldökéből
helyenként jókora foltok hiányoztak. Mikor az imbolygó
lámpafény megvilágította fejét, első pillantásra
észrevehetővé vált arcbőrének sárgás, visszataszító
árnyalata.`
`- Ki ez a kis jószág? – kérdezte az Írott Szó Őrzője
érdes, fülbemászó hangon. Miközben Raulra emelte
bagolyszemét, szája fültől – fülig széthúzódott hatalmas
lópofáján.
Morbcus azonban nemcsak megjelenésében volt groteszk,
hanem a jellemére nézve is torz volt és visszataszító.
Lelke természetellenesen deformálódott a qutora folytonos
szívásától. Ujjai között ott füstölgött a száraz levelek
közé tekert qutora bokor gyökeréből darált szárított por,
mely felhasználóját rövidtávon lelki nyugalommal,
súlytalan lebegéshez hasonló, eufórikus állapottal
ajándékozta meg. A rabjává váló személyt azonban előbb -
utóbb menthetetlenül az őrületbe kergette. Morbcus több,
mint húsz éve szívta a qutorát.`
`Hirtelen megmozdult a sötétség! Raul megtorpant, majd
hátrálni kezdett. Előtte a rohadó szenny borította
földről egy kivehetetlen külsejű alak tápászkodott fel.
Raul összeszorított fogakkal rávicsorgott. Gyerekes
cselekedet volt. Azt hitte, hogy az ismeretlen lényt
egyszerű grimaszokkal meg lehet ijeszteni. Amikor azonban
a zöldes félhomály megvilágította ellenfelét, grimaszai
az arcára fagytak. Kidülledt szemmel meredt a halálon
túli lényre.
A sárgásfehér, kiszáradt, foszladozó bőrű élőholt monoton
léptekkel közeledett feléje.`
`Hirtelen motoszkáló árnyakat vélt felfedezni maga előtt
a sötétben. Először azt hitte, hogy a mécsese keltette
csalóka illúzióról van szó. Aztán ráeszmélt, hogy téved.
A sötét árnyak önálló életüket élték, és a fiútól
függetlenül mozogtak.`
`Szélroham támadt. Fölülről jött, természetfölötti
világossággal együtt.` `Megdöbbenésében észre sem vette,
hogy felállt. Csak most tudatosult benne, amikor ismét
térdre rogyott a tüneményes, bámulatra méltó lény
látványától. A jelenés áttetsző volt. Saját maga, a teste
árasztotta vakító fény betöltötte az egész barlangot.
Meseszerű, csodálatos nő volt, szigorú arccal. Raul még
soha nem látott senkit sem, akinek ilyen jéghideg,
élettelen tekintete lett volna. Ruhája, melyet mintha
testére öntöttek volna, szintén áttetsző fénnyel
csillogott. A szél vadul lengette hosszú, szélesen elálló
szoknyáját.`
`- Támad ghoul! – ordította a maga mellé állított
élőholtaknak.`
`Symachus egy asztalnál üldögélt. Gyertyafénynél
sakkozott egy zombival.`
`A csapat előtt az ingovány sáros talaja hullámzani és
örvényleni kezdett. Gigantikus szörnyeteg emelkedett ki a
bűzös földből. Barnás, kemény pikkelyek védte testéről
lassan folyt le a sár egészen aranysárga hasáig.
Kilencfejű hidra volt.`
`Kezükben a kasza isten fegyverévé vált. Úgy forgatták,
ahogy senki más halandó. Raul még emlékezett azokra az
időkre, mikor lenézte a kaszával harcoló parasztot, mikor
még többre becsülte a kardot. De a halálpapok kezében a
kasza nem jobbágyfegyver volt. Egyáltalán nem lehetett
annak nevezni. Ők isten szent fegyverével küzdöttek. Nem
tűntek embernek. Harcoló sötét árnyak voltak.`
`- Ez csak a kezdet, testvérem.`

A világ arra várt, hogy meghódítsa…


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.