LFG.HU

HammerTimeCafe
Kolozsvári Zsófia
RPGCimkek

Az Erioni Harsona rajongói alkotás. Mi, akik készítettük, úgy gondoljuk, hogy szükség van efféle hangulatkeltőkre. Nem akartunk vitákat eldönteni vagy éppen felvetni. Leginkább azoknak szól ez az újság, akik Ynev világával jobban meg szeretnének ismerkedni, mint a többiek. Ha nemcsak azt szeretnék tudni, mennyit sebez egy hosszúkard vagy mennyi tapasztalati pontot ér egy iblogh, hanem például hogy mi a neve Erion egyik legkeresettebb méregmesterének.
Háromhavonta jelentkezünk új számmal, ám addig is szeretettel várunk minden észrevételt, javaslatot vagy kérdést az erioniharsona@freemail.hu címen, vagy az rpg.hu vonatkozó fórumán.

Jó olvasást!


A híres-neves világutazó, Igrain Reval sarja kérésünkre ismét megüzente, hol jár. Dolin apja nyomdokaira lépve szintén megfordul a világ minden táján, így a fogadók legkiválóbb ismerője. Ezúttal Gianag fővárosából, Sinog Kulból küldött levelet nekünk.

Kedves Adras!
Ha már szálláshelyekről tervezel sorozatot az újságodba, feltétlenül meg kell említened a Száz Sör Tavernát! Ha szimpatikusnak látszol, a helyiek egyébként is ezt ajánlják, hiszen Sinog Kul egyik leghíresebb fogadójáról van szó. A bejárat vasalt tölgyajtaja még egyértelműen emberméretű, ám az egész taverna úgy épült meg, hogy benne egyetlen törpe se érezze magát kisebbségben – hiszen a kőfiak is gyakran látogatják, legalábbis az ivót.
Odabent engem hatalmas tömeg fogadott, vidám zsivaj, ezernyi hang és pipafüst. Az ivórész tágas, mégis szinte egész este zsúfolt. Többféle asztal közül lehet választani: négy- és nyolcszemélyes, és mindez emberi vagy törpe méretben. Mind derék asztalosmunka, a székek támláján díszes faragásokkal. Nálatok Erionban talán hétágra süt a nap, itt azonban meglehetősen hűvösek az esték. Az ivóban egy hatalmas, gyönyörű márványkandalló árasztja a meleget. Szinte ösztönösen indultam arrafelé, először észre sem véve a barátságos arcú nőt, aki elém toppant. »Üdvözöllek a tavernánkban, idegen. Kérlek, kövess, hátul még akad szabad hely. Éppen egy nagy kondér bablevest tett fel a szakács, ha éhes vagy, jut neked is. « Még folytatta tovább is, egy pillanatra sem fogyott ki a szuszból. Ahogy jobban megfigyeltem, észrevettem, hogy már nem is olyan fiatal. Hosszú barna haját egyetlen fonatba fogva hordja, tekintete érdeklődő – és olyan érzésem volt, hogy egyetlen pillantással tudja, hova tegyen.
Egy boltíves átjárón át az ivó csendesebb részére értünk, ahol egy lépcső vezet fel a karzatra, ám én mégis inkább az árnyékosabb alsó részt választottam, ahonnan beláthattam szinte a teljes ivórészt. A kedves nő – utóbb megtudtam, Gharda a neve – unszolására elfogadtam a bablevest, és egy kupa bort rendeltem hozzá. Fintora minden szónál ékesebben beszélt arról, mit tart a borokról, és valóban: ahogy körülnéztem, minden asztalon söröskorsók sorakoztak. Ekkor kezdtem sajnálkozni, hogy nem kedvelem a sört, ugyanis hamarosan kiderült, hogy a taverna valóban különlegességek gyűjtőhelye, és ha nem is száz, de több tucat sörféle a választék.
Szállást is kértem éjszakára, és ekkor ért a második meglepetés: kiderült ugyanis, hogy a Száz Sör Tavernában kétféle szobát lehet kérni: emberre és törpére méretezettet. Azt hiszem, akad még egy lakosztály is, az úrfélék számára, ám énnekem eszembe sem jutott, hogy annak áráról kérdezősködjem. A szobám egyébként tiszta és csendes, ugyan két ágy van benne, de nem kellett kétszeres árat fizetnem érte. Akad egy közös hálóhelyiség is azoknak, akik az ivóban töltenék az éjszakát, Gharda apja (a tulajdonos) ugyanis gondot fordít arra, hogy az ivóban ne törjön ki zűrzavar, és ne zavarják egymást a vendégek.
Ha már itt tartunk, ejtek a tulajdonosról is egy-két szót. Amint találkoztam vele, megtudtam, hogy Gharda honnan ilyen bőbeszédű: az apjától örökölte. Az alacsony, kerek arcú, éltes férfiút egyébiránt Dergnek hívják, ám többször hallottam, hogy a fogadóban megszálló törpék Ban’Bórigként utalnak rá. Nem vagyok biztos benne, mert alig beszélem Tarin nyelvét, de azt hiszem, Szerencse Fiát jelent. Derg szívesen beszélget a vendégeivel, ahogy észrevettem, legkedveltebb témái a nők és a sör, de szakavatott ismerője a legkülönfélébb sajtoknak is, és rengeteget tud a kőfiakról.
Nem is véletlen, hogy a Száz Sör Taverna két állandó alkalmazottja törpe. Az egyik, Red’dina (azt hiszem, a neve hosszabb, csak így rövidült az idők folyamán), a rendre felügyel. Mokány kis törpe harcosnő, és a közhiedelemmel ellentétben nincs szakálla. Sőt, az arca igen bájos; vöröses haját két fonatba fogva viseli, és még le is szorítja egy igen előkelően megmunkált ezüst fejpánttal. Meglehetősen szótlan teremtés, és elképesztően nehéz lehet felbosszantani – ám ha valamiféle rendbontás történik az ivóban, könyörtelenül helyére tesz mindenkit. Tegnap este szemtanúja voltam egy jelenetnek, amikor külhoni fiatalok hetvenkedni kezdtek (jócskán túljutottak már a negyedik korsó sörükön), és Red’dina kedvesen megkérte őket, hogy odakint folytassák a felmerülő vitájukat. A két vitatkozó úrfi kinevette a harcosnőt. A következő pillanatban már csak azt láttam, hogy mindkettő a földön hever, és meghunyászkodva néz az ivó őrére.
Red’dina egyébiránt Derg régi ismerőse és kedves barátja. A rossz nyelvek szerint szorosabb volt a vonzalom közöttük, de én ezt természetesen nem hiszem, elvégre Gharda édesanyja, a taverna szakácsnője egyúttal Derg szerető felesége.
A másik állandó vendég természetesen a dalnok. Meglepő, de szintén törpéről van szó, méghozzá nem kisebb személyiségről, mint Mithrillhúros Toodin. Bizonyára nem minden évszak találja itt, hiszen a híres törpe énekmondó többnyire járja a világot, de úgy tűnik, a hideget kevésbé kedveli, mert ilyenkor a Száz Sör Taverna vendége. Meglehetősen idős lehet már, hiszen haja és szakálla őszbe csavarodik már, ám mély, zengő hangja még mindig a régi. Ha csak magának zenél, kedvtelésből, általában balladákat dünnyög, de ha valaki fizet neki valami jobbféle sört, tud ő talpalávalót is, nemcsak törpe nyelven, hanem számos emberin. A kedvence egyébként a Brukkendum, amely különleges törpe eljárással készülő mézsör.
Rengeteget tudnék még írni erről a tavernáról, de még ma el akarom indítani ezt a levelet, így is hosszú utat tesz majd meg hozzád.
Kívánom, hogy az újságod sikeres legyen.
Barátsággal üdvözöl:
Dolin Reval

P.sz. 3689, Kyel kvartja, a Végítélet havának 19. napja


Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://member.rpg.hu/erioniharsona/]
A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához