LFG.HU

Herbie
ismertetőCimkek

Eternal Sunshine of the Spotless Mind; 2004.

Íme egy film, aminél nem áll fent a veszély, hogy bármilyen poént előre lelövök. De lehet, hogy elég lenne annyit mondani: az új Charlie Kaufman film. A John Malkovich menet és az adaptáció. írója ismét alaposan kifacsarja az agyunkat, ezúttal egy szerelmi dráma keretein belül, a zenei világban nagy népszerűségnek örvendő Michel Gondry rendezésében.

Főhősünk Joel (Jim Carrey), aki egy napon bal lábbal, nyúzottan kel fel, ezért ahelyett, hogy munkába menne, a másik irányba tartó vonatra száll föl, és a februári óceánparton lézeng egy kicsit. Ott összeismerkedik egy excentrikus lánnyal, akit Clementine-nak (Kate Winslet) hívnak és úgy látszik, hamar közös nevezőre jutnak. Pedig furcsa párost alkotnak: Joel szűkszavú, félénk, befelé forduló típus, Clementine pedig beszédes, közvetlen, nyílt alkat, az a fajta, aki mindig kezdeményez és havonta más, lehetetlen színűre festi a haját.

Valami meg is romolhatott köztük, mert miután már együtt járnak egy ideje, a lány egyszer csak föl sem akarja ismerni többé, mintha nem is emlékezne rá. Pontosan ez is történt, Joel ugyanis megtudja, hogy egy forradalmian új eljárás segítségével, melyet egy magánklinika fejlesztett ki, bárki nyom nélkül kitörölheti emlékei közül kedvesét, rokonát, ex pasiját, hű kutyuskáját, háborús traumáit, stb. Hogy kiheverje a megrázkódtatást, Joel is úgy dönt: aláveti magát a kezelésnek, és ő is kitörölteti Clementine-t emlékei közül. És ezzel még semmit sem árultam el a sztoriból!

Joel emlékei törlésének mi is szemtanúi lehetünk, és így követhetjük nyomon keserű véget ért együttlétük minden jó és rossz mozzanatát, egészen a végsőkig. A műveletet ugyanis Joel lakásán végzik, miközben ő egy altató hatására teljesen zavartalan, mély álomba merül. Egy fura készüléket tesznek a fejére, és gondos terv szerint, egyenként törlik a kellemes és kellemetlen emlékeket, mindent ami Clementine-ra vonatkozik. Azt egy percig se higgyük, hogy az emlékek sorrendjét ki tudjuk bogozni, végtére is egy Kaufman filmről van szó, ahol a valósághoz egyedül a törlést végző személyzet munka közbeni élményei rögzítik a nézőt. A hangok és beszélgetések olykor át is szivárognak Joel álmába, ami néha megbontja az emlékek fonalát. A dráma nem csak Joel fejében zajlik, de a technikus Stan (Mark Ruffalo), segédje, a kissé bárgyú Patrick (Elijah Wood) és Stan barátnője, Mary (Kirsten Dunst) sem unatkoznak közben, és kihasználják az alvó ember lakását, ami által Joel fejében olykor nagyon bizarr dolgok történnek.

Erre a történetre talán még Philip K. Dick is büszke lenne: az alapját Gondry egyik barátja szolgáltatta, akinek az az ötlete támadt, hogy mi lenne, ha egy nap egy üzenet várna a postaládádban, amiben az áll: Töröltek valakinek az emlékeiből. Gondry Kaufmannhoz vitte az ötletet, aki a hajmeresztő “John Malkovich menet” és a virtuóz “adaptáció.” után egy sokkal visszafogottabb, de eddigi talán legkiforrottabb forgatókönyvvel állt elő. Az emléktörlés, illetve a valóság megkérdőjelezése és az azt követő bizonytalanság talán nem ismeretlen a fantasztikumban jártas olvasók számára, többek között éppen Dicknek köszönhetően.

A téma rögtön kínálja a sci-fi közeget, és legtöbbször valóban fantasztikus filmekben és regényekben találkozunk ilyen, vagy ehhez hasonló témákkal. Ez alól talán az egyetlen nevezetesebb kivétel a Nyisd ki a szemed és annak amerikai remake-je, a Vanília égbolt. Ez utóbbi filmek közös vonása a “Makulátlan elmével”, hogy a valóságot nem társadalmi, vagy civilizációs kérdések kapcsán feszegetik, hanem az egyszerű, emberi érzelmek és párkapcsolatok szintjén. Hiába tehát a sci-fibe való alapötlet, ezek a filmek mégis napjaink világában teszik próbára az elmét és a szívet.

Amilyen különös páros a film két főszereplője, olyan furcsa a színészek összeválogatása. Carrey állandó jelzője mostanára már a “gumiarcú” lett, és a Truman Show kivételével hiába próbált meg kitörni ebből a skatulyából néhány drámai szerep kedvéért, sem az Ember a holdban (e két filmért Golden Globe-ot és komoly kritikusi elismerést kapott), sem a Majestic nem aratott nagy közönségsikert. Gyaníthatóan ez a film sem fog kasszát robbantani, de Carrey talán sosem járt ennél közelebb az Oscar-díjhoz. Nagyon visszafogott, nagyon minimalista alakítás ez, ami Carrey-től mindenképp szokatlan, de bárki másnak is komoly erőfeszítésébe kerülne hitelesnek látszani ebben a szerepben. Mellette Kate Winslet, aki a Titanic sikere ellenére maradt a karakterszerepeknél, nem közönségcsalogató név, és nem is igazán egy hollywoodi szépség. A vagány attitűd, a szókimondó stílus és a kék (majd piros) haj viszont kifejezetten jól áll neki. Kifejezetten élvezetes látni kettejük játékát, mivel “sztárértékben” éppen olyan érdekes párost alkotnak, mint karaktereik.

The Eternal Sunshine of the Spotless Mind; 2004.
gyártó: Focus Features
forgalmazó: SPI
bemutató: 2004.augusztus 19.
rendezte: Michel Gondry
forgatókönyv: Charlie Kaufman és Gondry
fényképezte: Ellen Kuras
zene: Jon Brion
108 perc

szereplők:
Joel Barish — Jim Carrey
Clementine Kruczynski — Kate Winslet
Patrick — Elijah Wood
Mary — Kirsten Dunst
Dr. Howard Mierzwiak– Tom Wilkinson
Stan — Mark Ruffalo

Kaufman kedveli az instabil szereplőket, Gondry pedig remekül ki tudja hozni ezt a többi színészből is, akik jól megírt szerepekben szintén feledtetni tudják, hogy korábban olyan grandiózus szuperprodukciókban láthattuk őket, mint a Gyűrűk ura (Elijah Wood), vagy a Pókember (Kirsten Dunst). Videoklipes múltja ellenére Gondry képes a játékfilm keretei között tartani a film stílusát, nyoma sincs a túlzó kameramozgatásoknak, vagy a pozőr beállításoknak, az agyonszűrőzött képeknek. Hozzá kell tenni, hogy Gondry olyan előadók számaihoz készített klipeket, mint Björk, a Massive Attack vagy a Chemical Brothers – vagyis korántsem a populáris, nagy tömegeknek szóló stílus jeles képviselőinek dolgozott. Ezért aztán a rendezés éppen olyan visszafogott, minimalista, alulvilágított és egyszerűen komponált, sok helyütt kézikamerás felvételekkel operál, amit a nyersanyag megkövetel.

Ahogy a film története egyre bonyolódik, ahogy az álom-emlékek egyre jobban megbomlanak, felfeslenek, és ahogy növekszik a bizonytalansággal együtt a feszültség is, a nézőt úgy ragadja egyre jobban magával a szinte átláthatatlan történet. Bár tulajdonképpen egy szerelmi drámával állunk szemben, mégis egyre nehezebb érzelmileg semlegesnek maradni a szereplők iránt. Utóbbi olyannyira igaz, hogy az egyik utolsó jelenetet minden közhelyessége ellenére bátran nevezhetjük szívfacsarónak.

Kaufman nem csal, és nem játszik pofátlanul az érzelmi húrokon. Gondry partner ehhez a stílushoz, Carrey feledteti velünk gumiarcú szerepeit, és ugyan enyhén leolvasztott aggyal, kissé talán szédelegve, de egy fajsúlyos, bravúros dráma átélése után tántoroghatunk ki a moziból.

- Herbie


Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://www.nezoter.hu]
A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához