LFG.HU

Bolch
ismertetőCimkek

Azt hiszem, vitán felül elmondható, hogy a Call of Cthulhu aranykora az 1980-as évek közepétől a 90-es évek elejéig tartott. Manapság a CoC szerepjátékhoz kiadott könyvek kimerülnek az “egy újrakiadott régi mű, aztán egy kalandgyűjtemény, aztán egy helyszínleírás” végtelenségig ismétlődő triumvirátusában. Ez még mindig nem rossz, de ha kicsit visszatekintünk a múltban, ott egymás sarkát taposták a létező legváltozatosabb kiadványok. Volt köztük fantáziadús, új idősíkokat leíró kiegészítő (Cthulhu by Gaslight, Cthulhu Now), idióta marhulás (Miskatonic University Graduation Kit), egyedül játszható “lapozgatós” könyv (Alone Against the Wendigo), de még egy táblás játék is. Ez utóbbi volt a zseniális Arkham Horror, amely azóta kultikus jelenséggé és a gyűjtők féltve őrzött, mára szinte beszerezhetetlen kincsévé nőtte ki magát. (Kis türelem, erre még a cikk végén visszatérek!)

A játék lényege nagyon egyszerű: Arkham városát megszállta a Mítosz! Egyre újabb és újabb, borzalmas létsíkokra nyíló Kapuk nyílnak meg a városban, ahonnan szörnyek szabadulnak rá a gyanútlan polgárokra. Szerencsére néhány bátor ember megkísérli a lehetetlent: visszaküldeni a lényeket oda, ahonnan jöttek, mielőtt még végleg elszabadulna a pokol…

A játék elején a játékosok választanak maguknak egy-egy nyomozót (mindegyiknek előre meghatározott képzettségei vannak, mint pl. Fight, Knowledge, Fast Talk), elosztanak tíz pontot a játékosok életereje (Strength) és józansága (Sanity) között, felmarkolnak némi pénzt, aztán elkezdik a nehéz küzdelmet. A társasjáték kicsit a szerepjátékra hajaz abban is, hogy minden játékos szerezhet tárgyakat (Item) és varázslatokat (Spells), amelyek között vannak egészen egyediek is (pl. a Bind Monster varázslattal a játékosok a maguk oldalára állíthatnak egy szörnyet, aki aztán követi őket a táblán, és segít nekik a harcban).

A játék Arkham városának térképén játszódik. Szerepel rajta az összes nevezetes helyszín, a Miskatonic Egyetemtől kezdve az Ördögparton keresztül egészen a Temetőig. A játékosok természetesen a megszokott módon, kockadobásokkal döntik el, mennyit lépjenek, de bármelyik irányba haladhatnak, sőt akár taxiba is ülhetnek és elmehetnek vele bárhová. Ha a nyomozók belépnek egy helyszínre, ott dobniuk kell a kapcsolódó eseménytáblázaton. Némelyik helyszínhez inkább pozitív események kapcsolódnak, mások viszont kimondottak barátságtalanok (pl. a Miskatonic Egyetemen kis szerencsével jó cuccokkal és varázslatokkal lehet feltöltekezni, míg a Temetőben kolbászolni nem túl biztonságos.)

A játék legszimpatikusabb húzása – ami szintén tökéletesen illik a Call of Cthulhu szelleméhez -, hogy a játékosok nem egymás ellen, hanem egymást segítve játszanak! A játék során ugyanis minden kör elején megnyílik – véletlenszerű helyszínen – egy-egy Kapu, amelyekből szörnyek szabadulnak a világra. A szörnyek típusa a mezei zombitól magáig Yog-Sothothig terjed; mindegyiknek megvan a maga életereje, speciális képessége, mint ahogy az is, mennyi Józanság-veszteséget okoz a látványuk. A szörnyek minden körben maguktól mozognak, hogy hogyan, az is fel van rajtuk tüntetve (pl. az “L-6″ azt jelenti, hogy a lény hat kockát mozog körönként, és minden elágazásnál balra fordul). A szörnyeket ugyan le lehet győzni, de ez csak elodázza a véget: a győzelemhez magukat a Kapukat kell elpusztítani. Ha ugyanis túl sok Kapu van egyszerre a játéban, vagy túl sok Kapu nyílt már meg a játék folyamán, a játéknak vége: a dimenziók közötti korlát összeomlott, a Nagy Öregek felébredtek!

A Kapukat többféle módon is el lehet pusztítani. A legegyszerűbb megoldás egyben a legveszélyesebb is: a nyomozónak át kell menni a Kapun az idegen világba. Hogy ez melyik, az sajnos csak belépés után derül ki, a választék az Álomföldektől egészen Yuggothig terjed. A nyomozónak túl kell itt élnie két kört – természetesen itt is dobni kell egy eseménytáblázaton -, majd a második kör végén visszatér Arkhambe, ahol megtámadhatja és némi szerencsével elpusztíthatja a Kaput. Vannak különleges tárgyak és varázslatok is, amelyekkel kockázat nélkül lehet becsukni egy-egy Kaput, de sajnos ezek olyan ritkák, mint a fehér holló.

A játék során a nyomozók – ha egy helyszínen vannak – szabadon cserélhetik egymás között a tárgyakat, a varázslatokat és a pénzt. Szükség is lesz a csapatmunkára, mert a játék igen kemény: egyéni rambózással, magányos hősködéssel biztos a kudarc. Gondosan meg kell tervezni azt, hogy ki gyűjtse be a jó cuccokat, ki tisztítsa meg az útvonalat a szörnyektől, ki melyik kaput, mikor csukja be.

A játékban természetesen harcolni is lehet (sőt kell); ennek során a játékosok fizikai sebeket is kaphatnak (ezt az életerejükből kell levonni), meg lelki sérüléseket is (ezt a Józanság bánja). Ha egy játékos életereje vagy józansága Arkhamben éri el a nullát, még nincs nagy baj: a nyomozója a Kórházba ill. az Elmegyógyintézetbe kerül, ahol pár kör alatt erőre kap. Ha egy másik dimenzióban történik ugyanez, a nyomozó elvész (bár – opcionális szabályként – valaki utánamehet és kihozhatja). A nyomozó elvesztése persze nem jelenti azt, hogy a játékos is kiesik: fél perc alatt kreálhat magának egy új nyomozót, és a következő körben ismét belevetheti magát a játékba.

Az Arkham Horror másik vonzó tulajdonsága az, hogy nem csupán társasjáték, de felfogható egyfajta leegyszerűsített szerepjátékként is. Mindegyik nyomozónak saját neve, megjelenése van; könnyen az ember szívéhez nőnek. A játék során rengeteg lehetőség nyílik igazi szerepjátékra: bátor önfeláldozásra, az elvesztett bajtárs megbosszulására, esetleg egy merész mentőakcióra – némi beleéléssel el is felejti az ember, hogy “csak” egy táblás játékkal van dolga. És a végén vagy mindenki győz, vagy mindenki veszít.

Az is jó dolog, hogy a játék jellegénél fogva egyedül is tökéletesen játszható, akkor is, ha éppen nem sikerült hozzá társakat verbuválnunk; sajnos egyelőre én is csak így tudtam kipróbálni…).

Mint azt a cikk elején már említettem, az Arkham Horror igazi kultikus kincs, ma már igen nehezen hozzáférhető: az eBay-en szokott csak hébe-hóba felbukkanni egy-egy darab. (Én hihetetlen szerencsével, a www.titangames.com-on bukkantam rá egy érintetlen példányra.)

Most joggal vethetnék a szememre, hogy a cikkem valójában csak egy burkolt “idess, milyen király cuccaim vannak!” öntömjénezés, de jelen esetben nem (csupán) erről van szó. Az ismertetőnek ugyanis az adja az aktualitását, hogy a Fantasy Flight Games gondozásában idén júliusban megjelenik az Arkham Horror felújított, felcicomázott, kibővített változata! A játék készítőjének ígérete szerint sokkal több helyszín, több cselekvési lehetőség, és néhány ínyenc játékmenetbeli változás (pl. a Nagy Öregek most már nem közönséges vándorló szörnyek, hanem jóval közvetlenebbül, globálisan hatnak ki a játékra) várja a játékosokat. A társasjáték előre láthatólag 50 dollárt (kb. 10.000,-Ft.) kóstál majd, további információkért mindenki látogassa szorgosan a www.fantasyflightgames.com honlapját.

Ne feledjétek – Arkham sorsa van a kezetekben! :)


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához