LFG.HU

Pozsgay
ismertetőCimkek

Legutóbbi könyvborítómról készült írásom után rengeteg kérdést kaptam azzal kapcsolatban, hogy egészen pontosan milyen technikát, eszközöket használok egy kép készítése során. Ebben a leírásban igyekszem bővebben kitérni ezekre a részletekre is, mégpedig az “Elf vérrel, holdezüsstel” c. új Ammerúnia-antológia címlapja alapján.

Mikor a kép első változatát nem sokkal a “Hittel és vassal” megjelenése után papírra – egészen pontosan képernyőre – vetettem, annyit tudtunk, hogy az új könyvön egy női alakot szeretnénk ábrázolni úgy, hogy az első kötet kékes-lilás árnyalatai visszaköszönjenek a borítón. A kontrasztot mindenképp nagyobbra szerettük volna venni, mert az első kötet színei bizonyos – azóta remélhetőleg már megoldott – problémák miatt fakók lettek. Egyéb paraméterek mellett a tipográfia és a méretek is megmaradtak. Ezek voltak hát a kiinduló feltételek. Szerencsére ismét nagy szabadságot kaptam a kép témáját és kompozícióját illetően, így nagy lelkesedéssel vágtam bele ebbe a projektbe is. Első verzióját még a tavalyi év során mutattam be a csapatnak. Munkamódszerem része, hogy a félkész képeket is többször megmutatom a műhelynek, mert szeretem látni, milyen hatást, gondolatokat vált ki a kép a szemlélőkből, ez alapján folytatom az alkotást, vagy módosítom a képet.

Ismét az általam már megszokott Painter és Wacom párossal kezdtem neki a munkának, most azonban az Airbrush eszközök közül válogattam, és kevés kivétellel csak ezeket használtam. Leginkább kíváncsiságból döntöttem ezek mellett az eszközök mellett, néha azonban visszanyúltam a Pen és az Acrylics eszközök közé is.

A tablethez tartozó rajzeszközön (ceruza, pen – kinek mi tetszik) található nyomógombra a következő két funkciót állítottam be: az egyiket lenyomva az ecset méretét állítom be, a másikat lenyomva színmintát veszek. Ez a beállítás nagyon hasznosnak bizonyult, jelentősen felgyorsította a munkát. Nagyon megszerettem az általam korábban nem nagyon használt Tracker ablakot is, ahol a korábban már használt ecseteket értem el sokkal gyorsabban, mint azt az ecsetválasztó menüből lehetséges.

Többször alkalmazom azt a technikát, hogy papíron megrajzolok valamit, majd azt beszkennelve beillesztem a képbe. Ceruzával papírra még mindig kényelmesebben és gyorsabban rajzolok, mint számítógéppel. Ezeket a szkennelt ábrákat a “shadow map” módszerrel illesztem be egy külön layerre -rétegre – így a fehér részek nem, csak a vonalak takarnak, nyugodtan tudok festeni alatta. Ha a ceruzavonalak már nem kellenek, egyszerűen törlöm a réteget. Digitális képeimen nem szeretek sok réteget használni, az mindig csak lassítja és komplikálttá teszi a munkát. Általában a következő
módszerrel építem fel ezeket, felülről lefelé haladva: előtér, főalak, közelebbi háttér, távolabbi háttér. Néha ezeket is csoportokra bontom, de csak akkor, ha feltétlenül szükséges, vagy olyan módosítást hajtok végre, amiben nem vagyok teljesen biztos, így a réteg láthatóságát ki-be kapcsolva megnézhetem a különbséget a képen. Ha döntöttem a változás kérdésében, egybeolvasztom a megfelelő réteggel.

A hármas ábrán a főalak még a háttér rétegén volt, és szépen lassan eltűnt, beledolgoztam a háttérbe. A háttér egy darabig külön figyelmet kapott, a főalak koncepciójával egy időre nem foglalkoztam. A vízesés mellett található növényzet kialakításában a Sponges eszközökből választottam, ezek lombszerű darabos hatást adtak.

A háttérrel egészen gyorsan eljutottam addig a fázisig, hogy újra a főalakon kezdhessek gondolkozni. Ekkora teljesen elvetettem az eredeti elképzelést, de nem volt még új ötletem, így sikerült még egy, gyorsan elvetett kompozíciót is kialakítanom, talán érdekes lehet, ha az alábbiakban ezt is
megmutatom. A háttér alakulásán jól megfigyelhető, hogy a legalsó réteg az égbolt és a háttérben található felhőké volt, ezek felett helyeztem el a holdakat, majd a holdak előtti felhőket, míg előttük helyeztem el az épületeket a sziklával. Arra oda kellett figyelni, hogy felhőt semmiképp ne
takarjon hold, valamint a holdak ne tartalmazzanak sötétebb színeket, mint a hátterében található égbolt – ezek mindegyike fizikai képtelenség. Ez utóbbi hatást úgy értem el, hogy teljesen fekete háttérrel -csillagászati fotókból elindulva – alkottam meg a holdakat, majd a layer panelen kiválasztható
“screen” eljárással illesztettem a képbe. Mint az jól látható, a legfelső rétegre -a háttér esetében- a lekopaszított ágak kerültek. A későbbiekben a teljes hátteret egy réteggé konvertálva használtam a főalak hátterében, így csökkentve a fájlméretet és elsősorban a felhasznált memóriát.

A főalak következő kompozíciója már megfelelt elképzeléseimnek, így ezt a vonalat követve folytattam tovább. Itt sem használtam sok réteget. Egy réteg volt az egész alak, egy másik a haj és volt még a fül, azért, hogy a haj alakítása során ne tűntessem el véletlenül sem. A hajat azért szeretem külön rétegre helyezni, mert így szabadon fodrászkodhatok a képen anélkül, hogy a fontosabb formákat megváltoztatnám. Később a rétegek közé került még a ruha mintázata, ez azért, mert többször változott a formája és színe, így a ruhától függetlenül tudtam módosítani, valamint a kardhüvely, amit utólag raktam a képre. Ilyen jellegű új rétegek létrehozásánál általában a Pens eszköztárat használom, ezekkel határozott körvonalú formákat tudok rajzolni. Miután meghatároztam a formát, rögzítem a “preserve transparency-t” a layer-panel tetején, így a megrajzolt forma ezek után nem változik.

Mint ahogy az a mellékelt képeken is látható, a kontraszt, színtelítettség beállítások többször megváltoztak az alkotás során -egészen pontosan a konvertálások során változtattam a beállításokon-. Erre azért volt szükség, mert többször készítettem referencia nyomatokat a képről. Ennek azért éreztem szükségét, mert akármilyen jó is egy monitor, a nyomtatott hatás az csak papíron látszik.

A továbbiakban főleg apró részletek változtak a képen, ezek különösebben bonyolult eljárásokat nem igényeltek, inkább az alkotó türelmét teszik próbára, míg kialakul a végleges kép. Komolyabb vitákat okozott a műhely tagjai között a képen található elf lány esetleges terhessége, mellének mérete, orrának piszesége és szájának formája, ezeken dolgoztam a legtöbbet. El kell azonban mondanom, hogy az ilyen jellegű kritikáknak örülök a legjobban, hiszen ha nem ott tartunk, hogy miért három könyöke van a karakternek, vagy hogyhogy a háta közepén van a vádlija, akkor már jó úton
haladunk…

Röviden összefoglalva a technikai részleteket a következőket emelném ki:

Corel Painterrel készült a kép, Wacom Intuos3 tablettel.
Leggyakrabban használt eszközeim az Airbrush, az Acrylics, a Pens, illetve a növényzet kialakításánál a Sponges eszköztárakat használtam. Ezek részletes beállításait mindig az aktuális feladathoz hangoltam.

Két fájlban dolgoztam, az egyik csak a hátteret tartalmazta rétegekre bontva, a másik fájlban a főalak volt csak rétegekre bontva, itt a hátteret egy rétegbe olvaszta használtam, mozgattam, méreteztem…

Remélem érdekes és hasznos leírást sikerült készítenem, a felmerülő
kérdésekre természetesen szívesen válaszolok – ha tudok. :o)

Pozsgay Gyula

Ammerúnia Műhely
www.ammerunia.hu


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához