LFG.HU

Tóth-Czifra András
novellaCimkek

Szélfa kis falu volt. Ott állt valahol az Alföld egy elfelejtett zugában. A nagyvárosokból nemigen tudott róla senki. Talán csak azok jártak le Szélfára, akiknek ott éltek a rokonai, ismerősei. De mivel buszjárat sem volt, ilyen látogatások is ritkán estek. Így hát Szélfa szép lassan önellátásra rendezkedett be. Volt egy hentes, egy fűszeres és egy pék, volt iskolája is, sőt, még egy régi színházépület is állt a falu egyik végében. Tehát – folyt az élet.
Egyszer aztán egy frissen végzett egyetemista – amolyan önjelölt tudós – ebbe a kis szegletbe vetődött.
Emberünk már a táblánál megtorpant: Szélfa, ilyet ő még nem hallott, pedig hát igen sok falut ismer ezen a vidéken. Ez az első benyomás Szélfát az önjelölt tudós számára rögtön ellenszenvessé tette. De hát mit kell tenni, ha az ember nem ismer valamit? Meg kell ismerni – okoskodott emberünk.
Begyalogolt hát a faluba. A főtéren éppen az új hentesüzletet építették. Még csak a tető volt készen, az viszont úgy állt a levegőben, mintha csak valami tartotta volna felülről. Kutatónk is erre gondolt, fel is pillantott, hogy hol van a helikopter. Az azonban nem volt. Sehol. De a vörös cserepekkel kirakott tető csak lebegett a levegőben.
Ekkor érkezett meg a hentes maga. Szép karcsapásokkal körözött egyet-kettőt a tető körül, majd finoman leszállt.
- Nagyon jól megy az építkezés! – dícsérte meg a munkásokat, akik most már a téglákat rakták. Vagyis inkább dobálták a tető aljára, s azok szép sorban ottmaradtak. Gyönyörűen épült a ház, fentről lefelé.
Ez már sok lehetett emberünknek, ugyanis elképedt arccal a henteshez lépett. Persze előbb adott magának néhány pofont.
- Uram, biztos, hogy nem álmodom? Önök itt… fentről… lefelé?
- Mi ebben a furcsa? – kérdezett vissza a hentes.
- Hát csak az, hogy ez a modern fizika törvényei szerint lehetetlen.
- De mi már évek óta így csináljuk. Nézze csak, milyen gyorsan épül! – mondta, és a félkész épületre mutatott.
- Igen, de… – értetlenkedett a kutató – Ön az előbb… repült!
- Na és? Ön nem látott még embert repülni? – lepődött meg a hentes.
- Az igazat megvallva, nem. És most sem hiszem el teljesen.
- De hát miért?
- Mert ez lehetetlen. Hallottak már maguk a gravitációról?
- Gravi… micsoda? Nem hallottam ilyesmit.
- Nos, akkor el… elmagyarázom. De azután maga is magyarázza el a házat, meg a repülést.
És belekezdett. A hentes gyors felfogású ember volt, negyed óra alatt megértette a híres newtoni törvényt. Több se kellett, odaszaladt az építőmunkásokhoz, és elmagyarázta nekik is. Az egyik elszaladt a faluba, elhíresztelni az újdonságot.
- És most kérem, magyarázza el, hogyan repült, és hogyan épült a házuk. -kérte a kutató.
- Repülni? De hiszen az lehetetlen. A garvitáció miatt. Visszaesnék.
- De, de…! -a kutató alig bírt megszólalni- Akkor legalább a házat!
- Mi különös van a házon? Talán csak annyi, hogy sajnos összedőlt. Tudja, a házak építését nem lehet a tetővel kezdeni. Hiszen ez nyilvánvaló.
Emberünk a munkásokkal is próbálkozott, de ugyanezt az eredményt érte el. Végigkérdezte az egész falut, de mindenki tudta, mi az a grtavitáció. És hogy az ember nem repül.
A kutató a főutca másik végén kiment a faluból. Visszapillantva még látta, ahogy az öreg, sánta hentes nehezen vonszolja végig magát az utcán, az új háza felé. A munkások a téglákat emelgették, és egymásra rakták őket.
Valószínűleg sokáig tart még az építkezés – gondolta a kutató, és elrepült.

forrás: Műhely


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához