LFG.HU

lanozzunk
tapsi
hírekCimkek

Egyszer volt, hol nem volt, valahol a folyamtosan hömpölygő autófolyam partján, egy széles boulevard-on állt egy patinás, öreg bérház. Az utcafronton szépen megfért Don Giovanni pizzériája, a Klub Kamarilla kávéház, és a Falamut gyrosozó – az udvarban pedig a Szabbat Szépségszalon és Szet Szoláriuma szolgálta ki a szépülni vágyókat (igen, a Ravnosok pedig az aluljáróban lőtték egymást a tolldíszes inka népzenészekkel és a kínai keresztény hittérítőkkel, akik ugyan mind nem voltak természetfölöttiek, de mégis szörnyű, sötét erőnek számítottak akkoriban). Ventrue Vili itt találkozott először későbbi testvéreivel – bár azóta is tagadja, hogy mikor kikérte a “halhatatlanság íze” kávékülönlegességet, tudta, hogy ez A Jel. Ő csak egy kávékülönlegességet akart. Erősen pörkölt guatemalai
kávéból. A halhatatlanság marhára nem érdekelte.

Később azért megbarátkozott a helyzettel.

A társasággal jóval nehezebben.

A Toreadorok dilisek, a Malkávok festegetnek, a Gangrelek hosszas tanulmányutakra indulnak, és a Tremere-ek nyulat tartanak. Ráadásul plüssnyulat. A világ a feje tetejére állt, és láthatóan úgy is maradt. Ez ugyan tiszteletreméltó sportteljesítmény, de mégsem állapot – vagy legalábbis nem kellene annak lennie.

Berci már megint totál elszívta az összes füvet, Tilda a National Geographic címlapján akarja hozni a gőtekutatás eredményeit, és mióta Ahmedék handzsár alakú mákos sütit árulnak a Falamutban, több fegyverfórum törzsközönsége is ideszokott. Pedig azok még a tolldíszes inka népzenészeknél és a kínai keresztény hittérítőknél is sötétebb erőnek számítanak – Vili csak abban reménykedik, hogy az öreg Giuseppe viccelt, mikor azt mondta, hogy bevezeti a “Sors Kereke” jó(s)pizzát, mert ha még az ezoterikák is megjelennek! Élénken emlékezett rá, mi volt, mikor a Klubban még árultak túrókockát, és a környéket ellepték a szerepjátékosok! Össze-vissza hablatyoltak, hogy támadóérték, meg védekező érték, pedig az érték igazán nem szokott sem támadni, sem védekezni, az érték csak van és gyarapodik, punktum, ez a gazdasági valóság. Lehetőleg.

Persze aztán az is megeshet, hogy Berci nem egymaga szívta el totál az összes füvet, hanem jutott valami a guatemalai erősen pörköltbe is, szűri le ilyenkor Vili, máskülönben mitől gabalyodnának úgy össze gondolatai, mint kezdő harcművész keze a dupla védésben? Az ám, a harcművészek, meg a keleti kultúra, sóhajt fel, és eszébe jutnak Miki ártatlan nagy szemű anime szőlőportréi.

…de hogy az én frissen bontott darjeeling teámba ki csempészett, és mit … és hogy a kedves olvasók elnézik-e nekem, hogy egy ilyen magasztosan gót témában ilyen öncélúan hülye vagyok … az mind a múlt rejtélye és a jövő zenéje (villanygitárral és vonósnégyessel), és mint ilyen, vagy kiderül, vagy beborul.

De azért remélem, elnézitek. Nekem, meg a képeket.


Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://www.rpg.hu/kepregeny/vv/index.php?kepid=1]
A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához