LFG.HU

Tóth-Czifra Júlia
novellaCimkek

Féltés
Görcsösen hámló kéreg a fákon,
Szétfolyó gallyak a felhők tövén,
Halovány lelked dúdol az ágon,
S én ülök a járda hűvös kövén.
Csak le ne ess.

Korlátok nélkül
Fagyosan csillagot sír az éjjel,
A csönd ropogva hullik széjjel
Súlya alatt, míg magányom belül
Egy újabb fokkal lejjebb kerül,
Visszhangot ver komoran a lépcsőn

Vallomás cseppenként
Egyetlen
Csepp
Akartál
Lenni
Bennem.
Nem számoltál a vízgyűrűkkel.

(forrás: Műhely)


Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://member.rpg.hu/muhely/]
A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához