LFG.HU

Szalontai Tibor
novellaCimkek
A narancssárga Volvo méltóságteljesen gurult be a kempingbe. Utánfutó nélkül . A luxusnál luxusabb lakókocsi-csodák után ez imponált Jocónak és Ferinek. Mindjárt valahogy demokratikusabbnak hatott a dolog, közelebb a plebshez. És a 4/a osztály táborhelyéhez, a svédek ugyanis attól nem messze, a 3-as számú mosdó és a parttól kb. egyenlő távolságra eső kis szabad helyen állapodtak meg.
 
Amint Jocóék elballagtak mellettük, a család feje éppen a sátor könnyű fémvázát szerelte, az anya pedig 3-4 éves forma gyermekét fegyelmezte. Nem tudni, fiú volt-e, vagy lány, de gyönyörű gyerek. Éppúgy, mint 17-18 éves nővére, akiről teljes bizonyossággal állítható, hogy nőnemű volt a javából. Méghozzá nem is akármilyen! Drappszínű kordbársony sortban, élénkpiros pólótrikóban hajlongott a késő délutáni, szűrt balatoni napfényben. A sátorponyvák szétterigetésével foglalatoskodott, teste hozzáértően mozgott a ponyvatekervények között. Mezítláb. Arca magán viselte a svéd szépségideál, az ABBA-lányok minden jegyét. Aranysárga hosszú haja és pisze orra Agnethá-ra emlékeztetett, nagy mély barna szemeit és titokzatosan ívelt ajkát pedig mintha Annafrid-től kölcsönözte volna. Jocónak elállt a lélegzete a lány szépségétől. A fiúknak útban a mosdótól a sátrukig nem volt több idejük a megfigyelésre. Jocó azonban még észrevette, hogy elhaladtukban a lány futva rájuk pillant. De aligha nézhette őket az ABBÁ-s Björn-nek és Benny-nek.
 
Nemsokára állt a sátor, olyan hatalmas volt, hogy ellátszott egészen a 4/a-sok táboráig. Vagyis, ha nem is hoztak magukkal utánfutót, azért elég luxus volt ez a sátorpalota egymagában is. Jocóék, a Radnóti Gimnázium volt 4/a-s diákjai kis, kétszemélyes kölcsönzött sátracskáikban laktak. De nagyon vidáman. Jó ötlet volt a Zsiráftól ez a kempingezés! Zsiráf magyar-orosz szakos tanár és másodállásban a 4/a osztályfőnöke, azaz hogy volt osztályfőnöke. Mivel gyakorlatilag, jogilag már a 4/a sem létezett. Túl az érettségin, felvételiken a talán utolsó szabad nyarat élvezték együtt, már lassan egy hete itt a balatoni kempingben. Szóval a Zsiráf nagy ötlete volt ez a közös kempingezés, és jól bevált, mert a 27 fős osztályból húszan eljöttek. A 10 kétszemélyes sátor majdnem szabályos kört alkotott a Zsiráf valamivel nagyobb sátrával együtt. Zsiráf ugyanis hozta a családját is, pici feleségét és két virgonc gyermekét.
 
Érdekes, a fiúk mind a tizenketten eljöttek, a lányoknak már csak a fele. A többiek betegségre, pénzre, szülőkre hivatkoztak, sőt, a Szigeti Ági épp nászúton volt. Nem irigyelték. Fürödtek, napoztak, ugráltak, fociztak -még a lányok is-, lábtengóztak, pingpongoztak, fejelő bajnokságot rendeztek a térdig érő Balatonban. Esténként pedig vagy a faluban csatangoltak diszkóról diszkóra, vagy körbeülték a sátrak övezte kis tér közepén képzeletben rakott tábortüzet és daloltak, hülyültek, hol pengetve a gitárt, hol dobolva rajta, néha egyszerre. Jocó úgy érezte, soha többé nem lehet ilyen felszabadult, ilyen könnyű a lelke, még akkor sem, ha véletlenül kiderülne, hogy sikerült az egyetemi felvételije. Már csak egy jó kis love story hiányzott. A srácok versenyt futva egymással és az idővel, próbálták behálózni a parton, a sétányon vagy a diszkóban szabad prédaként flangáló csajokat. Jocónak eddig nem füllött a foga részt venni ebben a hajszában. Össze is szólalkozott ezen egy picit a barátjával, Ferivel.
 
Már jócskán sötét volt, mikor a mosdó felé Jocó megint elhaladt a svédek sátra mellett. Az előteret a belső résztől elválasztó nylon függönyön keresztül egy hordozható tv-készülék kicsiny képernyőjét vélte vibrálni. “Vajon melyik adót nézhetik?” A kisgyerek lágy karattyolását hallotta, majd az anyuka gyengéd, korholó szavait. “Milyen szép, dallamos ez a svéd nyelv! Persze minden nyelv aranyos a kicsik szájából. És amilyen aranyosak kicsinek, legalább olyan szexisek ha eladósorba kerülnek. Istenem, micsoda csaj! Diszkókirálynő! ” Jocó maga elé képzelte, amint a diszkó ultraviola villogásában a srácok irígy pillantásai közepette a lánnyal lassúzik.
Másnap a városi strandon ismét összefutottak, szinte a szó szoros értelmében. Éppen rohant ki a vízből a barátjával, nagy dérrel, csuromvizesen, keresztül a szanaszéjjel pokrócokon heverő pecsenye testeken, Agnetha-Annafrid meg az anyja pedig épp a napozó testektől nem messze tollasozott. Jocó időben lelassított, de Feri majdnem fellökte az asszonyt. “Ekszjuz mí!” rebegte és elhúzta a csíkot az osztály táborhelye felé. Jocó nem siette el a dolgot, méltóságteljesen, szemlélődve vonult át a színen, közben szolidan megbámulta a lányt. Annak szemgyönyörködtetően kecses mozgását, ahogy nyújtózva, kacagva, szakértően lengette kezében a tollasütőt. A fekete bikiniben még jobban kihangsúlyozódott karcsú alakja. Mintha a fiú figyelme felvillanyozta volna a lányt, egy művészi tornász légiességével nyújtóztatta testét a labdák után. Jocó alig tudott betelni a látvánnyal, remélte, szinte biztos volt benne, hogy a balett előadás őneki is szól. Áldotta az istent, hogy a kemping strandjáról ma is átjöttek ide, a városi strandra.
 
Idejárt át az osztály, mert itt több lacikonyha, lángossütő, kölcsönző kínálta portékáit, mint a kempingben. Ráadásul itt focizásra kijelölt rész is akadt. Jocó lehuppant a többiek közé. Magára kanyarítva törülközőjét, egy strandmatrac szélére telepedve ábrándozott a svéd balerináról. Békés meditációjából barátja zökkentette ki.
- Gyere! Menjünk, fosszuk ki a lángossütőt, összegyűjtöttem a rendelést meg a pénzt 49 darab lángosra és 25 darab főtt kukoricára!
Elballagtak a lángossütő bódéjához, illedelmesen beálltak a szokásos, 5-6 méteres sorba. Nem sokkal előttük állt a sorban a svéd, meg a lánya. Aki mintha megérezte volna a hátára szegeződő bámész tekinteteket, megfordult, fogta magát és leült az egyik asztalhoz, szemben a fiúkkal. Kihívóan nézett feléjük. Beszédes szemei szinte hívták Jocót, aki ellenállhatatlan kényszert érezve indult a lány felé. “Mindjárt jövök.” Intett Ferinek. A lány érdeklődve kapta fel a fejét, merőn nézte a közeledő fiút. Jocó leült vele szemben egy székre. Némán fürkészték, kíváncsian méregették egymást.
 
Tulajdonképpen meg kéne szólítania, de semmi épkézláb gondolata nem támadt. “Egy biztos, svédül és még vagy egy rakás más nyelven nem tudok.” Érezte, hogy a lány alig várja, hogy mondjon valamit. Jocó hallgatása lassan kezdett kínossá válni. És ekkor végre önkéntelenül kibökte:
- Gavaris tü po russzki?
Mondjuk a tartalom logikus, de a forma annyira meghökkentő, hogy a lány is csak szelíden mosolyogni tudott hozzá. Honnan a csudából tudhatna egy svéd oroszul? Lassan nemet intett a fejével és tisztán válaszolt:
- Nyet. – szeme felcsillant, átvette a stafétabotot.
- Do you speak English?
Ajaj, csak azt, hogy “i love you”, de az még korai lenne, meg néhány dalcímet, úgyhogy ez sem talált.
- Sorry, no – válaszolta Jocó, de ha már így alakult, lőjük el az összes puskaport alapon kibökte.
- Sprichst du Deutsch? – Jocó érezte, hogy a helyzet komikusból kezd tragikusba torkollani.
- Nein – felelte lehangoltan a lány és láthatóan elszomorodott.
 
Mit lehet itt tenni? Adva van egy fiú és egy lány, akik szeretnék megismerni egymást. Ehhez minden feltétel adott. Egymással szemben ülnek, egymás szemébe néznek és egymás szavát hallják. De nem értik. A lány arcán halvány reménysugár suhant át.
- Parles-tu francais? – de a fiú kétségbeesett arca láttán megijedt, “Ajjaj!”, már tudta a választ.
- No. – intett Jocó a fejével is és igazán nem tudta, mihez kezdhetne még ezzel az ennivaló kis csajjal. Odacipelhetné ugyan az osztály valamelyik angolszakos tanulójához, de hogyan magyarázná el neki, meg aztán nem kér a tolmácsos randikból.
A lány is nagyon elkámpicsorodott. Így, ilyen szomorú arccal még szebbnek tűnt és a fiú nagyon sajnálta, hogy szomorú. Szerette volna felvidítani, de ő maga is szomorú volt, és érezte, hogy a lány is sajnálja őt. Aurája érezte a feléje áramló együttérzést és vonzalmat. Aztán egyszer csak huncut mosoly terült szét a lány arcocskáján, mint aki azt gondolja: “na jó, megkegyelmezek”, fejét hátravetve megszólalt, tisztán érthetően.
- Magyarul is megpróbálhatjuk. Anyám szülei a háború után vándoroltak ki, és én kiskoromtól beszélem a magyart is. Anjessa vagyok, de szólíthatsz Anikónak is. Meddig nyaraltok itt?
 
Jocónak a csodálkozástól elkerekedett az arca. Lassan felfogta a csodát és valami cinkos, diadalmas elégedettséggel tekintett újdonsült ismerősére. Fejében egy Abba-sláger akkordjai kezdtek zakatolni. Mielőtt válaszolt volna, magában ujjongva arra gondolt, érezte, tudta, hogy csak most kezdődik igazán a nyaralása.

A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához