LFG.HU

Ursa_Maior
novellaCimkek

“…nehéz idők jártak az Első Galaktikus Birodalomra, bár ennek a kiválasztottak szűk körén kívül nem sokan voltak tudatában. Palpatine császár ígéretéhez híven megszűntette a szeparatisták mozgalmát, visszaállította a rendet és a biztonságot. Hogy ennek a demokrácia és a szabadságjogok látták a kárát az eleinte senkit sem zavart. Ám amint teltek-múltak az évek az új rendszer elnyomó jellege kezdett nyilvánvalóvá válni. Ennek először a rendkívül érzékeny kereskedelem látta a kárát, ahogy az Új Rend fokozatosan kiszorította a galaxis gazdaságának legfontosabb szektorából az idegen fajokat. Az áruk áramlása lelassult és a hatalmukkal visszaélő moffok és kormányzók ténykedése csak fokozta a nehézségeket. A munka nélkül maradt hajóskapitányok közül egyre többen váltak kényszerűségből kalózzá, ami tovább csökkentette a kereskedelem jövedelmezőségét. Hamarosan számos létfontosságú nyersanyagból drasztikusan lecsökkent a Birodalom készlete. A Császár vezette Birodalmi Tanács számos intézkedést dolgozott ki, melyek a helyzet javítását célozták. Közöttük az első helyen szerepelt a fölösleges kiadások megszűntetése. Egyes források szerint ekkor merült fel először a Szenátus megszüntetése, mindenesetre, mint békeidőben mindig, most is a hadsereg volt az első, ahol a kiadások visszafogása megkezdődött.”

Az Első Galaktikus Birodalom története, III. fejezet a Lázadás kezdete, kiadva az Új Köztársaság 58. évében

Láthatatlan marok szorította a birodalmi tiszt torkát. Hiába próbálta gégéjét markolászva enyhíteni a légcsövére nehezedő nyomást, az egyre erősebb lett. A csillagromboló kapitánya groteszk látványt nyújtott, ahogy a parancsnoki hídon állva, görcsös kézmozdulatok kíséretében, levegő után kapkodott. Hatalmas, fekete alak lépett közelebb. Torz vízköpőre emlékeztető sisakja mögül gépies, nehéz légzés hallatszott. Az éjsötét maszk alól elektronikusan modulált hang csendült fel:
- Az én egységemben egyszer sem szokás hibázni! – mennydörögte Darth Vader. – Figyelmetlensége lehetővé tette a lázadóknak, hogy meglépjenek előlem! Ráadásul jelentős mennyiségű energiát is elpocsékolt, ezáltal a Császár személyesen kiadott takarékossági utasítását is megszegte!
A hídra lépő első tiszt csak a sith lovag utolsó szavait hallotta. Miközben a hallottak dübörögtek a fülében: “…kiadott takarékossági utasítását is megszegte!” – végig kellett néznie, ahogy elöljárója feladja a hiábavaló küzdelmet és rongybábuként összerogy.
- Delan parancsnok? – fordult felé Vader.
- Uram! Megvannak!
- Mostantól maga a kapitány! Ezt – intett kesztyűs kezével a holttest felé, – azonnal tüntesse el!
- Igenis nagyúr! – vágta magát az eddigieknél is feszesebb vigyázzba az újonnan kinevezett kapitány.
A gyorsjáratú korvett megpróbált megfelelő távolságot gyűjteni maga és a bolygó gravitációs középpontja közé, hogy végre elvégezhesse a hiperugrást. De még a fürge hajó sem versenyezhetett a csillagromboló turbólézer lövedékeinek sebességével. Néhány tapogatózó lövés után a császári tüzérek bemérték magukat és zöld sugarak tucatjai nyújtóztak a pályáját folyamatosan módosító hajó felé.
Számos elhibázott lövés után az egyik telitalálatot ért el. A fő napsík csillogó darabokra robbant szét és a rázkódás okozta sokk túlterhelte a túlságosan közel elhelyezkedő hűtőrendszert.
A felkelő hajó kapitánya két dolog között választhatott, a túlterhelt reaktor felrobbanása miatti biztos és gyors halál, vagy a császáriak bizonytalan jóindulata, ami gyakran legalább olyan halálos volt, mint egy leolvadó reaktor. Az utóbbit választotta. Vesztére. Nemsokára a Sith Fekete Lovagjának markában lógott, kétségbeesetten markolászva a gigáját szorító masszív fekete kesztyűt. A fekete óriás elektronikusan felerősített szavai alig jutottak el oxigén után sikító agyához. De a kérdést nem hozzá intézték. A korvett hídjáról, friss sebbel az arcán, birodalmi tiszt lépett ki.
- Semmi eredmény uram. A háttértárolókat teljesen letörölték.
A éjszín sisak alig látható biccentéssel nyugtázta az információt, majd áldozata felé fordult.
- Hol vannak az ellopott fájlok! – mennydörögte a kétségbeesetten kapálózó tiszt arcába.
- Mi …. nem ……loptunk….el…..semmit. – hörögte a kapitány. – Ez… egy …futárhajó ….diplomáciai ……küldetésben!
- Engem nem érdekel a küldetésük! Hol vannak az eltulajdonított információk?
- Ez… egy…fegy…vertelen…hajó…..dipl…….
Többet már nem tudott mondani, mert a fekete vasmarok játszi könnyedséggel egyszerre törte el a gégéjét és a nyakát. A sith lovag dühösen a falhoz vágta a hullát.
- Ha kell szedjék szét darabjaira, atomjaira ezt az átkozott hajót, de találják meg nekem azokat a fájlokat! – dühöngött Darth Vader
Még a veterán rohamosztagosok is kis híján lábukat törték az igyekezettől, hogy minél hamarabb elkerüljenek onnan és végrehajthassák uruk parancsát.

Eközben a birodalmiak a felkelők ellenállásának utolsó gócpontját számolták fel. A megmaradt tizenhét lázadó katona a biztos halál helyett a bizonytalan jövőt választotta és megadta magát. Ők jobban jártak parancsnokuknál.
Bár jól palástolta izgalmát Delan kapitány végig amiatt aggódott, hogy túl könnyen ment minden. Egyszer csak apró robbanással egy mentőegység vált el a korvett viharvert testétől. Hirtelen több ütegparancsnok is a komm egysége után kapott a hídon. A tiszt előtt azonnal felrémlett elődjének a sorsa, gyorsan vett egy mély levegőt, majd elkiabálta magát.
- Mindenki tüzet szüntess! Parancsomra kettes üteg, hármas ágyúja tűz! – a lőelemképzőn peregtek a találat valószínűségét jelző számok. – Szenzorok! Van életjel a fedélzeten? – kérdezte.
- Uram, három fegyverest azonosítottunk! – válaszolt azonnal a kérdezett.
A kijelzőn a számok elérték a nyolcvanötöt majd, ahogy a kapszula távolodni kezdett, lassan elindultak visszafelé.
- Tűz! – vezényelte a tiszt.
De aznap a szerencse nem állt másodszor is a császári tüzérek mellé. A kisméretű űrjárművet hozzáértő kezek vezették és egyre gyorsulva távolodott az ék alakú csillagrombolótól. Delan kapitány szégyenszemre újra és újra tüzet volt kénytelen vezényelni, míg végül a hatos és a nyolcas üteg koncentrált tüzének hatodik sorozata telibe találta és szó szerint elpárologtatta a menekülőket. A kapitány nem is mert a lövésszámlálóra nézni. Hátán már hideg verejték folyt, amikor arra gondolt, hogy mit fog Vader nagyúr szólni, ha meglátja a gyászos eredményt. Ekkor megreccsent a híd hangszórója és a rohamosztagosok vezetője elkezdte felsorolni az elfogott hajón zsákmányolt értékeket, hadianyagokat és egyéb értékes árukat. Ez már jóleső elégedettséggel töltötte el.

Körülbelül a hídon történtekkel egy időben egy kicsi, tömzsi testű asztromechanikai robot kis híján rendszerleállást okozott emberformájú társánál.
- Hé, neked tilos oda bemenni! Az embereknek van fenntartva!
Válaszul egy bináris sípolásokból és füttyökből álló válasz érkezett.
- Te csak ne hívj esztelen bölcselőnek! – vágott vissza a másik, aranyszínű, robot.
Artu még fütyült valamit, aztán nekiállt begyömöszölni magát a kabinba. Se ő, se Thripio nem zavartatta magát a bömbölő szirénától, de egy robbanás váratlanul elsöpörte a folyosó végét, pontot téve ezzel a vitára. “Ezt még megbánom.” – dünnyögte magában a langaléta robot, ahogy a mentőkabin kilőtt a bolygó felé.
- Újabb mentőegység, uram! – jelentette az egyik üteg parancsnoka. – Most startolt. Mi a parancsa?
A kapitány alaposan végignézte a szenzorok kiírásait, majd a radaron néhány pillanatig követte tekintetével a szemlátomást irányítás nélkül repülő járművet.
- Fölösleges tüzelnie, Hija hadnagy. – válaszolt Delan. – A műszerek szerint nincs élőlény a fedélzetén. A mentőegység kilövő szerkezete nyilván rövidzárlatot kapott, vagy helytelenül programozták. – magyarázta magának. – Ne pocsékolja az energiát!


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához