LFG.HU

Herbie
ismertetőCimkek

A kezdetek előtt, a menny és pokol közti háború után Isten megteremtette a Földet és az embernek adta… és minden nemzedékben született két ember: egyikük a fény, másikuk a sötétség gyermeke volt. Akkoriban még létezett a mágia, a nemeslelkűség, és elképzelhetetlen kegyetlenség is. Egészen addig, míg egy napon hamis nap gyulladt a háromság fölött és az ember mindörökre elkótyavetyélte a csodát az értelemért.

Ezekkel a szavakkal indult útjára 2003 őszén az HBO új, saját gyártású TV-sorozata, egyike a legkülönlegesebb és legmerészebb próbálkozásoknak a Twin Peaks-en innen és túl. A kezdeményezés már önmagában dicséretet érdemel, de úgy tűnik, a sorozat szerencsére megtalálta a maga igényes – ámbár a fizetős kábelcsatorna miatt korlátozott -, megbízható törzsközönségét. Az HBO-nak az elmúlt években amúgy sem volt oka panaszra: talán szerencsés véletlen folytán tettek szert egy kreatív műsorigazgatóra, és azóta jobbnál jobb és különlegesebb sorozatokat tártak a nagyérdemű elé: A Maffiózók, a Sírhant művek és a Szex és New York évek óta a Golden Globe és Emmy díjkiosztók állandó szereplői. Talán nem is meglepő, hogy néhány epizódot a fenti díjnyertes sorozatok rendezői jegyeznek.

1934-et írunk, az Egyesült Államok középső síkságait már csak A Porteknő néven emlegetik, az évtized elején kezdődött katasztrofális méretű szárazság következményeként. A nagy gazdasági válság idején ez nem egyszerűen helyi tragédia volt, hanem kihatott az egész országra, sőt, a nyugati világra. Az országos depresszió közepette, a pusztító homokviharok következtében nem csoda, ha sokan Isten haragjának, vagy az Apokalipszis előfutárának tulajdonították a jelenséget, és a legrosszabbra készültek.

Ebben a mindenki hitét és lelki erejét próbára tevő korszakban próbál talpon maradni egy kis vándorcirkusz a maga furcsa gárdájával, torzszülötteivel és mutatványaival. Ők akadnak rá Ben Hawkins-ra (Nick Stahl), aki éppen anyját készül eltemetni a kopár földbe, és valószínűleg a törvény elől menekül. Maguk közé fogadják, és kezdetét veszi egy misztikus utazás a porlepte országban, amelynek során a bevezetőben már említett, titokzatos égi játszma figuráival ismerkedhetünk meg.

A vándorcirkusz amúgy is különös közeg, de ez a mindenhol árnyaltan felbukkanó misztikum, természetfölötti képességek által áthatott társulat örökös meglepetéssel szolgál mindenki számára. Kezdetnek ott van például a Vezetőség (angolul Management), akit még senki sem látott, nem hagyja el a lakókocsiját, és csak ahhoz beszél, akihez kedve tartja. Ez a valaki általában Samson (Michael J. Anderson, akit a Twin Peaks “visszafelé” beszélő törpéjeként is ismerhetünk), aki a vándorcirkusz üzleti ügyeit és mindennapi életét intézi. Az ő kapitánya a tekintélyt parancsoló, karizmatikus Clayton Jones (Tim DeKay) az egykori baseball-játékos, aki mióta lesántult, kikerült a reflektorfényből és a társadalom peremére szorult. A kártyajóslással foglalkozó Sofie (Clea DuVall) telepatikusan társalog katatóniás anyjával; az egykori medveidomár, a bohém, túlságosan jól tájékozott és titokzatos, fájdalmai elől abszintba menekülő Dr. Lodz (Patrick Bauchau – a Kaméleon c. TV-sorozat és a Sejt c. film egyik szereplője) pedig, mióta megvakult, gondolatolvasással és egyéb szemfényvesztésekkel keresi kenyerét. A kikiáltó Stumpy (Toby Huss) saját felesége, Rita Sue (Cynthia Ettinger) meglehetősen telt, húsos bájait ajánlgatja a nagyérdeműnek, akárcsak két lányuk ledér, vetkőzős táncprodukcióját. És persze ott van még Gecko, a gyíkember (John Fleck); a csípőben összenőtt sziámi ikrek (Karyne és Sarah Steben); Lila, a szakállas hölgy (Debra Cristofferson); Ruthie a kígyóbűvölő (Adrienne Barbeau) és bárgyú, melák erőművész fiacskája Gabriel (Brian Tuck).

Az igen színes társulat mellett párhuzamosan megismerhetjük a különös testvérpár, Iris (Amy Madigan) és Justin atya (Clancy Brown – mindenki kedvenc Kurganje a Hegylakóból) életét is, akiknek legfőbb célja keresztényi módon segíteni a rászorulókon, többek közt a Porteknőből nyugatra, Kaliforniába menekülő szerencsétlenek számlálatlan sokaságán. Nekik a jólétben élő, vagyonukat és egzisztenciájukat védő, dekadens városi polgársággal és vezetőkkel kell megküzdeniük.

A vándorcirkusz és a lelkész között tehát látszólag nincs összefüggés, útjaik (egyelőre) nem keresztezik egymást, mégis ott feszül köztük egy láthatatlan kapocs, ami úgy tűnik, ellenállhatatlanul összeköti majd a sorsukat. Márpedig az első epizód bevezetőjéből már tudhatjuk, hogy a jó és a rossz harcában minden generációban feltűnik két “bajnok”, és hamar derengeni kezd, hogy Ben Hawkins és Justin Crowe atya lesznek azok, akik főszerephez jutnak ebben a mennyei háborúban.

Ben Hawkins például már az első részben bámulatos képességekről tesz tanúbizonyságot, mikor meggyógyít egy járóképtelen kislányt, és vélhetően saját anyját is megmenthette volna, ha a mélyen vallásos hölgy nem tekintette volna sátánfajzatnak, s ezért nem engedte, hogy hozzáérjen. Justin atya körül pedig megszaporodnak az isteni jelek és kisebb csodák, akár az ellopott alamizsnát kihányó öreg hölgy, akár a közeli, már bezárt bordély fénykoráról szóló látomás (valamint az ott tivornyázó bűnös lelkek) képében jelentkeznek. Míg a lelkészt mindez tettekre sarkallja, a fiú magába zárkózik, menekülni próbál víziói és rémálmai elől, és a tétlenséget választja.

A Porteknő évtizede

A Porteknő csaknem 10 évig, 1931 és 1939 között borította be a vidéket. Elsősorban az USA déli síkságait érintette, de pusztító hatása hatalmas belső népvándorlást indított meg, és csak tovább mélyítette a gazdasági válságot. Százezrek menekültek keletre és nyugatra a porviharok elől.

A tragédiát a rossz földművelés változtatta aszályos évtizedből természeti csapássá. A termőföldek kimerültek és elszáradtak, majd a szelek hordani kezdték a legfelső réteget. Olykor napokra elsötétült az ég, és még a legjobban szigetelt otthonokban is finom por lepte be a bútorokat. Néhol úgy szállingózott, mintha hó lett volna, belepett minden épületet és növényt.

1931-ben kezdődött, mikor a súlyos aszályok után megjelentek a “fekete hóviharok” (black blizzard). Egyetlen száraz év, a kiszipolyozó földművelés láncreakciót indít el, és tovább gerjeszti a jelenséget. 1932-ben már tizennégy homokvihart jelentettek, egy év múlva 38 söpör végig a síkságokon.
Az olyan egyszerű dolgok, mint a lélegzés, evés, sétálás, többé már egyáltalán nem volt egyszerű dolog. A gyerekek porvédő maszkokkal jártak iskolába, az asszonyok nedves lepedőket aggattak – hiába – az ablakokra, hogy megállítsák a por útját. A tüdőbetegségek és fulladásos halálok száma a pornak köszönhetően megugrott, az éhínség és éhhalál mellett szinte járványszerűen szedte áldozatait.

Roosevelt elnök hivatalba kerülése után, 1933-ban kezd kormányzati szinten intézkedéseket hozni a károk enyhítésére. 1934 tavaszán a homokviharok kilépnek a Porteknőből. Amerika történelmének legnagyobb aszálya az ország 75%-át érinti, 27 államban súlyos károkat okoz. Az évkönyvek szerint kb. 35 millió holdnyi megművelt földterület pusztult el, további 100 millió holdnyi került közvetlen veszélybe.

A farmereket folyamatos kormányzati segélyekkel próbálják megóvni a csődtől, de a talaj megóvására még csak kezdetleges próbálkozások történnek. 1935-re 8.5 millió embert tett földönfutóvá, vagy munkanélkülivé a szárazság.
Április 14: a Fekete Vasárnap, a legpusztítóbb erejű fekete hóvihar hatalmas károkat okoz. Ezután a Kongresszus “természeti csapásnak” nyilvánítja a talaj eróziót és talajmegőrző programokat hirdet. Az év végi adatok szerint 850millió tonnányi felső termőföld-takarót sodort el a szél a déli síkságokról csak 1935-ben. Előrejelzések szerint 1936 tavaszára 5.3millió holdnyival növekszik a katasztrófa által érintett termőföld területe.

1936-ra dolgozzák ki a talajmegóvó és talajjavító földművelés elveit és mindent megtesznek, hogy érvényesítsék és betartassák. A talajváltó művelés mellett egy 100 mérföld széles erdősáv kiültetését tervezik Kanadától Texas északi részéig. A terv csak részben valósul meg. A Porteknő évtizede által mélyített gazdasági válság hatásait már Európában is megérzik.

1939 őszén megjön az eső, és lemossa a port Amerika középső részéről. Az elkövetkező években Amerika kilábal a gazdasági válságból, és a II. világháború elejére már búzamezők aranylanak az egykor kopár vidékeken.

Mindez idegborzolóan sejtelmes módon, szinte némán tárul föl előttünk, szánalmasan lerobbant helyszínek, kopott házak, az időjárástól megviselt tárgyak és rongyos emberek között; barnára szaturált, fakó, színtelen képekben. Az élettelen színek látványa valóban nyomasztó, és a hangulaton az sem segít, hogy az alkotók végtelenül komótos, megfontolt stílusban tárják elénk az eseményeket. Nincs elkapkodott jelenet, dinamikus képsorok, sőt, akció se nagyon, a cselekmény mintha a maga kedve szerint akarná elbeszélni, hogyan történnek a dolgok, s ettől szinte csendesek lesznek az epizódok. Kétségtelen: akik türelmetlenebbek, és mozgalmasabb filmekhez szoktak, azok számára túl lassúnak és vánszorgósnak tűnhet ez a fajta narráció, de aki értékeli a részleteket türelmesen bemutató stílust, annak a film nem él vissza a bizalmával.

Különösen a szereplők bemutatása terén térül meg az alaposság, a jól összeválogatott, karakteres arcok megismerhetőek, megkülönböztethetőek lesznek, megismerjük jellemüket, de ha kell, titokzatosak maradnak. Márpedig a titokzatosság a másik tengely, ami körül a történet forog: idegőrlő lassúsággal bontakozik ki ugyanis a nagyobb, misztikus kép, a háttérben megbúvó, homályos összefüggések pedig többnyire azok is maradnak. Mindez tudatos munka eredménye, és egyes motívumaiban (csodatévő fiú, lelkész, bűbájosságok) Orson Scott Card Teremtő Alvin ciklusának modern környezetbeli továbbgondolásának tűnik.

Akárcsak a Twin Peaks-ben, a néző itt is mazochista módon várja, hogy ebből mi fog kisülni, és szinte élvezni, ahogyan csak meglebbentik a fátylat egy titok előtt, de mi még éppen nem látunk be mögé. Ezért aztán rengeteg a spekuláció: Vajon ki az a titokzatos, láthatatlan Vezetőség? Isteni hang? Angyal? Démon? Egy fogalom, vagy egy eszme? És Justin atyának vajon ki súgja a látomásokat? Az ördög? Egy bukott angyal? Isten? Vagy az egész csak a saját fejében létezik? Ki Ben titokzatos apja…? A néző kedvére találgathat, és remélheti, hogy a végén a csattanó majd megéri az erőfeszítést. Márpedig ahogy eddig elkészítették a sorozatot, erre igen nagy esély mutatkozik.
Emellett az HBO kábeles sugárzásának számos előnyét kiélvezheti a sorozat: nincsenek reklámok, a nézőközönség valószínűleg érettebb, ezért szókimondóbbak a szereplők, és kevésbé szemérmes a kamera, ha a jelenet úgy kívánja.

Sorozat esetén az ötletgazdát, a “created by” titulus után feltűntetett agytrösztöt szokás megnevezni, mint az egész szellemi atyját, mozgatórugóját és titkainak minden forrását. Ezt a sorozatot Daniel Knauf jegyzi, és úgy tűnik, ez az első teljes jogú bemutatkozása a televíziózás világában. A Carnivále első, 12 epizódból álló évada alapján mesteri módon képes olyan sejtelmes légkört teremteni, ami azt sugallja: a sorozat mögött alaposan átgondolt és részletesen kidolgozott koncepció áll, és senki nem botorkál a sötétben. Márpedig gyakran ez a tudatosság hiányzik a többi, hasonló sorozatból, mint amilyen pl. a végig sikeres X-akták is volt. Ez azonban nem X-akták, és nem is Twin Peaks: a rendezés és írás koherens, jól követhető, nem túl sok és nem túl kevés lépéssel járnak a néző előtt.

Az alaphangulatot a látványosan kidolgozott, tarot kártyalapokra épülő, intenzíven animált, ötletes főcím adja meg, a Jeff Beal által hozzá komponált mélabús zenével. Nagyon egyedi és hangulatos ez a montázs, az egyik legeredetibb a TV-sorozatok világában, s amellett, hogy önálló filmetűdként is kiváló, remekül megalapozza az epizódot, vagyis: hangulatba hozza a nézőt. Márpedig ez nagyon rikta, hiszen az ember legtöbbször már az ötödik-hatodik epizódnál legszívesebben áttekerné a főcímet. Az animáció segítségével dimenziót kapó tarot-lapok, melyekbe belerepül a kamera, és a végén egy archív filmbejátszást, vagy újabb lapokat tár elénk, már önmagában megér egy pillantást. Az operatőri munkát dicséri a tompa színek és fakó fények alkotta egységes képi világ, amit nem lehetett könnyű megteremteni; a kellékesek és díszletezők munkáját pedig a harmincas évekre jellemző járművek, ruhák, tárgyak gondos, és bizonyára sok utánajárást igénylő megvalósítása.

A sorozat a magyar HBO-n is megtekinthető, ismétlését augusztusban kezdték meg. Az új évad az Egyesült Államokban 2004 év végén kezdődik, s mivel a hazai HBO az első évadot is meglepően hamar átvette és sugározni kezdte, talán 2005 év elejétől már nálunk is látható lesz.

A hivatalos angol és magyar nyelvű honlap mellett alaposan összerakott rajongói oldalt is találhatunk a sorozatról.
Figyelem!
Az itt felsorolt oldalakon való barangolás poéngyilkos lehet! A történet összefüggő jellege miatt a körültekintő böngészés javasolt, ha nem akarod lelőni magadnak azon epizódok poénjait, amiket még nem láttál!


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához