LFG.HU

taverna
Attila
ismertetőCimkek

Annak idején, amikor a FASA-nak szembe kellett néznie a csökkenő eladásokkal, és úgy döntött, hogy előre menekül az akkoriban indított új játékaiba (Crimson Skies, Vor), az egyre kisebb eladásokat hozó Earthdawn volt az, amit fel kellett áldozniuk. Bár ez nem volt teljesen derült égből villámcsapás, azért elég váratlanul jött, így a vonal felfüggesztése épp egy 90%-ban kész kiegészítő sorsát is megpecsételte. Nem sokkal később ugyan egy formázatlan munkaverzió alakban kikerült a Dragons a FASA honlapjára, de valami miatt a könyv formátumú megjelenésre még azután is várni kellett, hogy a Living Room Games megszerezte a jogokat.
Bizonyos mértékig furcsa ez a csúszás, de valahol érthető is: a könyv már elérhető volt a rajongók számára, és inkább a biztosabban fogyó kiadványokat favorizálták (alapkönyv, companion – a szabály alapú kiegészítők rendszerint jobban mennek) eleinte az LRG-nél. Aztán – elvégre megígérték – nemrégiben megjelent az eredeti anyag némileg frissített és bővített változata.

A frissítés oka egyszerű: a Dragons annak idején a nagy Earthdawn-kampány utolsó felvezető darabjának volt szánva. A Prelude to War kiegészítő mozgásba hozta a tartomány helyzetét, a Secret Societies of Barsaive képet adott a háttérben mozgó, potenciális játékosokról a közelgő konfliktusban, a Crystal Raiders és Cara Fahd kiegészítők a háborús ütközőzóna két legharciasabb népét részletezték, a Dragons pedig Barsaive legnagyobb játékosainak, a sárkányoknak bemutatását tűzte ki célul, akik a legnagyobb erőt képviselték Thera ellen. Miután a Barsaive at War – ilyen-olyan színvonalon – könyv lerendezte a háborús konfliktust, mindenképpen szükség volt az események és hivatkozások aktualizálására. Szerencsére a sárkányok elég nagydarab alakok ahhoz, hogy holmi háború ne változtassa meg őket túlságosan.

A könyv első két fejezete a sárkányok általános bemutatása, a Creatures of Barsaive stílusában: Vasdenjas az óriássárkány és a Tiabjin a throali tudós közös munkája. Olyan harmincnyolc oldalban részletezi a sárkányok életciklusát, szokásait (az ősöreg, ragadozóösztönöktől hajtott, rendkívül halálos képességekkel és velük született mágiával ellátott lényeknél igencsak meghatározó dolog az etikett, ha nem akarják, hogy elszabaduljon a pokol), képességeit, valamint a világ többi részével való viszonyukat. Alaposan tárgyalja a sárkányok fajtáit a közönségestől (így nevezni őket a legbiztosabb módja az öngyilkosságnak), a leviatánokon át a távoli kontinenseken élő tollas kígyókig. A szöveg kellemes stílusú és olvasmányos – részben jól érzékelteti, hogy itt olyan népekről van szó, akikkel nem szórakozik az ember, részben pedig tele van a FASA-ra jellemző rejtett utalásokkal és nem azonnal szembeszökő információkkal. (Ha az ember odafigyel, érdekes következtetést vonhat le a fiatal sárkányokkal és a megvetett wyvernekkel kapcsolatban.)

A második (ötvennégy oldalas) nagyobb rész afféle kivonat a sárkányok tanácsából: egy elfogott dokumentumot elemezgetnek, amelyben Iopos ura, az eddig háttérbe húzódott Denairastas adja át információit Barsaive prominensebb sárkányairól gyermekeinek. Denairastasról amúgy itt derül ki egy-két meglepőbb dolog is, valamint az, hogy nem ok nélkül uralja Iopost – a dokumentum mintha nem is a klánnak, hanem a sárkányoknak szólna, hogy egy-két jól elejtett megjegyzéssel kavarjon be a hüllők szövetségének. A tárgyalt sárkányok: Mountainshadow (a későbbi SR-os Dunkelzahn); a Ködmocsarakat uraló Aban; a Vérvadon történetében fontos szerepet játszó, régóta nem látott Alamaise; Asante és Nightsky, egy fiatal, szokatlan módon egymás mellett élő pár; Charcoalgrin, Parlainth egy részének ura; Dvilgaynon a cara fahd-i orkok között élő keleti sárkány (ő nem szerepelt az eredeti anyagban); a Throal királysága alatt lakó Earthroot; Icewing;Usun a Liaj dzsungelből; a Barsaive at Warban elpusztított Vasdenjas, valamint testvére, a rémfertőzött Vestrivan, aki úgy tűnik továbbra is életben van.
A leírások részben elég sok rejtélyre vetnek más fényt Barsaive történelmében, tehát a világba beleborult mesélők élvezhetnek, másrészt a sárkányok nagyon pofás hosszú távú szereplők lehetnek bármelyik kampányban. Főmonsztának szánni őket ugyan kissé gyilkos ötlet, de félbehagyott ügyeikbe beleártani magát a csapatnak, vagy éppen az egymást ellen sakkozgató dögök játszmái között ellavírozgatni elég érdekes és hálás téma lehet.
A szövegek amúgy mindenhol fel lettek újítva a jelenkori események hatására – ez a tanácskozás már nem a háború előtti készülődés, hanem az az utáni megbeszélések része. Ezek a módosítások többnyire kozmetikai jellegűek, de legalább alaposak voltak a készítők.

Olyan tizenöt oldal játékstatisztika következik: sárkányok és hasonszőrűek adatai, sárkányképességek pontosítása és módosított változatai – igen, ők is tudnak knackeket – valamint leírás a sárkányvérűekről. A korábbi fejezetek tiltakozása ellenére ugyanis előfordul azért, hogy valamelyik sárkány – más névadó alakban – tevékeny részt vesz egy vérvonal megalapozásában.

Az utolsó fejezetben, tizenhárom oldalon öt rövid kalandvázlatot találhatunk a Prelude to Warban megismert stílusban. Az összkép itt kissé vegyes: az első két kaland amolyan semmi különös kategória – ha a sárkányokat kivesszük a képből és tetszőleges más illetőket teszünk a helyükre, nem változik semmi, átlagkalandok maradnak -, míg a harmadik már jóval érdekesebb – itt a sárkányok mellett szerepet kap az egyre öntudatosabb élőhalott-várossá váló Vivane is. A negyedik kaland, bár ígéretesen indul, sajnos tipikus hibába esik: kalandvázlatoknál nem kéne bekezdéseken keresztül részletezni az író által elképzelt jeleneteket, plusz hagyni, hogy az őssárkányok intézzék el a dolgokat. A záró kaland viszont kifejezetten pofás, igaz csak magas körös karaktereknek: a Stormhead-hegy anomáliái – innét mozdították el a sárkányok a háború végén azt a rémvihart, ami elpusztította Vivanét – kellemesen ősi témákat feszeget, és némi (pontosabban: jó sok) pluszmunkával emlékezetesen heroikus kampánykezdemény lehet.

A Dragons már eredetileg is nagyon korrekt darab volt, amit nehéz lett volna elrontani. A hozzáadott elemek többnyire korrektek, tehát összhatásában remek kiegészítő. Persze azoknak, akik már letöltötték az eredeti változatot, kinyomtatták, beköttették – pl én – már kevés újdonsággal szolgál, és emiatt talán kissé feleslegesnek tűnhet. Külcsín szempontjából viszont kimondottan javulás a korábbi LRG könyvekhez képest: ugyan ebben sem talál az ember Kent Burles-grafikákat, már elég kevés a fájdalmas illusztráció. (Jó, a 81. vagy a 94. oldal csodái azért elég mélyütések továbbra is.)

Szóval: ha eddig nem volt meg, és az ember mesélő, akkor érdemes megszerezni.

Zárásképpen még három apróbb ED-témájú hír: az LRG mostanában fejezi be a Wanderer’s way című könyvet – tördelés alatt van, az utolsó módosítások vannak tesztelésben – amely Adept’s way stílusban megy végig a diszciplinákon. Megjelenés: fene tudja mikor. A második kiadású alapkönyv most megy harmadszor nyomdába és ezúttal egy keményborítós változat is megjelenik.
Az Earthdawn Classic változatot fejlesztő Red Brick pedig most fogja megkezdeni az első könyvének – ED játékosok kézikönyve – tesztelését. Egyelőre csak az biztos, hogy az Earthdawn Classic két (játékosok valamint mesélők kézikönyve) könyvből fog állni, a tesztváltozatot egyelőre nem láttam. Mivel azonban a tesztelés csak most kezdődik, erre is várni kell még pár hónapot.


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához