LFG.HU

Aingus_Og
novellaCimkek

Királynő lettem. Milliárdnyi homokszem, tomboló viharok királynője. Keserves fagyok és gyilkos hőség királynője. Egy bolygónyi sivatag és egy félelmetes kőoszlop úrnője. Talán megérdemlem, talán nem. Te kedves egérke, te még megvagy nekem… Nem tudom, hogy kerültél fel a hajóra, de köszönöm neked…
Mondd csak, emlékszel még a királyra? Lenyűgöző volt, nem? Hatalmas űrhajók ontották távoli bolygóiról a kincseket… terményeket, ásványokat… Mit is értenél ehhez? Hazavágysz te is, ugye?

A palotában persze nem tudtam, milyen jó. Az éghajlat-kiegyenlítő, az nagyon hiányzik. Tényleg, mi legyen a neved? Mit szólsz mondjuk a Dainarhoz? Dainar, a kisegér. Legyen. Neked bezzeg csak a jó kis meleg konyhák járnak a fejedben. Nem foglalkozol intrikával, tudod, az az emberek dolga. Egyébként Dainar a báró neve volt, akit szerettem. Ő kért meg egy szívességre: csempésszek egy pirinyó porszemet a király poharába. “Vajon észreveszi? Van olyan kifinomult az ízlése? De csak az ételkóstoló után, nehogy az vegye észre!” Egy ici-pici porszem, mint ez a homok itt, ni. Ó, Dainar a drága, milyen naivnak hitt! Azt gondolta, nem ismerem meg a rigget, az univerzum legerősebb mérgét. Hiszen én javasoltam neki a Hurak bolygót, a méreg egyetlen lelőhelyét üdülésre, bár nem tudhatta, hogy én küldtem a titokzatos kereskedőt. “Előbb-utóbb királyné leszel, meglásd!” – mondta mindig pajkosan, mikor éjjelente kiosont tőlem. Azért szerettem, mert tudtam, hogy a lelke mélyén komolyan gondolja. És azért segítettem neki abban, hogy elérje, amit akart.

Szerinted értem jönnek valaha? Csak nem feledkeztek meg rólam. A király kedvenc ágyasáról. Ugye nem? Ugye… Nem szabad sírni.

Vajon miért pont ide raktak le? Emellé a valaha volt hatalmas torony mellé? Szerinted kik építhették? Miért? Mielőtt sivataggá vált volna a bolygó, vajon milyen népek éltek itt, ha éltek egyáltalán? Ne nézz így rám! Nem megyek oda! A szellemek. Érzem őket… Te talán nem, de itt vannak. Inkább itt maradok a kabinban, amíg értem nem jönnek. Vagy amíg működik az ételgenerátor. Állítólag tíz évig is kibírja egy ilyen szerkezet. Akkor még van… Istenem, nem is tudom, mennyi van még hátra. Mennyi ideje lehetek itt? Mennyi ideje lettem királynő?

Mit is mondtam? Mi legyen a neved? Halszem? Halszem, a kisegér. Ez jó, nem? Halszem volt a király tanácsadója. Mi hívtuk így a háta mögött, a valódi nevét senki se tudta. Tudod, ő vette észre azt is, hogy a király a földön fetreng és vért hány… Csak nincs valami bajod? Pont úgy nézel ki, mint a király az alatt a két hét alatt. Rettegtem attól, amit tettem, amivé lettem… vajon meg tudtam volna tenni Dainarral is?.

Kisegér, kisegér… Olyan furcsa, hogy sohase mozdulsz. Vajon ki lehettél otthon? A szüleid vajon hogy neveztek? Lehetett volna a neved Negyedik Morik király. Mint a mi királyunk. Nagyon szeretett engem, sokkal jobban, mint a többi lányt. A leggyakrabban engem kívánt meg. Ó, de milyen ügyetlen volt! Mennyi fájdalmat okozott, néha szörnyen utáltam. De hát erre neveltek, hiába vágytam én Dainarra, ő tiltott gyümölcs volt számomra. Azért ha a király mást akart helyettem, mindig leszakítottam ezt a gyümölcsöt. A legrosszabb? A bőre volt. A király volt már vagy száz éves. A legjobb orvosok tartották fiatalon, a tudomány miden vívmányát alkalmazták rajta. Bármikor felvette a versenyt fiatal férfiakkal futásban vagy birkózásban… de a bőre… A bőrével nem tudtak mit kezdeni: pergamen-szárazon lógott és pókhálószerű színe volt, nekem ezt kellett simogatnom. És mosolyognom hozzá.

Látod a vihart? Mindig ez megy. Azt hiszem, fél évig tarthat. Fogalmam sincs, mennyi ennek az átkozott bolygónak a keringési ideje. Csodálatos, hogy az a torony hogy ellenáll a szélnek. Igen, ez a torony tud valamit: erősnek lenni. Dainar nem volt az, mikor elvitték. Zokogott, rettegett. A többi ágyas nem értett semmit, mikor éjjel ránk törtek. Azt hitték, csak annyi a báró bűne, hogy velem hált. Egy hétig tartott mire kihúzták Dainarból, hogy én voltam az, aki a mérget a pohárba tette. Azt hiszem tényleg szeretett, ha addig kibírta. Szerettél te már valaha?

A naplóm, az volt a vesztem. Őszinte napló volt. Vagyis majdnem őszinte, pedig azt gondoltam, senki sem tud róla.. Kisegérkém, ne írj soha naplót, ha nem akarod, hogy a mondataidat ellened fordítsák. “A báró megígérte hogy királyné leszek, s a szeme hogy csillogott közben… nem lehetett nem elhinni neki. Olyan aranyos.” Hiába védekeztem, hiába adtam a naiv kislányt, nem hittek nekem. Nem csoda. Elneveztelek már? Prisar, ez jó. Prisar a bíró volt. Ő ítélt halálra. Azt hiszem, a király tényleg szerethetett, mert kegyelmet adott. “Legyen a büntetése jutalom: a Kryssa bolygó királynője lesz, ahogy vágyott rá.” Sírhattam, toporzékolhattam… hoztak.
Szerinted miért nem lakik itt senki? Mi történhetett? Tudod, furcsa érzés királynőnek lenni. Az ember naphosszat ül a leszállókabinban, és arra gondol, mi történhet épp a bolygója túlfelén. Vajon van ott még valaki?

Csak ez az átkozott torony ne lenne itt. Mint egy hatalmas oszlop. Mint egy fenyegető mutatóujj, “mit tettél kislányom?” Talán engem figyel. Ha egyszer lesz bátorságom, és eláll a vihar, odamegyek és megnézem. Vagy ez nem jó ötlet? Hátha addig jönnek értem… ha megtalálnák a leszállókabint, míg odavagyok, és látják, hogy nem vagyok itt, biztosan elmennének nélkülem. Inkább itt megvárjuk őket, jó lesz így?

Egérke, egérke… vajon hogy kerültél te ide? Elmeséltem már, hogy lettem királynő? Az Egy Oszlop Bolygójának királynője. Mi legyen a neved?


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához