LFG.HU

Sharkanj
novellaCimkek

Viktor megkerülte az előttük szerencsétlenkedő Nissan Micrát, napszemüvege mögül megvető pillantást küldve a szőke sofőr felé, majd jó tíz méterrel a kinézett hely után parkolt le. Vera cuppanós csókot nyomott az arcára és kinyitotta az ajtót.
-Szia szívem.
-Szia drágám. Akkor délután jövök érted.
A nő már a járdáról hajolt vissza.
-Jól van.
Viktor az anyósülésre támaszkodva dőlt előre és várt jutalma nem maradt el. A kényelmetlen testhelyzet ellenére hosszan, lágyan csókolóztak. Végül Vera fogta vissza gyengéden férje ajkát.
-Mennem kell! – suttogta majdnem tagoltan. Barna tekintetéből megértés és melegség áradt.
Viktor elmosolyodott.
-Hát persze.
Utolsó, leheletnyi érintés.
-Majd sietek.

Viktor nem sietett. Az új Volvo, amire a régi Astrát cserélték – három év gyűjtögetés után – halkan dorombolt. A férfi méltóságteljes lassúsággal gördült a jókora hodállyal pirostól pirosig és azon kapta magát, hogy ezúttal a lámpák idióta elhelyezése sem idegesíti. Lenyúlt a konzolra hogy a gyártó által reklámozott 12 hangfalas CD-s rádiót is próbára tegye. Mivel lemezt elfelejtett magával hozni ezért kénytelen volt az egyik rádióadóra fanyalodni. Az autó új-szaga betöltötte az utasteret, de Viktor szeretettel nézett felesége otthonosító projektjének első eredményére, a visszapillantón himbálózó illatosító fenyőre. Hamarosan talán jobban lehet majd érezni, mint a friss műanyagot, gumit és az utolsó tisztítóanyagokat.
-… nyilatkozata szerint, “az államfő bukása a kormány bukása”. Most pedig Méhes Gabi jön az időjárás-jelentéssel…
Viktor szinte oda sem figyelt a mondatokra. Csak a hangzásra figyelt. A Blaupunkt hangfalszet kristálytisztán közvetítette a bemondó enyhe pöszeségét. Viktor a jobb oldalra tekerte a balanszot, aztán vissza. Elégedett volt. Csak jöjjön végre valami zene, hogy a hangerőt is tesztelhesse.
-… és akkor még egyszer a hétvégi nyerőszámok sorrendben: hetes, nyolcas, huszonkettes, huszonhatos, és negyvenkilences. A szerencsejáték erté információja szerint egyetlen öttalálatos szelvény van, amelyet a fővárosban adtak fel. A szerencsés szerencsejátékos nyereménye pedig a rekordösszeg, hat és fél milliárd forint! Nem tudom a kedves hallgatók hogy vannak vele, de én személy szerint…
Viktor a fogát összeszorítva koncentrált, hogy a jókora kasztnit visszavigye a saját sávjába. Alig került el egy szembe jövő Ford Transitot. Elölről is, hátulról is figyelmeztető kürtök rivalltak a Volvo vezetőjére. Viktor visszanyerte lélekjelenlétét, bár a szíve úgy dobogott, hogy azt hitte, menten kiesik. Miközben a legkülső sáv felé indexelt megpróbálta visszaidézni a számokat, melyek olyan iszonyú ismerősnek tűntek. Volt a hetes és a nyolcas, az biztos. Vera mindig külön számként tette meg a születési évének utolsó két számát. Aztán a huszonkettes. Azt ő mondta. A főiskolai kosárcsapatban volt ez a mezszáma. Utána pedig a huszon… öt? Hat? Nem emlékezett. Tudta hogy az Vera száma, de nem emlékezett mi volt az apropója. Az utolsóra pedig végképp, csak azt tudta, hogy valami magas szám volt, amit ő ikszlet találomra. De ez már egy tuti hármas, ami ekkora főnyereménynél már nem is olyan bóvli összeg és ki tudja, talán egy négyes is összejön. Vagy ne adj isten…
Végre kiért az út szélére. Hangosan zakatoló szívvel állította le a motort és pénztárcájából előkotorta a papírt. Az öt kék tinta-iksz megannyi csalódás után, most sikerrel kecsegtette. 6, 9, 22. Jól emlékezett. Aztán még van egy 26 meg egy 49. Huszonhat? Nem huszonötöt mondtak a rádióban? De a negyvenkilences hangzása ismerősnek tűnt. Viktor izgatottan nézett körbe az út két oldalán, hátha van a közelben egy lottózó. Basszus, lehet, hogy négyesük van? Viktor visszaváltozott ajándékváró kisgyerekké. Tekintete majdnem elsiklott izgalmában az egyik trafik oldalára ragasztott TOTÓ-Lottó feliraton. Kiszállt a kocsiból, és sietős léptekkel indult a bódé felé. A szelvényt úgy szorította a kezébe, hogy kifehéredtek az ujjai. Odalépett az ablakhoz.
-Mit parancsol?
-Meg tudná mondani, mik az ötöslottó nyerőszámai?
-Barátom, ez nem információspult, hanem újságárus. De az összes lapban benne van. Mi lenne, ha mondjuk rendeltetésszerűen használná kis boltomat és venne egy újságot, he?
-Jól van, adjon egyet! – intett türelmetlenül Viktor.
-Voálá. Százhuszonkilenc forint.
Az ablakban valami vacak, színes bulvárlap jelent meg, és Viktor sejtette, hogy nem az olcsóbbak közül. De ezúttal nem érdekelte. Egy kétszázast dobott a pultra és az újsággal a kezében hátat fordított. A trafikban ülő fickó eltette a pénzt és merőn bámulta a drága autóba visszaülő fickót.
-Idióta!

Lassan fújta ki a levegőt, mikor széthajtotta az újságot. Egy pillanatra behunyta a szemét. Csak most segíts Istenem, csak egy kicsit segíts! A szelvényt a címlapon virító számok mellé helyezte.
-Ezt nem hiszem el…
Viktor lehunyta a szemét, majd újra kinyitotta. A számok még mindig egyeztek.
-Jézusom. Bassza meg, ezt nem hiszem el! Ilyen nincs!
A gyomortájékról enyhe émelygés tört utat felfelé. A férfi még vagy hatszor ellenőrizte a két egymás mellé helyezett papírlapot. Hiába. Úgy tűnt az egyetlen öttalálatos szelvény az övé.
-Hat milliárd forint basszus, hat milliárd! Jézusom!
Felrémlett előtte, hogy milyen büszke volt szülővárosa az új sportcsarnokra, amit háromszázmillióból építettek. A világ megfordult Viktor körül, a részletre vásárolt Volvo idegen, műanyag és bőrszaga utolsó lökést adott a feltörekvő gyomortartalomnak. Görcsösen, szédülve hányta tele az anyósülést és a kardánboxot. Mikor már nem volt mit kiadni, csak köhögve öklendezett. Súlyos percek teltek el, de Viktor számára egy egész örökkévalóságnak tűnt.
Mikor végre megkönnyebbült, sajgó torokkal hanyatlott hátra az ülésben. Zsebkendőt halászott elő, és törölgetni kezdte a száját. Úgy érezte, hamarosan innia kell valamit. Sokat és erőset. De ma képtelen dolgozni. Kizárt.
Bepötyögte az iroda számát a telefonba. Betegesen szedte a levegőt, zihálva várta, hogy végre felvegyék a kagylót.
-Szia Márk. … aha, figyelj ma nem tudok bemenni, baromira nem érzem jól magam… lehet… Fejfájás, szédülés, hányinger ilyenek… oké… akkor átadod Nadjának, ugye?… Jól van, köszi. Szevasz.
Kimerülve dobta a hátsó ülésre a Nokiát. Még mindig úgy érezte, meg akar fulladni, úgyhogy inkább óvatosan kiszállt a kocsiból, és a motorháztetőnek dőlve mélyeket lélegzett. Tíz perc is eltelt, mire úgy érezte képes lesz elvezetni a legközelebbi kocsmáig.
Visszaszállt a járgányba, hányása nagy részét megpróbálta az újsággal és a maradék zsebkendőkkel eltakarítani. Mindkét oldalon lehúzta az ablakokat, a táskájából előkotort spray-el befújta az utasteret. Mielőtt a hányás és az erős Old’s Spice illata érdekesen gyomorforgató eleggyé állt volna össze a fenyőillatú visszapillantódísszel, sebességbe tette a kocsit és kigördült a forgalomba.

A “csehó” ami először az útjába került, nem is az igénytelenebbek közül való volt. Bent kellemes félhomály, bő választék és szalonzene fogadta. Odabotorkált a pulthoz. A középkorú, csinos barna unott mosolyt küldött az új vendég felé. Viktor a száját félig eltakarva adta le a rendelést.
-Egy duplawhiskyt kérek.
-Azonnal.
Jóféle Jim Beam csurgott a két, méretes jégkockára, Viktor pedig hálás tekintettel nyúlt érte. Az egyik sarokboxban ült le, jó távol a legközelebbi vendégtől. Bár a hányinger nem múlt el teljesen, Viktor mégis mohón szürcsölt az alkoholba. Barátságosan kacsintott a pohárra úgy suttogta:
-Hat és fél milliárd! Egészségedre bazdmeg!
Jézusom! Mi a fenét kezdjen ennyi pénzzel? Vesznek egy szép nagy házat valahol, az biztos. Talán a Rózsadombon, úgyis minden gazdag, buzi sznob oda költözik. Vagy inkább Visegráddal szemben valami szép erdei palotát? Mindig is tetszett neki az a környék. Közel van a természet, Gergő is biztos élvezné. De akkor már akár Ibizán is vehetnek egy nyaralót, hogy ne kelljen szállást foglaltatni, sőt! Egy motorcsónakot is egyből. És milyen autót vegyenek? Kell valami nagy családi, ha a tervbe vett második gyerek is megérkezik, de azért… egy kis száguldozás… egy M5-ös, vagy valami Porsche? A tengerentúlról fog hozatni egy gyönyörű ötvenhatos smooth-olt Mercuryt, arra mérget lehet venni. Vera persze duruzsol majd egy hétig, de ő is kap valami kis kabriócskát vagy valamit, és egyből jobb kedve lesz. És akkor hol is tart? Nyaraló plusz szép nagy ház, az legyen durván háromszázmillió, plusz három új autó,mondjuk darabját húszmillióval számolva az már háromszázhatvan és…
Háromszázhatvan? Jézusom. Azt a rohadt, kibaszott nénikéjét! Még mindig van kerek hat milliárdja… nagyobb tételekben kell gondolkozni! Mi legyen? Repülő basszus? Jó, oké, a rokonok meg a haverok… mondjuk mindegyiket megszórja egy százassal, abból már bármit lehet kezdeni. Az ő szülei nem élnek, Veráé szintén. Az ő örökségükből vették az autót. Neki van két húga, Verának egy bátyja, plusz mondjuk az a hat-hét barát és barátnő, akik tényleg megérdemlik… Az plusz egymilliárd! Jól van, megy ez!
-Öt és fél milliárd bazdmeg!
Viktor úgy vigyorgott, mint akinek begörcsöltek az arcizmai. Odaintett a pult mögött ülő, az olimpiát bambuló nőnek. Az kissé kelletlenül állt fel a bárszékről, de annál negédesebben mosolygott mikor a magányosan iszogató, kissé ostoba de jóképű fickó asztalához ért.
-Kérek még egyet! Azaz nem, kettőt, és egy doboz… milyen cigijük van?
-Pall Mall, West, Marlboro, …
-Egy Marlboro Lightot kérek akkor… és egy öngyújtót vagy gyufát, vagy bármilyen tűzszerszámot, oké?
-Máris hozom.
Egy százötvenmilliós házba nem fér be az oltári garázs, meg a fedett tornapálya. Jó nagy kert kell az úszómedencének meg a teniszpályának, ha már lúd legyen kövér! Az mennyi? Legyen ötszázmillió csak a viskó! Jézus, milyen hülyeség jutott eszébe! Hogy mennyi lesz a korlátlan internet. Ilyen kis faszságokkal minek foglalkozik?
-Parancsoljon!
-Köszönöm.
A nő ellibbent, Viktor pedig az egyik pohár felé nyúlt. Az ital végigperzselte a torkát, de kiélvezte minden kortyát. Lassan a cigarettásdoboz után nyúlt. A főiskola óta nem dohányzott, bár nagyon ritkán eszébe jutott, és évente egyszer rá is gyújtott. Mint például tavaly, mikor szenteste kaptak össze Verával valami nevetséges hülyeségen. Akkor elszívott egy szálat az erkélyen a dugi cigijéből. Meg pár hónapja, mikor az a bankrablás volt, a kórház felé kölcsönkért egyet a taxisofőrtől. És most szintén úgy érezte, hogy nem bírja megállni.
A Marlboro lassan felparázslott a mély szippantástól, Viktor pedig felköhögött a szokatlan megerőltetéstől. Diszkréten fulladozott egy rövid ideig, aztán a kaparó érzést leöblítette egy korty Jimmyvel.
Hol is tartott? Megvan a ház meg a jármű, ismerősök lerendezve. Persze valami világkörüli úttal kell indítani, bár azt megsaccolni sem tudta mennyi lehet. Mondjuk egy kerek százas. Vagy akár külföldön is letelepedhetnek… de nem! Ő szereti ezt a kis koszos országot. És azt sem akarta, hogy a fia mondjuk spanyol, olasz vagy amerikai iskolába járjon. Nem, itt maradnak, az is biztos. De az hót ziher, hogy el kell költözniük. Gergőnek új iskolát kell keresni, vagy talán magántanárokat fogadni? Nem volt benne biztos, hogy is szokták ezt a gazdagok. Persze ő sem marad a cégnél. Milliárdosként biztos ahhoz lesz kedve, hogy majd vidéki kis “vityillójából” minden nap bejárjon Pestre… De akkor mit fog csinálni, mivel fog foglalkozni? Pár hónap nyugi (utazás, költekezés), esetleg egy év, amíg kipihenik a rengeteg pénz okozta fáradalmakat az oké, de utána? Naphosszat üldögél a drága diófa íróasztal mögött, a felesége által kezelt, bankokban elhelyezett összegek adatait nézegeti, és pipázik? Sőt! Szivarozik. Verára bízná a fennmaradó – hirtelen el nem költhető – pénz befektetését. A házasságukból már elég tapasztalattal rendelkezett ahhoz, hogy tudja, felesége jól bánik a bankókkal és meg is tudja fogni őket, ha kell… Na de most nem kell! Ez őrület!
Jó ég! Hat és fél milliárd!
Lehet, hogy valami nagyobb dologba kéne belefogni. Üzletet nyitni, vagy mit tudja ő! Mindegy csak kelljen vele foglalkozni kicsit. Talán egy étterem? Vagy bár? Kékes fényekkel, terméskőből rakott pulttal…
Mi a fenéről beszél? És mit kezd a mindenféle vendéglátósmaffiákkal? Tejelhet nekik, amíg rá nem jönnek, hol találhatnának még többet a kizsarolt összegnél… Ajjaj. Ez eszébe sem jutott. Manapság, mikor egy mobiltelefonért is képesek összeverni valakit, mit tennének a feleségével, a fiával vagy saját magával, ha kiderülne a dolog? Mostantól titokban kell élniük, egy gondosan elzárt helyen, vagy testőrökkel meg biztonsági szerkezetekkel körülvéve? Hiszen neki nincs semmilyen alvilági vagy politikai ismeretsége. Ő csak Gaál Viktor Gödöllőről, akinek van egy kis családja, két jó barátja és egy tucat haverja…
De hát mi a fenéről elmélkedik itt? Majd csak lesz valahogy, majd felfogad egy tanácsadófélét! Inkább azon kéne gondolkodni milyen színű kárpit legyen a Z9-es BMW-jében…
Na de mégis? Rejtsék el a vagyonukat, hogy ne legyen feltűnő? Akkor meg minek van? Fektesse be a tőzsdén, hátha elbukja fél nap alatt? Nagy rákot!
Legurította a maradék italt, és merőn maga elé bámult. Már elméletben is kezdtek felsejleni a problémák, amik a hajnali, szeretkezésszagtól terhes szoba álmodozásában fel sem merültek. Újabb cigire gyújtott, pedig torka és gyomra erősen tiltakozott.
-Jobb, ha hozzászoksz haver, mert nemsokára csak kubait kapsz! Egészségedre bazdmeg!
Nem tetszett ez neki. Hiszen eddig sem volt kényelmetlen élete, életük. Dolgoztak szépen, de jól is kerestek. Persze szebb, nagyobb házról álmodtak, de nem akkora palotáról, amibe rendes személyzet kell. Vera idegbeteg volna, ha nem ő öntözné imádott kaktuszait. Meg hát… Így nem lehet normális élete a gyerekének sem. Ha nem magántanárhoz jár; kiderül, akkor jönnek kilincselni és minél jószívűbb volna, – bizonyos határig – annál többen jönnének. Ha magántanárhoz jár alig lesz barátja, ha egyáltalán. Talán játszópajtásokat is bérelniük kéne?
A legtöbb konfliktus persze most is a pénz körül volt, de Viktor esküdni mert volna rá, hogy a nyereménnyel nem a probléma csak a probléma dimenziója változott. Ezentúl már milliók “hova költésén” lesz a vita, nem tízezrekén.
-A rohadt életbe, basszus! Nem hiszem el!
Mi van, ha nem tudnák megemészteni, ha nem jutnának túl a dolgon? Lehet, hogy pont a rohadt sok pénz miatt menne tönkre a kapcsolatuk? Egy gazdag nő nagyon vonzó tud lenni… pont, mint egy gazdag pasi. Pedig nagyon is jól megvannak. Szeretik egymást, a házasságuk talán jobb, mint valaha… de nem kell a kísértés.
Valószínűleg kevés barátjuk maradna meg mellettük, az újak, pedig nem volnának túl megbízhatóak. Ki nem látta az egykori lottómilliomosokról készült filmet?
Minden napját úgy tölthetné, hogy aggódik a felesége, a fia meg a pénze miatt akárhova is dugta őket. A nagy fenéket! Nem fog begubózott műkedvelő buziként meghalni, aki soha nem állt ki a Ferrarijával a garázsból, nehogy leszarja egy madár!
Az utolsó poharat egy hajtásra kiitta. Nagyot, gyomorból jövőt sóhajtott, majd hirtelen elhatározással ragadta meg zakózsebében a hatmilliárdot érő papírdarabot. Érezte hogy berúgott, mint a szamár, de ezúttal kevéssé érdekelte. Kicsit homályos szemekkel nézett a nyomtatott szelvényre.
-Nem hagyom magam!
A papír úgy szakadt két részre, mintha tényleg csak sima papír volna, nem is életeket megváltoztató mérföldkő. Viktor megbabonázva nézett a kezére.
-Két hárommilliárdos!
Jót röhögött saját viccén aztán rájött, hogy akár szét is adományozhatta volna a pénzt, ha már úgy döntött mindenféle családi konszenzus nélkül, hogy ők tulajdonképpen nem is nyerték meg az ország történelmének legnagyobb lottónyereményét. Aztán vállat vont, miközben a kapott öngyújtóval meggyújtotta a hamutartóba helyezett két fecnit. Nem érdekelte. Meg úgyis késő. Erről most ő dönthetett, és úgy döntött, ahogy neki tetszett, oké? A nyertes nem jelentkezik, a pénz meg átmegy a következő hétre. Legyen valami bátor emberé a szerencse, aki nem tojik be hatmilliárd felelősségtől. Ők meg majd Verával megveszik a szokásos, szigorúan egy darab ötös lottójukat, és reménykednek…

Sharkanj

Script5


Utószó:
Mikor anyámnak röviden vázoltam a sztorit azt mondta: “Olyan nincs! Az hülye! Ez egy sci-fi fiam.” :D Abszolút egyetértek vele. Én megpróbálnék valahogy megbírkózni a tudattal, de a novella karaktere nem ilyen ember. Nem tudom mennyire hiteltelen egy ilyen figura a mai világban, de remélem, hogy nem 100%-ig. Mindenesetre én megpróbáltam hihetően leírnia az egyetlen ötletem a feladatra. Remélem többé-kevésbé sikerült.


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához