LFG.HU

D. P. Manfréd
ismertetőCimkek

Frans G. Bengtsson: Röde Orm

Az 1957-es esztendőt két könyv miatt tartom jelentősnek – nem
mintha én már éltem volna akkor. A politikai eseményektől
függetlenül ugyanis ekkor jelenet meg magyarul a Tűz
meghódítása című Rosny regény, amiből a nyolcvanas években
filmet is készítettek hasonló címmel, s aminek – valljuk be
őszintén – nem sok köze volt az eredetihez. Valamint kiadták
Bengtsson művét, a Röde Ormot. Pár év elteltével már a második
kiadást vehetjük kezünkbe.
Mielőtt bármit is mondanék a történetről azt meg kell
említenem, hogy annak idején – amikor a kezembe került – nagyon
tetszett, cselekményessége minden elvárásomnak megfelelt.
Baráti körben sokat áradoztam róla, s talán ennek köszönhető,
hogy az egyik legjobb barátom kölcsönkérte. Kíváncsian vártam,
mit szól majd hozzá, s már előre örültem annak, hogy már ketten
dicsérhetjük az írót. Sajnos nem így történt. Neki egyáltalán
nem tetszett, sőt el sem bírta olvasni. Ezt sokáig nem bírtam
megérteni, de ma már úgy látom vannak könyvek, melyeknek idő
kell, vagy többszöri olvasás, hogy az a bizonyos plussz
átmenjen.
Ennyi bevezetés után ideje, hogy magáról a történetről is
ejtsek néhány szót.
Valamikor az ezredforduló előtt élt egy viking család
Skandináviában. Toste névre hallgatott a családfő és leginkább
a tengeren érezte jól magát. Majd minden évben hajóra szállt,
hogy a tengeren túl nagy zsákmányt szerezzen. A rossz nyelvek
szerint kalandozó kedvének okozója a felesége – Osa – volt, aki
mellett igen nehezen lehetett másé az utolsó szó. Nyolc
gyermekük született, de a fiúk közül csak ketten érték meg a
felnőttkort. Közülük is a kisebb volt anyjának szeme fénye.
Vörös haja és mozgékonysága alapján Vörös Kígyónak, vagyis Röde
Orm-nak nevezték el.
Az ő életének történetét ismerhetjük meg ebből a regényből. Orm
nem panaszkodhatott, hiszen életében szinte teljesen bejárta a
vikingek által akkor ismert világot, számtalan csatában vett
részt. Volt rabszolga, volt egyszerű gazda, és sárkányhajót
kiállító vezér. Kalandjai – ha megfilmesítenék – legalább egy
közepes sorozatra elegendőek lennének. Ezért nem is bocsátkozom
azok ismertetésébe – reménytelen feladat lenne.
Legyen annyi elég, hogy barátság, szerelem, bosszú és
nagylelkűség egyaránt megtalálható közöttük. Találkozhatunk a
kor szinte minden jelentősebb személyével, de a középpontban
mindig Röde Orm és legjobb barátja Toke áll.
Ha valaki sűrített képet akar alkotni arról, milyen is volt egy
viking portyázó vagy földműves élte, de ezt nem a sagákból
kívánja megismerni; az ne habozzon, ez az ő könyve.
Hitelessé teszi a történéseket a regény hangvétele. Egyszerű,
akárcsak a szereplők gondolatvilága. Ha harcolni kell, akkor
harcolnak, szó sincs moralizálásról. Egyszerűen élnek, s még a
kereszténységet is a saját elképzelésük szerint fogják fel.
Ebből a történelmi regényből egy kicsit talán idealizált viking
kor képe bontakozik ki előttünk, de itt a Kárpát-medencében,
elég nehéz megítélni egy távoli nép múltjáról festett képet
abból a szempontból, mennyire valósághű, nemde?
S nem szép festmény az, amikor a huszonnégy evezős hajó, dagadó
vitorlával hasítja a tengert, s a sárkányfej az orrában harcot
hirdet és ígér? Melybe a fedélzeten tartózkodók közül mindenki
vidáman megy, s melyből a győztesek zsákmánnyal gazdagon térnek
haza, hol sörük és családjuk várja őket. A halottakat pedig
várják az istenek, emléküket pedig a tetteik és a költők sorai
őrzik – valamint ez a könyv.
Csak ajánlani tudom.

Kiadó: Anno Kiadó (2000) Második kiadás
Fordító: Kreutzer Sándor
Ára: 1100 Ft
– Dörflinger Papadopulosz Manfréd –

A boritó


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.