LFG.HU

HienA
novellaCimkek

Tűnnek el az emberek a városból, hogy hová, fogalmam sincs. Bertoldék, a szomszédaink tegnap előtt bepakoltak abba az elcseszett nagy, ezüstszínű furgonba és elpucoltak kölyköstül, mindenestül. Berti még egy helót is átköhögött a kerítésen, aztán csak a belakatolt kapu és a gazos kert maradt utánuk. Ma reggel tűnt el a kutyám és a feleségem. Erika rámnézett reggeli közben, azt mondta, hogy most ő és Cézár futni mennek. Most dél van, és nincsen sehol – nem mintha érdekelne, igazán sosem szerettem. Sem őt, sem a rühes kutyáját. Az utóbbi időben egyre többet veszekedtünk, néha elcsattant egy-egy pofon is, és Erika az orvosnál kötött ki. Annak idején a Jeges-tó mellett ismerkedtünk meg egy edzőtáborban, ami másról sem szólt, csak az ivásról meg a fekvehányásról. Era svéd volt és magasugró – a csapatával készültek az olimpiára. Nem mondhatnám, hogy tartalmas volt a kapcsolatunk, egy idő után semmi vonzót nem találtam az asszonyban.

Hajnali két óra, a városban szakad a hó és keményen fagy. Furcsa ez így ősszel. A hírekben mutatják a környékről elvándorló tömeget, buszokat, vonatokat, helikoptereket – menekülnek az emberek. Senki sem mondja mi elől és hova – talán az időjárás miatt.
Én nem fűtök idebent. Egy darabig recsegtek a fűtéscsövek, aztán már az sem – megfagyott bennük a víz. Tavasszal, ha jön a meleg, majd kiolvadnak és elöntik a házat. Remélem, addigra már nem leszek itt. Nem lesz itt semmi.
A falakra kicsapódó pára lassan megfagyott, és reggelre egyenletes jégpáncéllal borította be az egész házat. Sétáltam egy picit odakint, nem is rossz így ez a városka: a fákat, a bokrokat, az utakat és az itt maradt kocsikat is vastag jég fedte be, csakúgy, mint hosszú szakállamat. Jó itthon lenni.
Délután katonák jöttek, harckocsikkal, helikopterekkel. Felszólítottak, hogy jöjjek ki a házamból, és én megmutattam magam. A fegyvereiket nem volt idejük használni, mert ereikben kopogósra fagyott a vér miközben beszéltem hozzájuk. Szavakat intéztem a gépeikhez, és azok sem mozdultak soha többet – mire leszállt a kristálytiszta éj, már befödte őket a hó.
Éjjel holdfogyatkozás volt, és van egy olyan gyanúm, hogy sosem lesz reggel. Onnan tudom, hogy apám és a családom eljött értem. Hatalmas lépteik remegésétől összeomlottak a házak és csilingelő jégdarabok százaira tört össze minden ami valaha élt és mozgott.
- Ébredj Lars ! – rázogatta a vállam Ymir – eljött a mi időnk ! Visszavesszük az emberektől a jussunkat.

Kétembernyi jégbaltát nyomott a kezembe és ahogy rámemelte büszke tekintetét, már tudtam, a szövetség létrejött. Farkasok falták fel a holdat, a napot és a csillagok lehullottak az égről. Nemsokára kilovagolnak az istenek fiai, hogy megküzdjenek velünk, jégóriásokkal.


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához