LFG.HU

SirThomas
ismertetőCimkek

Az előkészületek
Nagy várakozás előzte meg szervezői részről a Caelumi Játékot, mert sok új dolgot találtunk ki, és olyan játéktechnikai dolgokat is teszteltünk, amit sokan már elavultnak, vagy hajmeresztően merésznek neveznének, neveztek. Az egyik ilyen, s talán legvadabb újítás, hogy idén az előtörténet egy részét maguk a játékosok írták meg, egy speciális alrendszer, az ún. prehistória segítségével. A rendszer működése bizonyította számunkra, hogy nem szükséges mindent központosított kézben tartania a szervezőségnek. A segítő játékosok megfelelő moderálás mellett képesek voltak olyan átfogó, bonyolult előtörténetet alkotni, hogy az abból fakadó, és ezáltal önműködő események életben tarthatták volna a játékot akár minden külső beavatkozás nélkül is.
Caelum és Crannodun város publikus, és árnybeli hatalmi harcai élettel töltötték meg a helyszíneket, mélységet és fogódzkodót adtak a játékosoknak, akik hálásan vetették bele magukat a három napon át tartó küzdelembe.

Az építkezés
A táborozás előtt egy héttel már megkezdődtek a két város, és a birtokok kiépítésének munkálatai. Ebben ásóval, baltával, és fűrésszel felfegyverzett játékosok és szervezők vettek részt – természetesen a környező erdőnek csak a kiszáradt, lehullott faanyagát használva fel. A munka jól haladt, az elképzeléseknek megfelelően először a pálya legfontosabb épületét húztuk fel: a kocsmát! A megfáradt vándorok ide térhettek be, ha megéheztek, és játékban használt pénzeikkel fizetve, egy üdítő, vagy zsíros kenyér mellett cserélhették ki híreiket, bámulhatták az arénában harcolókat, a táncosokat, vagy akár kockákkal tehették próbára szerencséjüket is. Építettünk arénát, bíróságot, erődöket, jósdát, és isteneknek felavatott szentélyeket is. Az egyik mellékelt képen a Laureliták erődje látható, amely kis jóindulattal akár valós koraközépkori katonai erősségnek is beillett volna.



A létszám
Meglepetésre minden elképzelésünket felülmúlta az érdeklődők nagy száma, több, mint 170-en jöttünk össze a játékra. Ekkora létszámra nem számítottunk, ezért gyors átszervezéseket kellett végrehajtanunk, illetve újra kellett gondolnunk eredeti terveinket, elképzeléseinket. Nem mondhatnám, hogy egyszerű munka volt, de szerencsére a játékosok ezekből a nehézségekből nem sokat vettek észre – leginkább azt, hogy a szervezők nagyon el vannak havazva.

A történet
Az alariusi időszámítás szerint 185-ben járunk. A lázadó Mormegil seregei majd minden fronton megtörték már az uralkodó oldalán harcolók ellenállását. Caelum, az Istenek völgyében fekvő kicsinyke város az egyetlen kivétel. 10 évvel ezelőtt letelepedett, Isteneket és paradicsomi állapotokat kereső emberek lakják, akik a helyi törvények értelmében fenntartják a törékeny egyensúlyt, és semlegességet. Az elmúlt években a városban jócskán megerősödő Skarlát Lovagrend gyakorolja a legfőbb katonai hatalmat, amelyre a Városi Tanács támaszkodik – ezzel is nyomatékosítva a vezetésben meghozott döntéseket. Mormegil seregei közelednek Caelum felé, melynek előőrseit a Skarlátosoknak sikerül egy dicsőséges csatában megverniük. Ez azonban csak elodázza az elkerülhetetlennek látszó véget, s a város lakosai a menekülést latolgatják. Az utolsó pillanatban azonban a lázadók serege visszafordul a főváros felé, így a nyomás némileg csökken a völgy lakóin.
A játék valahonnan innen indul, hogy rögtön belpolitikai acsarkodással, és az egyensúly azonnali felbomlásával fenyegessen. A játék alatt számtalan csata, árulás, gyilkosság, és kivégzés szemtanúi lehettünk, ahol vélt, vagy valós okokra hivatkozva a különböző szervezetek igyekeztek egymás fölé emelkedni. Hosszú lenne mind elsorolni a játék alatt bekövetkezett eseményeket, jelenleg is többen próbálják összeszedni, hogy mi is történt valójában. Ekkora létszámnál ugyanis már ez sem annyira egyszerű… Annyi bizonyos, hogy az elmúlt évtizedben visszaszorult papság új erőre, és követőkre talált. Született egy új vallás is, melynek tanai a Vándor, és Nexia (a Holtak Úrnője) isteni hatalmú személyei köré összpontosulnak. A lovagrendek részben meggyengülnek (több vezetőt is kivégeztek), részben az új vallás mögé állnak, ősi, gonosz erők szabadulnak el, a Völgy titokzatos kincsei, és ereklyéi cserélnek gazdát, s a város tovább sodródik a bizonytalan jövő felé.

A hangulat
Ezt szervezőként nehéz megítélni, mert az embert teljesen lekötik a technikai megvalósítás nyűgjei. Ha összegeznem kellene, akkor ezt tartanám életem legjobb élő szerepjátékának, és persze a legnagyobbnak is. Saját játékot azonban nem illik dícsérni, így beszéljen talán helyettem az egyik játékos (aki mellesleg a mártírhalált halt Skarlát Rend nagymesterét alakította). Szavait a fórumon olvashattuk a játék másnapján mindannyian:

“Üdv Mindenkinek, de hagyjuk ezt: Sziasztok!

Lenne pár dolog, ami feltűnt nekem a live-val kapcsolatban, és ezt most szeretném megosztani. Ezen módon fejezném ki a köszönetemet, remélem senki nem veszi felesleges szócicomázásnak. Észrevettem egy-két dolgot, melyek szerintem egy jó élő szerepjáték elengedhetetlen jellemzői.

Az egyik ilyen, hogy jó élő szerepjátékon a játékos, a szervező éhes. Nagyon éhes. Nagyon gyorsan eszik, csak hébe-hóba, úgy, hogy pont annyi legyen, amin kitart. Láttam szervezőt, és láttam rengeteg játékost rohanvást enni, hogy azonnal visszatérhessen dolgához, és a játékhoz.

Következő jellemző az, hogy jó élő szerepjátékon mindenki keveset alszik, hogy minél tovább játszhasson, és minél hamarabb folytathassa.

A harmadik jellemző a hihetetlen kitartás. Jó élő szerepjátékon a résztvevőket semmi nem tántoríthatja el, hogy jól érezzék magukat. Se eső, se hideg, se szél. Láttam hősies csatát, nevetést, elmélyült beszélgetést, rettenetesen sáros fehér köpenyt zuhogó esőben, sárban, s a játékosokon, szervezőkön nem lehetett látni, hogy érdekli őket mennyire esik, stb.

A negyedik jellemző, hogy jó élő szerepjátékon szoros, és remek barátságok, ismeretségek szövődnek, mélyülnek el. Nem tudom kinél, hogy volt ez, de számomra azt jelentette, hogy igazán megismerhettem pár embert, akik sajnos pont az ország túlsó végében laknak, eddig csak ismerőseim voltak, de játék alatt számomra baráttá váltak. S megannyi új, nagyon jó ismerőst szereztem. Gondolom mindenki ismerkedett, és számos új barátság kötetett.

Az ötödik az a fura állapot, ami hazaúton fogott el. Úgy érzem jó élő szerepjátékon a játékosok hazafele menet rádöbbennek, hogy testük vonaton, buszon, kocsiban van, de lelkük, képzeltük még mindig küldetéseket old meg, harcol, intrikál, tanácskozik, hősi tetteket hajt végre. Ezen kívül rádöbben arra, hogy mennyire ki tudott kapcsolni pár napra, mennyire elfeledte “ki is ő” valójában. S természetesen fájlalja, hogy vége van, s az égtől legalább még egy napot kérne, ha tehetné.

S természetesen a jó élő szerepjátékon, mint ami az ÜberLive is volt, az ember nagyon jól érzi magát. Kapkodja a fejét a szebbnél-szebb hölgyek felé, vígan nevet, és szórakozik a fogadóban, hősi küzdelmekben vesz részt (pl. elbarikádozva Caelum börtönében a várost kifosztó barbárok elől hátát vetve az ajtónak, melyet roppant faltörő kossal döngetnek).

Röviden: Köszönöm szépen ezt a remek hétvégét mindenkinek, aki ott volt, és hozzájárult, hogy létrejöhessen. A lelkes, és végletekig odaadó szervezőknek, és a remek játékosoknak.

Hector (Theseus)

u.i.: Fúúúú, de piszok hosszú lesz ez az egy év!!!”

Nos, köszönjük a dicsérő szavakat, igyekeztünk. Remélem jövőre is lesz lehetőségünk találkozni, játszani, együtt alakítani Caelum, Crannodun, és az egész Völgy történetét, jövőjét. Addigi is sziasztok, további jó készülődést, és türelmet kívánok. Vigyázat, már csak 360 nap van hátra!


Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://www.ostromjatek.hu/kategoria.php?kat=]
[http://uberlive.fw.hu]
A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához