LFG.HU

Raon
humorCimkek

1. Kalandozók könyve

A szupertáp

KM: Mutasd a karaktered!
JK: Itt van. Sima kardművész. Tiadlani nemes, Slan karddal, ne izgulj, nem tápoltam túl. Nemes ugyan, de nincs vagyona: a családját lemészárolták az orkok. Ezért lett kardművész, hogy hatalmas harcossá nőve mindent visszafizessen a világnak.
KM (rezzenetlen arccal): Értem. És ötödik szintű?
JK: Persze, itt vannak az értékei.
KM: Miket tanultál ki vele?
JK: Hát kétkezes harcot, Shien-su-t, mást nem. Semmi specko: két Slan kardot használ és kész. Ja, és tudja dobni is: erre van egy harmadik a hátán, külön tokban.
KM (nagyon hülyén néz): Ne fárassz már… és hogy a francba van ennek 21-es gyorsasága?
JK: Ja, mert fél-elf.
KM: Tiadlani fél-elf???
JK: Hát persze…

A torzszülött

KM: Jól van, akkor a teremben egyszerre kialszik minden fáklya.
JK1: Oké, itt vannak! Nyomás le a börtönbe!
JK2 (kétségbeesetten): Várjatok… én nem tudok menni!
JK1, JK3 és JK4, egy fél-elf, egy törpe és egy udvari ork értetlenül néz rá.
JK1: Bazzeg, ez nem lát a sötétben!

A kreatív

JK világéletében barbárral volt: imádta a 20-as erőt, meg a nagy harcokat. Aztán pár év múlva új ötlettel állt elő.
JK: Kidolgoztam egy új kasztot.
KM (megnézi a karakterlapot): Mi ez, egy tolvaj?
JK (büszkén): Egy barbár tolvaj!
KM: Mi? Barbár? Tolvaj?
JK: Jaja! Egy olyan barbár, akit a harcok helyett jobban érdekeltek a kincsek, azért a faluban mindent összelopkodott, amit lehetett!
KM: És ezt mások nem vették észre?
JK: De… csak azok meghaltak. A karakterem úgy tud a legnagyobb tolvaj lenni, hogy ő a legnagyobb harcos is… aki észrevette, hogy lop, azt mind megölte!

A keresztelőbajnok

KM: Hogy hívják a karaktered?
JK: Gondoltam, megfogadom, amit tanácsoltál és beszédes nevet adok neki. Tudod, mint a Hobb könyvekben az Igazság, Türelem, Pompa, meg ilyenek. Na, ez ugyanez, csak yneves.
KM: Miért, hogy hívják?
JK: A’frad.

A kínok mestere

Tizenharmadik szintű party a Kereskedő Hercegségekben, bajnokok tornája szerű viadallal. JK a gladiátorával mindenképpen győzni akar, és a KM többszöri figyelmeztetése ellenére sem lép vissza a harctól.
Ellenfele így Si Csu-san mester lett, kráni harcművész a Fekete Felleg kolostorból. Holdsarlóval nyomja, chi harcban, mesterfokú kínokozással.
JK: Oké, akkor roham, meglepetéssel, féloldalról, minden, ami belefér!
KM (sóhajt): Kezdjétek.
(KÉ dobások)
KM (nem is dob): Jó. Si Csu-san mester átengedi neked a kezdeményezést és védekező harcot folytat.
(JK dobása 96)
JK: Az összesen… kettőötvenhat.
KM: Á, nincs meg. Si Csu-san mester visszaüt.
(KM dobása 25)
KM: Hát ez biztos megvan… nézzük a sebzést.
(KM dobása k6-on 1)
JK megkönnyebbülten sóhajt.
KM: Egy, akkor az… ööö… negyvenkettő.
JK elsápad.
KM: És akkor Si Csu-san mester még ötször odavág…

A szerencsétlen

Fejvadász akcióban. Előtte az áldozat. Hátulról, meglepetéssel, hátbaszúrással.
JK1: Na, ezt csak akkor cseszhetem el, ha tíz alá dobok.
(dobás 05)
JK2: Hát ezt jól elszúrtad…

A túlbüszke

Harc után lemosakszik a csapat egy patakban.
JK (boszorkánymester): Én is lemosom a véres kardom.
KM: És rajta van még a villámvarázs?
JK: Persze, jó kis varázslat ez…

A kisgonosz

KM: És ott vagytok Torozonnál. Éppen ahhoz az asztalhoz ültök, amelybe bele van vésve, hogy “a világ közepe”…
JK: Na jó, akkor előveszem a tőröm és alávésem, hogy “Kyr a lelke mindennek”.

A statiszta

JK: Mi történt?
KM (mint falusi paraszt): Hatalmas mágusok támadtak ránk, jóuram!
JK: Mégis… milyen hatalmas mágusok?
KM: Nem tudom, iszonyú erősek, uram!
JK: De mégis mennyire?
KM: Nagyon, a hatalmuk végtelen volt…
JK (megragadja a parasztot): Elég a játékból! Köpd már ki végre, hogy hányadik szintűek voltak!

A két agytornász

Huszonegyedik szintű party. A JK-k egy várt védenek a helyi herceg megbízásából. Egy éjjel titokban kiosonnak az ostromlókhoz, hogy felderítsék, mire lehet számítani. Ez sikerül is, de azonnal tanakodni kezdenek, hogyan menjenek vissza. Lehetőleg persze titokban.
Három JK van, megbeszélik, hogy három különböző úton mennek.
Ott van Magiszter Bachsyterix, a boszorkánymesterek ősatyja, eszetlen nagy hatalommal, egyedi varázslatokkal. Némi gondolkodás után démonszárnyakat növeszt és úgy dönt, berepül a várba. Persze észreveszik, lőnek rá az íjászok, a vár varázslói küldik rá a tűzgolyókat, nagy csata, végül a Magiszter elrepül jó messze, hogy a sebeit nyalogassa.
Ott van egy tolvajherceg. Lopakodásban ő az isten – úgy dönt, átmászik a várfal egy kevésbé járt szakaszán. Persze elbukja a próbákat (két 01 egymás után), észreveszik. Azért valahogy bejut a várba, de özönlenek rá a harcosok. Menekülni kezd, meg gyilkolászik is egy kicsit, ha nagyon megszorítják – az ostromlók egy hét alatt nem végeztek akkora vérengzést, mire ő eljutott a hercegi palotához.
Nagy nehezen megérkezik a magiszter is, a fele hatalma arra ment, hogy összekaparja magát. Bemennek a tolvajherceggel a palotába – a harmadik JK (sima harcos) ott fogadja őket az asztal mellett.
- Te hogy jutottál be? – kérdi a két JK döbbenten.
- Hát felmutattam a herceg pecsétjét – mondja JK3 – és bejöttem a főkapun.

A feledékeny

Fejvadász és tolvaj akcióban. Meg kell gyilkolniuk egy nemest – és úgy döntenek, hogy a könyvtárban várják meg.
Amikor bemennek, a könyvtáros készségesen áll a rendelkezésetekre.
KM (tudálékos öregurat alakít): Miben segíthetek, uraim?
JK1 (fejvadász): Hát szeretnénk egy olyan…
(itt vadul matat a karakterlapjával, majd odasúg JK2-nek):
Ööö… te tudsz olvasni?
JK2 rápillant a karakterlapjára, majd a KM-re: Hát, ezt a könyvtáros úgy sem tudja… majd szépen elnézegetjük a képeket.

A tudatlan

KM: És akkor a varázsló egy ékkövet bűvöl a kardodba.
JK1: Úgy tudom használni, mint az Eldírt?
JK2: Ja, mint Mogorva Chei.
JK3 (nem először hallja ezt, és most kifakad): Mogorva csaj, mogorva csaj… ki a fene az a mogorva csaj?

A kis hamis

JK1: Gyere már, meneküljünk!
JK2 (átéléssel): Bah! Egy barbár sosem szalad el szégyenszemre!
JK1: De húszan vannak öt ellen!
JK2: És akkor mi van? Félre, gyáva cenk, majd én megmutatom, mit jelent hősnek lenni!
JK1: Te tolvaj vagy, te marha!
JK2: Bah! Én harcos barbár tolvaj vagyok, nem félek a haláltól! Nincs olyan evilági erő, amely meghátrálásra késztetne!
JK3 a KM lapjaira pillant.
Barom! Ezeknek százötvenes TÉ-jük van!
JK2: Akkor futááááás!

A kreatív

CX, Sytiss. Orgyilkos kevergeti a mérget.
JK: Akkor elteszem a mérget és kikeverem az ellenmérget.
KM: Miből gondolod, hogy tudod, hogy kell kikeverni az ellenmérget?
JK: Hát gondolom ugyan az, mint a méreg, csak fordított sorrendben kell összekeverni a komponenseket.

A titkosügynök

CX, Sytiss. A JK-nak ki kell deríteniük mindent egy Házról – lehetőleg úgy, hogy erről senki ne szerezzen tudomást. Nagy alakítások után le is ül beszélgetni a Ház egyik nemesével, és igyekszik vele összebarátkozni.
JK1 (negyed óra rizsa után): Aztán jóuram… mi hír otthon? Tudja engem minden inform… ööö, pletyka érdekel!

Aki lemaradt

JK1 kihagyott egy partit. Köv. ülésen éppen egy csatába csöppen bele: orkok támadnak rájuk a tiadlani határon.
JK1 (unottan sóhajt): Csak tíz ork? Na jó, akkor kardot rántok és megrohamozom őket!
Többi JK döbbenten:
- Hééé!
- Ne már!
- Mit csinálsz te állat!
JK1: Ezek csak orkok!
JK2: Az a múlt héten volt… miért, te még nem olvastad a Summáriumot?

Az Igazzy Szerepjátékos
(játékon kívül)

Hajnalba nyúló mulatság egy télen. Két ember áll a kihalt utcán. A hajnallal leszállt harmat szép, csillogó, és kegyetlenül csúszós jégpáncélt varázsolt mindenre.
- Jól vagy, tesó?
- Ja. De bebasztam, mint a sakál.
- Várj, segítek… Támaszkodj rám, és…
- Hagyj békén! Én toroni Ezüstkard Bajnok vagyok, egyedül is hazatalálok!
- Hát persze.
A srác megcsúszik. A másik segíteni akar, de…
- Haggyá’ má’! ÉN TORONI EZÜSTKARD BAJNOK VAGYOK! Különben is, van 30 % Ugrásom!
Oké, végül is talpon maradt. Azután a srác megcsúszik mégegyszer: a hátsójára ül.
- Látod? Még jó, hogy van 20 % Esésem!
A srác továbbra sem fogad el segítséget: ingatag lábakon küzd a mámorral.
Két percig bírja, azután eltaknyol egy olyat, hogy hallani is fáj.
- Megvagy tesó?
- Megvaaaaagyok…. De asszem most nem kelek fel egy ideig.
Pár pillanat múlva felnéz. Fájdalmas az arca, mégis vigyorog.
- Még jó, hogy van 10 % Mászásom is…

2. Kalandok mesterei

KM (nagy pátosszal, a csatajelenet végén fokozni akarja a hangulatot):
- És akkor meglátjátok, hogy jön a vezér. Lerí róla, hogy más harcos, mint a többiek. Kétkezes.
(fergeteges röhögés)
JK1: Tényleg?
JK2: A mutáns állat!
JK3: Barbárok…

CX party, Sytiss
Utca, a három JK mindegyike nemes. Arra jön egy kisfiú, a mellén egy idegen Ház sigilluma.
JK1 (poénból): Megállj, fiam! Csak nem valami titkos küldetésben jársz itten?
KM (mint kisfiú): Nem mondhatom meg!

JK: De nekem van egy olyan különleges képességem 4. TSZ-től, hogy hívhatok egy sólymot!
KM: Itt az áll, hogy a 4. TSZ-en van meg ez a képességed. Hányadik szintű is vagy?
JK: Hatodik.
KM: Sajnálom…

Poéngyilkos KM:
NJK mágus: ne közelítsetek! Ősi átok van rajtam!
JK1: És milyen átok?
NJK: Oly rég volt… már nem is emlékszem…

3. Utolsó mondatok

(barbár méltatlankodva)
- Te pofázol nekem varázsló, aki csak a hat elemit járta ki?

NJK Anath-Akhan fejvadász:
- Ehhez nekem is lesz egy-két szavam!

Menekülés egy Tharr szentélyből. JK (a mogorva csajos) (barbár) tolvaj fut a többiek után, hogy figyelmeztesse őket:
- Egy ultimátum! Üldöz minket egy ultimátum!

- Mondtam, hogy a támadóra nyomassá!

(toroni bálon)
- Hét te! Leesett a heged!

(a Sötét Térítő megjelenése utáni partin)
- Ne aggódj barátom! Ranagol is kosfejű!


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához