LFG.HU

Beholder
hírekCimkek

A megszokottól eltérõen egyidõben jelent meg a legendás Battletech trilógia mindhárom kötete.
A könyvek címei:
1. könyv – Halálos örökség
2. könyv – A vér szava
3. könyv – Elveszett sors

Charles Martel űrjáró
23 917-es Terra irányvektor
3051. január 31.

Abban a pillanatban, amikor Anastasius Focht megérintette a hideg követ, ráébredt, hogy az arkhón trónján ül. Az álom mélységeiben a trónterem túlsó vége homályba burkolózott. Focht mégis tudta, hogy két néma és hatalmas Griff típusú csatamech vigyázza a trón mögött, akik már több mint ötszáz éve őrzik a Lyrán Nemzetközösség uralkodóit.
Először azt hitte, hogy a nagy, csendes teremben rajta kívül egy lélek sincs, aztán az árnyékból lassan kibontakozott egy alak. A sziluett Focht felé sántikált, aki kis idő múlva felismerte az arcot, melyet húsz éve nem látott.
- Ez őrület – dadogta, mintha a szavak fel tudták volna riasztani a rémálomba forduló jelenetből.
Az árnyékfigura a trón előtt néhány méterre megállt, és egy jól nevelt udvaronc önelégült mosolyával válaszolt:
- Hát persze, kedves barátom. De mikor volt ennek bármi jelentősége?
Focht jobb ökle a trón karfájára sújtott.
- Ennek vége, mégpedig most azonnal! – Ujjával az előtte álló férfira bökött. – Ismerlek, Aldo Lestrade, de te már húsz éve halott vagy.
A jelenés vállat vont, mintha ez vajmi keveset számított volna.
- Fizikailag igen. Hosszú évekkel ezelőtt haltam meg, amikor egy kölyköm, akiről nem is tudtam, hogy az én ivadékom, megmérgezett. – Csúfondáros vihogásfélét hallatott. – De a te agyadban tovább éltem és virultam. Igen, igen, tudom, milyen kiképzésben részesítettek azok a buddhista szerzetesek és Komsztár-tisztviselők, hogy megszabadítsák a lelkedet a világi kötöttségektől. De most láthatod, kardinális, hogy végig jelen voltam, és magamba gyűjtöttem minden ambíciód, amit megpróbáltál levetkőzni.
Az árny széttárta a karjait, hogy keblére ölelje az egész termet.
- És most sikerült. Végre. Ott ülsz a Lyrán Nemzetközösség trónján, így szíved leghőbb vágya teljesült.
Focht büszkén vetette fel hófehér hajkoronával ékesített fejét, és ép szemét a jelenésre emelte.
- Tévedsz, Lestrade. Az az ember, aki valaha voltam, a trónt áhította, de ez már a múlté. – Ezzel megragadta hosszú, fehér ruhájának bal mellét, hogy felmutassa a ráhímzett arany csillagot.
- Most már a Komsztárt szolgálom, és Blake szavát. Ez a trón Melissa Steiner Davion arkhónt illeti az Egyesült Nemzetközösségből, és én elismerem férjével, Hanse Davion herceggel való közös uralkodásának létjogosultságát.
Lestrade halványan elmosolyodott, de hangja rosszat sejtetett.
- Tagadd csak, ha akarod, kedves barátom, de én azért vagyok itt, hogy ellentmondjak neked. Ismerem, mi lakozik a szívedben: hatalomra vágysz. Azzal, hogy ideültettelek, bepillantást engedtem neked egy lehetséges jövőbe. Használd a rendelkezésedre álló eszközöket, és szerezd meg a trónt!
Focht száműzte minden nyugtalanságát, és maga is elmosolyodott.
- Tiszta ostobaság azt hinned, hogy a trónra vágyom, vagy hogy bármit el fogok követni azért, hogy megszerezzem. Az igaz, hogy a Komsztár-erők vezéreként ötven elit ezred parancsnoka vagyok. Igen, ekkora erő elég ahhoz, hogy ha kívánom, letaszítsam a trónról Melissát, de nem tehetem, és nem is fogom megtenni.
- Ááá! – vicsorogta Lestrade, és arcán az egészséges pír lassan szürkülni látszott. – Mindig is noszogatni kellett, hogy felismerd, mi a teendő…
- Elég! – Focht talpra szökkent, és a jelenés fölé tornyosult. – Soha nem voltál mechharcos! Sose értetted a kötelességtudat és a tisztesség szabályait, melyek a halálosztó gépek pilótáit vezérlik. A bizalom megnyilvánulása, ha egy ember kezébe ilyen iszonytató fegyvert tesznek. – Focht ép szemében harag lobbant. – Még életedben eljátszottad a bizalmamat. Most miért hinnék neked?
Focht megfordult, és a trón mögött álló két Griff felé intett.
- A csatamechek több mint hatszáz éve központi helyet foglalnak el abban a mitológiában, amit magunk köré szövünk, mint valami pókhálót, majd valóságnak kezdjük nevezni. A Csillagliga eleste óta vég nélküli háborúink kimenetelét a csatamechek döntik el. És pontosan ezek a háborúk pusztították el az eszközök nagy részét, melyekkel ezek a nagyszerű hadigépek létrehozhatók. S ami még rosszabb, ebben a hosszúra nyúlt sötét korszakban technológiánk akkora része merült feledésbe, hogy a mechjeink már feleannyira sem képesek, mint amikor szépapáink vonultak velük ütközetbe. Az örökösödési háborúk ezen évszázadaiban a nagy uralkodóházak koronás fői szem elől tévesztették az egyesített emberiség vízióját. Csak a kapzsiság hajtotta őket, hogy megszerezzék a másik birodalmát és hatalmát, és csatamechjeiket ebben a szellemben vetették be.
Lestrade válaszra nyitotta a száját, de Focht megelőzte:
- Évszázadokon keresztül hajtogattuk, hogy a csatamechek legyőzhetetlenek. Az új modellek, mint például a Fejszés vagy a Farkaskutya megmutatták, hogy lehetséges a fejlesztés, bár ezek a típusok is olyan technológián alapultak, amelynek megértésére képesek vagyunk. Nem jelentenek új fenyegetést. A klánokról nem mondható el ugyanez. Bár ők is mechekkel harcolnak, az ő gépeik még azokat is felülmúlják, amelyekkel őseink az emberiség technológiai fejlődésének csúcsán rendelkeztek. A klánok mechjei gyorsabbak, pontosabban céloznak, és sokkal nagyobb a hatótávolságuk, összehasonlítva a mi gépeinkkel. Sőt, a klánok tagjai egész életüket a háborúk szításának szentelik. Tavalyi vereségeik a puszta véletlenen múltak. Az Egyesült Nemzetközösség a Twycrosson támadt rájuk, ezen a rosszul védett, isten háta mögötti világon. És bizony a klánok csapatai kiválóak voltak, Kai Allard-Liao pedig csakis a szerencséjének köszönheti, hogy könnyűszerrel megsemmisítette a klánok támadó mechjeinek egész csillagképét.
Lestrade mechanikus bal kezével megigazította az állkapcsát, hogy sikerüljön újból kinyitnia.
- És mi a helyzet a wolcotti csatával? Theodore Kurita visszaverte a bolygót ostromló erőket.
- Igaz – hagyta rá egy fejbiccentéssel Focht. – Sikerült a saját hadászati szokásaikat maguk ellen fordíttatnia velük, de hagyományaik lényege titokban maradt. A Belső Szférában néhány katonai elme azt hiszi, puszta hóbort, hogy a klánok lelicitálják csapataikat, hogy a lehető legkisebb erővel támadjanak meg egy bolygót. Valójában ez baljós képet fest a jövőre. Ha a klánok nem fognak majd olyan bátran licitálni, technikai fölényük egyszerűen elsöpri a seregeinket, mi pedig elveszünk.
Lestrade szája széles vigyorba húzódott, mire ajkairól levált némi kiszáradt húsfoszlány.
- Ez még inkább indok arra, hogy kezedbe kaparintsd a Tharkad irányítását és a trónt.
- Semmi sem jutott el a füledhez abból, amit mondtam? – Focht dühében magához ragadta a rémálom fonalát, mire a két fölé tornyosuló Griff megremegett, majd a klánbeliek Vadmacska nevű mechtípusának esetlen formáját öltötték magukra. A térdben hátrahajló, madárszerű lábakon álló zömök test előredöntötte a pilótafülkét. A csípőízületek felett két ormótlan, nagy hatótávolságú rakétaindító lapult, és mindkét kar vékony, négyszögletes fegyvercsövekben végződött. A palaszürke mechek halálos ragadozókra hasonlítottak, amelyek bármilyen ellenfelet képesek szétmarcangolni.
- Ilyen mechekkel állunk most szemben. Több mint kétszer olyan hatékonyak, mint a saját gépeink. – Focht ezúttal az árnyakat gyűjtötte össze, és emberméretű páncélt gyúrt belőlük. A jobb kar lézercsőben végződött, a balon pedig mindössze három vaskos ujjat lehetett látni. A hátára rakétaindítót szereltek, és a páncélt magára öltő ember csupán egy V alakú, fekete üvegből készült kémlelőnyíláson láthatott ki.
- A klánok ezeket páncélruhának hívják, a bennük levőket pedig elementáloknak. Páncélos gyalogosaik képesek ellenállni a mechek közvetlen lövéseinek. Ha együtt dolgoznak, ezek az elementálok le tudnak dönteni és el tudnak pusztítani egy mechet. – Focht bal kezének vékony ujjaival beletúrt fehér hajába. – Az emberiség csakis akkor lesz képes visszatartani a klánokat, ha minden erejét a legyőzésükre összpontosítja.
Lestrade a páncélra bámult, de a látvány nem hatotta meg túlságosan.
- Most sem volt szükség efféle összefogásra, hogy kiűzzétek őket, nemde?
Focht artikulálatlanul felhördült, majd ismét az álom szövedékéhez nyúlt. A trónterem sötétjében tűhegynyi fénypontok gyúltak. Felettük a rendszer napja keringett, ragyogó sugarait ontva. Valamivel a nap izzó plazmája alatt több tucat darázsszerű űrugró materializálódott a rendszerben, két jól elkülöníthető csoportban. A kisebb raj egy óriási és négy kisebb hajóból állt, melyek vastag páncélján egész fegyverarzenál díszelgett. A nagyobb csoport ellenfeléhez képest igen satnyának tűnt. Egyik űrjáróját a másik után választotta le, és nekivadult légűrvadász-kötelékeket indított az űrbéli ütközetbe.
A kardinális a fogát csikorgatva egyetlen vadászra összpontosította álmát. A bumeráng formájú gép végigbombázta az ellenséges parancsnoki hajó gerincét, majd megfordult, hogy újra támadhasson. A második futamban őt is, a társát is találat érte. A társa kisodródott a harc területéről, de ő ismét támadásba lendült. Hosszú, iszonytató erejű bukórepülésbe kezdett, és hajtóműveit a még elviselhetőnél is nagyobb energiára kapcsolta. A Shilone vadász izzó szupernóvaként robbant a klán űrugrójának hídjára.
Focht a hajótesten ejtett tátongó sebre mutatott.
- Tessék. Ezért hagyták abba a támadást a klánok. Ez az öngyilkos vadász megölte az ilkánjukat, aki az egész Belső Szféra elleni inváziót irányította. A klánok vezérei visszavonultak, hogy új fővezért válasszanak, de a hátrahagyott helyőrségek több mint elegendők arra, hogy a már elfoglalt világaikat megvédelmezzék. Amint új vezetőt választottak, visszatérnek. Ezt Ulriktól, a Farkas klán kánjától tudom, aki sosem adott okot arra, hogy kételkedjem benne vagy a szavában. Ismét a vakszerencse segített a klánok elleni háborúnkban, de öngyilkossággal érne fel, ha továbbra is a sors szeszélyeire hagyatkoznánk.
A hulla lelkesen tapsolni kezdett. Amint fémkeze a húsból-vérből valónak csattant, az oszlásnak indult végtagról ujj- és bőrdarabkák repültek szanaszét.
- Harcoshoz méltóak e szavak, kardinális. Mint ilyen, a helyzetértékelésed hibátlan. Igazad van, csakis a Belső Szférában egymással hadakozó államok egyesítésével lehetséges legyőzni a klánokat. Úgy beszélsz, akár egy hadvezér, de én, a politikus, belátom, hogy ez lehetetlen.
- Valóban? – mosolygott higgadtan Focht. – Jaime Wolf összegyűjtötte a nagy uralkodóházak vezetőit a saját világán, a Provincián, hogy megvitassa a kialakult helyzetet. Neki sikerülhet összekovácsolni az erőinket.
Amikor Lestrade válaszolt, meglazult fogai visszataszító, kocogó hangokat hallattak a szájában.
- Ehhez Wolfnak varázslónak kellene lennie, nem zsoldosvezérnek. Hanse Davion és Theodore Kurita olyanok, akár a tűz és víz. Az utóbbi huszonöt évben az Egyesült Világok kétszer indított inváziót a Drakónis Szövetség ellen, és Theodore Kurita mind a kétszer visszaverte őket. Davion és Kurita – a kígyó és a mongúz – jól tudja, hogy egyetlen rossz lépés, és vége.
Lestrade széles mozdulatot próbált tenni fémkarjával, de az ízületben fémesen csikordult valami, és a végtag tehetetlenül lelohadt.
- És ne feledjük a Liao nővéreket. A Candace irányítása alatt álló Szt. Ives Paktum aligha több, mint az Egyesült Nemzetközösség védence. Ha Davion csapatai nem állomásoznának ott, Romano már régen megkísérelte volna a Paktum világainak visszaszerzését és beolvasztását a Kapellán Konföderációba. Romano így is legalább tucatnyi merényletet kísérelt meg a nővére ellen, és vérdíjat tűzött ki Candace barátainak és Justin Allard, a férje rokonságának fejére. Nevetséges az az elgondolás, hogy bárki is kész lenne együttműködni Romanóval, fenyegesse bármekkora veszély az Utódállamokat.
A halott herceg feje felemelkedett, és élettelen szeme Fochtra szegeződött.
- Ami pedig a Szabad Világok Ligáját illeti, tőlük sem számítok sok jóra. Wolf láthatólag nem bízik a Komsztárban, ezért zárt ki minden Komsztár-tisztviselőt a világáról, különösen erről a konferenciáról. Mivel Thomas Marik Komsztár-ministráns volt, mielőtt elfoglalta apja helyét a trónon, nem hinném, hogy Wolf túlzott jelentőséget tulajdonítana annak, amit Thomas tesz vagy mond. Aztán ott van Thomas négyéves fiának betegsége, a leukémia. Kegyetlen csapás ez, de te már tudod, hogy aláírt egy olyan végzést, melyben nevére veszi egyik szeretőjétől született tizenhat éves lányát, Isist. Az otthoni gondjaitól eltekintve Thomas jó helyzetben van ahhoz, hogy keményen megszabja támogatásának feltételeit, mert a klánoknak előbb át kell vonulniuk a Lyrán Nemzetközösségen, mielőtt őt támadhatják. Hansénak és Theodore-nak engedményeket kell tenniük Marik számára, ha szeretnék elnyerni a támogatását. De a prímással a háta mögött még így sem biztos, hogy beadja a derekát.
Focht teste megfeszült a Komsztár fejének említésére, a jelenés pedig aggodalmát látva azonnal lecsapott rá.
- Ne akarj titkolózni előttem, kardinális! Hiszen a fejedben vagyok, ismerem minden gondolatod! Harcosnak adod ki magad, és jól áll neked, de a politika kész aknamező. A prímásod, Myndo Waterly nagyszerű sakkjátékos, nemdebár? Meggyőződése, hogy együtt tud működni a klánokkal, amíg azok el nem véreznek a csatákban, és majd ekkor lép színre a Komsztár, eltakarítva a színről a hódítókat, és Blake utópisztikus álmának képére formálja az egész társadalmat. Létezhet ennél nagyobb őrültség?
Miközben beszélgettek, Aldo Lestrade homályos alakja lassan köddé foszlott. Húsa elpárolgott, és csontjainak fehérje kivillant féreg rágta rongyainak redői közül. Halálfeje sötét szemüregekkel vizslatta Fochtot, de a csontos állkapocs hiába járt fel és le, hang már nem jött ki a torkán.
Focht előrehajolt a trónuson.
- Ha valóban te vagy nagyravágyásom maradék morzsáinak tára, örül a szívem, mert látom, milyen gyászosan festesz. Harcos vagyok, és harcosokat irányítok. Több eszem van annál, hogy belegabalyodjak a politikába. – Felemelte a kezét, és megigazította a fekete szemkötőt, mely jobb szemüregét takarta. – Nagy árat fizettem ezért a felismerésért, de túléltem. Te ellenben nem, Aldo Lestrade.
A szellem utoljára még felkacagott.
- De azt még nem tanultad meg, Anastasius Focht, hogy nem menekülhetsz a politika elől. Mindenütt ott van, és egy napon a sírba fog vinni, ahogy engem is…
Lestrade csontváza porrá omlott, de kacagása még ott visszhangzott Focht agyában, amíg lassanként át nem alakult az űrjáró vidifon interkom rendszerének szűnni nem akaró csipogásává. Focht ülő helyzetbe tornászta magát, és kinyújtotta a kezét, hogy lenyomhassa az ágya melletti pulton levő pulzáló gombot.
- Igen?
A képernyőn megjelenő Komsztár-ministráns fejet hajtott.
- Bocsásson meg, amiért felébresztettem, kardinális, de azt kérte, szóljunk két órával az atmoszférába lépés előtt. Most érkezett el ez az idő, nem egészen három óra múlva földet érünk.
Focht bólintott.
- Hívja Sandhurst városát, és kérje, hogy hívjanak össze teljes körű személyzeti értekezletet harminc perccel a leszállás után! Semmilyen kifogást nem fogadok el a távolmaradásra.
A ministráns szemmel láthatólag elsápadt.
- Nem tehetem, kardinális.
Focht hangja dühödt mennydörgéssé mélyült.
- Magyarázatot kérek.
- A prímás prioritást élvező utasítást küldött nekünk, amíg ön aludt. Hilton Headen fogunk leszállni, ahol önnek azonnal jelentést kell tennie a klánokkal kapcsolatos helyzetről. Azután a vezérkar előtt fog beszámolót tartani.
- Akkor is küldje el az üzenetemet! Indulok Sandhurstbe, amint tudok.
A ministráns arcára visszatért az élet.
- Úgy fogok eljárni, mintha Blake akaratát teljesíteném, kardinális úr.
Focht egyetlen apró ujjmozdulattal megszakította a kapcsolatot.
- Talán igazad volt, Aldo. Lehet, hogy egyikünk sem menekülhet a politikától, de ez nem jelenti azt, hogy a rabszolgájává kell válnom. Épp elég, ha az ember az egyik szemével fizetett miatta. Nem hagyhatom, hogy az emberiséget ugyanazon az oltáron áldozzák fel. Lehet, hogy a fennkölt beszédek elringatják az emberek szívét és lelkét, de még egyetlen puskagolyót sem állítottak meg.


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához