LFG.HU

HammerTimeCafe
Aingus_Og
novellaCimkek

Manó felszállt a buszra. A bársonyos nyári hangok körülölelték a testét, a csillagok kacéran hunyorogtak le rá. Manó jól érezte magát. Életében először ivott alkoholt, és – mi tagadás – így elsőre egy kicsit többet a kelleténél. Ártatlanul csodálkozott rá a budapesti éjszaka folyton változó, furcsán zümmögő hangulatára.
Zsibbadt bódulatában elhatározta, hogy megtapasztalja az éjjeli világot, ezért úgy döntött, ma busszal megy haza a holdvilág-hintó helyett. Manó ugyanis, híven a nevéhez, manó volt. El is köszönt hát kicsit aggódó társaitól – Csicsótól, a kandúrtól és Barguctól, aki kobold volt – és felszállt az ötvenes éjjelire.
Manó enyhe rémülettel vette tudomásul, hogy a buszon nem öltönyös, faarcú hivatalnokok és a munkában megfáradt középkorú asszonyok ülnek, ahogy azt elsőre elképzelte, hanem mindenféle nagydarab, bőrkabátos fickók, egymást ölelgető párok, feketére mázolt punkok, egy részeg férfi, aki a katonaéveiről magyarázott, és egyéb fura fazonok. Kicsit jobban magához vonta tarisznyáját, s benne féltett kincsét, a mindig vidám pánsípot, félénken elmosolyodott, és arra gondolt, vajon nem zavar-e senkit egy kis fiatal manócska. De nem zavart senkit.

Manó néhány perc alatt felengedett. Nem kis része volt ebben a buszvezetőnek, aki nem csak hogy bemondta a következő megállót (ami önmagában is rendes dolog), de mindezt még olyan jó kedvűen és tréfásan művelte, hogy többeknek mosolyt csalt az ajkára.
– Balra éppen a villamost keresik – mondta két megálló közt a sofőr, s lám, az út közepén a síneket javító munkások valóban úgy festettek, mint akik egy elveszett járat után kutatnak a föld alatt. A nyugalmat csak fokozta a busz kellemes duruzsolása, és a nyitott ablakokon beáramló lágy, foszlós nyári éj-illat, amit a fák levelei közt megbúvó apró harmatcseppek árasztottak.
Manó egészen felbátorodott, és bele-bele hallgatott a körülötte állók beszélgetéseibe. Mindjárt mellette például négy kőkeménynek tűnő punk utazott bakancsban, halálfejes pólóban és egész hetes Sziget-karkötőben, ami már nagyon lekívánkozott a kezükről. Egyikük éppen szerelmi bánatát mesélte a többinek, persze nem egészen józanul. Hangja el-elcsuklott.
- Ti ezt nem érthetitek, én nagyon szere…etem. Nem értem, miért nem szeret. Én mindent megtettem. Most mondjátok meg, nem tette…ttem meg mindent? De ti ezt nem érthi…etitek – kesergett a punk.
- Figyelj, az a lány… az a Kati vagy hogy is hívják… nem neked való… – próbálkozott az egyik társa.
- Te ezt nem értheted – folytatta a szerelmes fiú, hiszen társa nyilván valóan nem értette.
Manó számára ez nem volt túl vonzó téma, így körülnézett, hogy kitől csíphetne el valami beszélgetést. Az ajtónál egy üveges szemű fiú állt gitárral a kezében, látszott rajta, hogy valamire koncentrál, de Manó jelenlegi állapotában nem tudott gondolatot olvasni. Mindjárt mellette viszont két ifjú titán beszélgetett feszülő, márkás izompólóban, és az éjszaka sötétje miatt a fejtetőn viselt napszemüvegben. Manó az ő beszélgetésükbe is belehallgatózott, ők is nőügyekről beszéltek, de egészen más síkon folyt a társalgás, mint az előbbi punkoknál. Manó az első néhány szó után abba is hagyta a hallgatózást, fülét szemérmesen lehunyta (a manóknak köztudomásúlag lehunyható fülük van, hosszú fülpillákkal) és pirulva elfordult.
Fordultában véletlenül rálépett a mögötte álló férfi lábára. Odasandított, és rémülten vette észre, hogy egy hatalmas hústorony meredezik fölötte, aki tetovált karjának egyetlen csapásával összezúzhatná őt tarisznyástul, pánsípostul, mindenestül.
- Bocsánat – préselte ki a torkán, miközben félszegen pislogott (ezúttal a szempilláival) a megtermett férfira. Az ajkának félmosolyával nyugtázta, hogy a kölyökmanó (külsőleg egészen hasonlatos egy kölyökemberhez) észrevette a hibát, és igyekezett korrigálni azt.
Manó ez után már nem folytatta a hallgatózást. Inkább a mellettük suhanó vidáman alvó házakat, néptelen utcákat, illatos éjjeli szellő által körbelengett, sose nyugvó büszke jelzőlámpasorokat fürkészte, és arra koncentrált, hogy mielőbb kijózanodjon. Illetve remélte, hogy anyukája már lefeküdt, és nem vesz majd észre semmit. Merengéséből a buszvezető hangja zökkentette ki:
- Akik a Templom teret választották, szavazatukat az ajtók körül elhelyezett gombok segítségével érvényesíthetik.
Manó nagyon élvezte, hogy ezúttal nem egyszerűen jelez, ahogy a nappali járatokon szokás hanem éppen a “szavazatát érvényesíti”. Ennek megfelelő komolysággal a lelkében nyomta meg a gombot. A busz hamarosan meg is állt, utat engedve az egyik punknak, két lánynak meg persze Manónak. A megállóban aggodalmas arccal két alak várakozott: egy macska és egy kobold.
- Szia Csicsó, szia Barguc! Mit kerestek itt? – kérdezte Manó, aki meglepetésében még integetni is elfelejtett a kedves buszvezetőnek, pedig hogy eltervezte.
- Mi csak aggódtunk, nem esett-e bajod – felelte Barguc.
- Meg kíváncsiak is voltunk – tette hozzá a kandúr.
- Látjátok, semmi bajom – felelte barátainak Manó, és hazafelé támolyogva mindent részletesen elmesélt.


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához