LFG.HU

tarsasjatekok.com
Messor
novellaCimkek

Szent Ignitus havában, a tavasz elején, meleg volt. Ideális idő a földműveseknek. Így Avarius is a tulajdonán dolgozott kedvenc igavonójával, Jámborral. Nem volt különösebben nagy a telek, de elég volt ahhoz, két gyermekét és feleségét eltartsa belőle. Persze az ajándékok, adományok és az adók mellett nem maradt sok vagyona, de megéltek és neki csak ez számított. Barna szövetnadrágban, félmeztelenül szántott Jámbor segítségével kora reggel óta. Már majdnem végzett a búza elvetésével. Egész teste izzadt és poros volt. Izmai már sajogtak a napi megerőltetéstől, de Avarius nem tartott pihenőt.
- Majd szusszanunk egyet, ha megjött az estebéd. Igaz, Jámbor? Tudom, hogy szomjas vagy te is. Bírd ki még egy kicsit pihenés nélkül!
- Akkor ezt megbeszéltük. Elhallgatott, majd tolta tovább az ekét. Gondolatai kavarogtak. Vajon melyik fiú hozza az ételt? Megint hálát adott Az Élet Teremtőjének, hogy felesége két egészséges, erős fiúgyermeket hozott a világra. Hamarosan már vele együtt fognak dolgozni nap-nap után. Talán végre elkezdenek gyarapodni. Még az is lehet, hogy néhány év múlva egy kis földet is vehetnek e mellé. Főleg most megy jól, hogy Hélia új életet készül világra hozni. Domvik adja, hogy egészséges legyen! Egy kicsit ugyan többe kerül majd ételt adni a család szájába, de ha felnő a kicsi, akkor végre még gyorsabban fog menni a szántás. És a termést hamarabb tudják eladni, még akkor, amikor jó ára van. Avariust büszkeséggel töltötte el a tudat, hogy gyermekeinek hamarosan biztos jövőt tud teremteni. Folytathatják az életét, lesz saját földjük, állataik. Ha felnőnek megházasodhatnak. Az idősebb fiú már egy ideje sokat legyeskedik az atya lánya mellett. Avarius már meg is beszélte, hogyha jövőre minden jól megy, az atya beajánlja a rendnél Petrust. Az lenne aztán az igazi fellendülés! Egy szerzetes vagy egy igazi pap a családban! Reméljük, Domvik meghallgatja egy ilyen egyszerű ember könyörgéseit, és áldását adja terveire. Lehajtotta fejét majd egy kört írt le a szíve fölött a baljával.

- Hééé! Maradj a sorban, Jámbor!
Erre csak a kolomp felelt miközben az állat a nógatásra is csak a farkát csapkodta.
- Jól van! Mindjárt végzünk is.
Közeledett a napszállta, az estebéd ideje és a munka vége. Egyre gyorsabban haladtak. Állat is és ember is ismerte már a napirendet.
- Édesapám! Édesapám! Héliánál elkezdődött! Elkezdődött! – közeledett futva és kiabálva a falu felől Petrus, az idősebbik fiú.
- Szent Ignitusra! Az Élet Teremtője ilyen hamar felénk nézett?
- Igen apám, elkezdődött, hála legyen az Úrnak!
- No, akkor fogd meg az ekét és fejezd be a munkát! Én pedig rohanok haza, ott kell most lennem. Ezt jól jegyezd meg, fiam! Ilyenkor mindig ott kell lennie a családfőnek.
- És mi lesz az étellel, apám?
- Etesd meg Jámbort, a többit meg hozd haza, majd este megeszem. Vagy holnap, ki nem dobjuk.
És ezzel rohanva elindult a falu felé. Petrus lerakta batyuját, majd megetette Jámbort és hozzálátott, hogy befejezze a kimaradt másfél sort. Gondolatai a születés körül jártak, a család gyarapodása őt is mindennél jobban foglalkoztatta. Csak egészséges legyen, és ne legyen semmi baj a szülésnél! Add Uram, hogy így legyen! Már 16 éves vagyok, ha gyarapodunk, akkor pár éven belül feleségül vehetem Soniát. Szeretjük egymást, és a falubeliek sem ellenzik, sem a szülők. Milyen szép is lesz, ha végre saját családom lehet, saját föld. Az első néhány évben még apámnál laknánk, amíg fel nem építem a házunkat. Saját kezemmel ott, ahová már ki is néztük az Atyával. Azt mondta, ott tetszeni fog az Úrnak. Úgy legyen!
Avarius rohant, ahogy a lába bírta. Nem hagyhatta egyedül Héliát, hiszen csak Sanitus van otthon, az ifjabbik fia, de ő még alig múlt hét éves. Igyekezett hát, hogyha egy kicsit piszkosan is, de időben ott legyen. Persze előtte megáll a gyógyító házánál, mert már megbeszélték, hogy segít világra hozni a kölyköt. Kapott érte egy szép csirkét. Talán sok, de mindennél fontosabb, hogy egészséges legyen az újszülött és Héliának se essen baja. Örült, hogy ilyen tudású ember is jelen lesz. A gyógyító már lassan egy évtizede élt a faluban, de eddig minden születés rendesen és probléma nélkül zajlott. Hála az Úrnak! Megérkezett!
- Hélia elkezdte, jöjjön gyorsan!
- Avarius? Igen, már látom is. Fogd meg ezt a zsákot, amíg én összeszedek még néhány dolgot! Na megvolna, induljunk!
Most már együtt szaladtak Avarius házához, ami innen már csak egy iramodásnyira volt. Már az udvarból kiabált Avarius.
- Sanitus, forralj vizet, hozzál tiszta ruhát, meg egy kancsó bort a gyógyítónak! De igyekezzél ám!
- Igen, apám – hallatszott a házból egy gyermeki hang.

Egy fertályóra múlva már ott voltak Hélia mellett a szükséges eszközökkel együtt. Nem tehettek mást, vártak. A gyógyító adott neki valamit, hogy kevésbé fájjon, meg valamit, hogy ne legyen ideges. Azt mondta, sokkal könnyebb lesz, ha Hélia nyugodt. Nem ellenkeztek.
Egy óra múlva tényleg elkezdődött, a kicsi ki akart jönni. Előkerültek a zsákból az illatos füvek, főzetek.
- Hát pont időben érkeztem! – szólalt meg az ajtóból egy ismerős hang.
- Atyám! Szólt meglepetten Avarius.
- Igen, Avarius, Sonia megkért, hogy jöjjek el, és ha kell, akkor segítsek. Erőszakos lány, és nagyon kedveli Petrust. Nem tudtam nemet mondani, és itt most úgyis Domvik legszentebb csodája nyilvánul meg. Mérhetetlen az Ő kegyelme, és most ti is érezhetitek hatalmát. Hogy áll az anyuka?
- Minden a természet rendje és az Úr akarata szerint zajlik – szólt a gyógyító. Eddig, reméljük, hogy így is fog végig menni. Most, hogy itt van Atyám, biztosan.
- Avarius, úgy látom a barátunk nélkülünk is boldogul, hát húzódjunk kicsit hátrébb és imádkozzunk az Élet Teremtőjéhez.
- Rendben Atyám.
Három hosszú óra telt el, mire abbahagyhatták az imát, addigra a születés csodája befejeződött. A doktor izzadtan, de örömmel teli arccal állt eléjük.
- Avarius, Atyám, végeztünk.
- Hélia hogy van? Fiú lett vagy lány? – kérdezte izgatottan Avarius, mivel nem látott oda a doktortól.
- Hélia egy kicsit gyenge, de napokon belül megerősödik, ha figyelünk rá. Az újszülött pedig fiú is és lány is. Válaszolt mosolyogva.
- Hogyhogy? Mondd, már mi van, ne idegesíts!
- Ne légy ideges Avarius, szerencsés ember vagy. Született két lány és egy fiú. Igazi ritkaság! Eddigi pályafutásom során egyetlen szarvasmarhát sem láttam, ami egyszerre három egészséges utódot is a világra hozott volna.
- Ó, Domvik, köszönöm, hogy megsegítettél – borult térdre Avarius.
- Úgy hiszem Avarius, gyermekeink frigyére Urunk áldását adta, ezekkel az állatokkal akár már jövőre összeadhatjuk őket – szólt az Atya, majd a gyógyítóval együtt távozott.
Avarius egész este második kedvenc állatával, Héliával, és botladozó kölykeivel maradt. És számtalanszor hálát adott istenének, hogy az egyszerű ólban ekkora csodát tett. És elhatározta, hogy Petrus mindenképp szerzetes vagy pap lesz egy életen át, hogy megköszönje ezt.


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához