LFG.HU

Uracs Tamás
novella

2020. június 19. 22:32
Night City , Lincoln Ave.
Az éjszakai utcát teljesen beborította a fülledt neon áradat. Night City monumentális felhőkarcolói között itt-ott egy-egy AV suhant át a levegőben. A légi forgalom igencsak elenyésző volt ezen a nyári éjszakán, viszont alant a Lincoln Avenue-n hemzsegtek az autók és a járókelők. Az utcán hangyamód nyüzsgött a tömeg, mintha mindenkinek előre meglenne a feladata. A “dolgozók” ilyenkor kerestek kiutat az egyhangú hétköznapok szürkeségéből; mannaként vették magukhoz a Coca-Cola, a gyors éttermek és a modern-kor “vívmányai” által okozott élvezeteket. Olyanok voltak, mint a hangyák, akik a királynőért élnek halnak. Ebben a modernizált bolyban a királynő mindenütt jelen volt, mindenütt figyelte hű alattvalóit színes papírfecniként, bankkártyaként vagy esetleg apró fémérmeként.

Jennifer is együtt hömpölygött az éjszakai élettel. Már oda se kellett figyelnie a mozgására, úgy sétált az emberek között, mint a lányok a “Szerda esti kifutó” műsorában. Jenny imádta ezt a műsort, és igazán sokat köszönhetett annak, amit onnan eltanult. A kéjsóvár férfiak mindig is díjazták kecses mozgását, gyakran füttyszóval tudatták vele, hogy sikerült felkorbácsolnia fantáziájukat. A mozgáshoz természetesen tökéletes külső társult; hosszú barna combok, feszes popó, karcsú derék formás mellek, erotikusan telt ajkak, pisze orr. Ezek azonban minden magára is valamit adó lánynak elérhetők voltak tökéletes plasztikai beavatkozások segítségével. Jennyben azonban volt még valami plusz a járásán és alakján kívül. Gyönyörű göndör vörös fürtjei voltak, pedig ekkoriban a szőke és a barna haj volt a divat, valamint szeme egy az egyben megegyezett egy századvégi színésznőével, Michelle Pfeifferével. Igaz, mindennek meg volt az ára, csaknem 20000 dolcsi.
– “Uramisten, hogy én mennyire utálom azt a sok gyaloglást! Holnap elkérem Sam kocsiját, és azzal fogok felszaladni az öreglányhoz. Remélem, nem esett a drágámnak semmi baja, alig várom már, hogy este hazatérjek, és ágyba bújhassak vele. Imádom, amikor valamilyen rázós bevetés után hazaér, és nekem esik akár egy hatalmas csődör. Hmmmmmm! Tényleg!
Egy gyors kinézet vizit.” – a lány megállt, majd az egyik kirakatban végigmérte tükörképét. Izgató vörös minijén kisimította a ráncokat, hogy jobban látszódjon combja feszessége, aztán megcirógatta duzzadó kebleit. Első szilikon beültetését még 16. születésnapjára kapta, azóta kicseréltette szintetitkus nanotechel előregyártott szövetre a betéteket, mivel ez sokkal természetesebbnek hatott. Megnyalta ajkait, majd csókot küldött az üvegről visszakacsintó “tüneménynek”. Ekkor vette észre, hogy a túlsó oldalon egy jóképű srác stíröli tátott szájjal. A bárpultnál ült, és csóválni kezdte lompos farok implantját. A lány rámosolygott, majd tovább indult.
– Ne haragudj! – szólította meg Jennyt pár másodperc múlva egy mély hang. Megfordult, és az előbb még a bárban üldögélő fiú állt előtte. Hosszú, farkasprémhez hasonlító hajkoronája volt, fülei is hegyesen lapultak fejéhez. A bal fül mögött alig észrevehetően csatlakozó aljzat lapult.
– Teljesen megbabonázott ez a gyönyörű szempár. – folytatta mondandóját, miközben farkát folyamatosan csóválta. – Had kísérjelek el, veszélyes ilyenkor az éjszaka! – mondta csöppnyit félelmetesen és mosolyogva a zöld szemekbe tekintve. Bal kezét ráhelyezte a karcsú derékra, és végigsimította a lány fenekét.
– Nagylány vagyok már, wolfi! Tudok magamra vigyázni! – vágta rá a bombázó, miközben kacagva megcirógatta a prémes álat. Jenny nem tartózott azon csajok közé, akik irtóztak az állat pózerektől, sőt pár hónapja még egy “leopárd hímmel” élt együtt, de most nem volt kedve semmi ilyen jellegű kalandhoz. Hátat fordított a srácnak, majd elindult izgató járásával, miközben búcsút intett. A pózer mosolyogva bámulta a lassan jobbra-balra ringó miniszoknyát, és a ráhelyezett apró fekete korongot.

2020. június 20. 22:40
Night City, Madison square
“De jó hogy ma Sami elhozott a kocsijával. Sietni fogok, hiszen tudom, hogy utál a kocsiban ülve várakozni. Na végre, felértem.” A lány kilépett a liftből és lassan elindult a folyosón. Hosszú szárú csizmája kopogva találkozott a márvány burkolattal. A 12-es lakás konzolja előtt megállt, bepögyögte a biztonsági kódot, mire az ajtó fáradt szisszenéssel eltűnt a falban. Belépett a kórház szagú helyiségbe, és lassan felkapcsolta a villanyt. A légkondi egyhangú búgását a bezáruló ajtó kattanása szakította félbe. Jennifer a szoba közepén levő ágyra dobta retiküljét, majd körbetekintett. – Nagyi!? – kiáltotta kérdő hangon.
– “Hol lehet az öreglány, hiszen vagy két hónapja kómába feküdt. Lehet, hogy bevitték valami miatt a Szent Anna kórházba?”
Elindult a mosdó felé, kezét ráhelyezte az érzékelőre, majd belépett a helyiségbe. Felhúzta szoknyáját, a csipkés fekete bugyi lecsusszant, majd pár másodperc múlva a mosdónál állt. Szappant keresve nyitogatta a pipereszekrény ajtajait, majd a szájához kapva kezét hátrahőkölt. Az egyik polcról, kicsiny üvegtégelyben nagymama szemei meredtek rá mozdulatlanul. Jennyt a hányinger kerülgette. Sírva kirohant a mellékhelyiségből, és az ágyra huppant.
– Miért sírsz, szépségem? – szólt egy ismerős hang a bejárat felől. A lány ijedten balra tekintett és megpillantotta a pózert, akivel előző este találkozott a Lincoln avenuen. Szipogva, törölgette arcát, és üveges szemekkel bámult maga elé. Eközben a fiú leült mellé az ágyra, és simogatni kezdte a vörös fürtöket. Jenny újra zokogni kezdett.
- Ssssss! Ne sírj! – vigasztalta a jövevény.
– “Milyen kedves hozzám! De.. Várjunk csak! Honnan tudta a bejárati ajtó kódját?” – árasztotta el Jennifer neuronjait a felismerés; érezte, hogy szíve egyre hevesebben kalapál. Ekkor apró szúrást érzett a nyakán, majd oldalra kapta a fejét. A hirtelen mozdulattól és az ijedtségtől leszaladt a vér a fejéből, és sápadtan hátrahuppant nagymami párnájára. Tágra nyílt szemekkel bámulta a rá mosolygó pózert, aki egy oltópisztolyt tartott a kezében.
– Mondtam már, hogy gyönyörű szemeid vannak? – kérdezte alattomos mosollyal az arcán. – Az öreglányéi is egész szépek voltak, de a tieid egyenesen tökéletesek! A szervbankban biztosan szép summát kapok értük! – A lány érezte, hogy végtagjai csak irtó lassan engedelmeskednek elméje utasításainak.
– Ne is próbálkozz kedvesem! Kaptál egy kis Hilden koktélt az artériádba, és ha jól számolom, néhány másodperc múlva egy önkívületben levő szexuális bestiává változol. Úgy gondoltam, kicsit még elszórakozok veled, mielőtt eldobozollak. – A farkasember elővett négy króm bevonatú bilincset bőrkabátja belső zsebéből, és a bársonyos tapintású végtagokat a vaságy rácsaihoz rögzítette. Jenny már ájult volt, mikor letépte róla a kis narancssárga felsőt és a szoknyát. A férfi kéjesen hörögve végignyalta a barna hasat, és a duzzadó melleket. Bal kezét, tenyérrel felfelé becsúsztatta a fekete csipkés bugyi alá, a körmök alól előcsusszant öt borotvaéles penge, és hirtelen mozdulattal letépte a falatnyi ruhaneműt. Ekkor kezdte meg hatását Jenny ereiben a Hilden koktél.

2020 Június 20. 22:54
Night City , Lincol Ave.
A liftajtó kitárult és a fekete kopasz óriás kilépett a folyosóra. Megtörölte izzadtságtól nedves homlokát. Világos C-SWAT feliratú pólóján is itt-ott hatalmas izzadtságfolt sötétlett. Barátnője kéjes sikítására lett figyelmes. Idegesen a 12es ajtóhoz sietett, majd bepögyögte a konzolon a kódot. A feltáruló szoba közepén, az ágyon megpillantott egy bőrkabátos férfit, aki a bejáratnak hátat fordítva dugta Jennyt, az ő barátnőjét. Sam idegesen megindult az alak felé, mögé lépett, majd habozás nélkül kitörte a nyakát. A hulla zsebéből elővette a kulcsokat, majd a tetemet lesöpörte az ágyról az oltópisztollyal és a ruhadarabokkal együtt. Levette a lányról a bilincseket, majd gyengéden ölébe emelte, és maguk mögött hagyták nagymama lakását.


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához