LFG.HU

Gulandro
EseményekCimkek

Idén második alkalommal került sor a Selyp közelében lévő kastély életében arra, hogy falai közt vendégül láthassa a hosszú tan- és munkaév gyötrelmeiben megfáradt kalandorokat és öt nap erejéig feledtesse velük mindazon gondjaikat melyek sokáig sötét árnyként borultak föléjük. A tábor főszervezője, Horváth Zoltán (“Antail”), idén is mindent megtett hogy a tábor annak minden résztvevőjének maradandó élményt nyújthasson. Személy szerint úgy érzem, hogy ez sikerült is neki. A szállás és az ellátás is kritikán felül álló volt, ezzel is mélyítve bennünk a kastély iránti szimpátiánkat.

A táborban két fő eseménysorozat volt, amelyben a kalandozók részt vehettek: a M* LIVE, mely idén egy izgalmas modul részeként Morgena átkával sújtotta erdejébe vezette a bátor szerencsvadászokat és a M* szerepjátékverseny, melynek modulja terveink szerint hamarosan mind a www.kalandozok.hu -ról, mind a magus.rpg.hu -ról elérhető lesz.
A magam része a táborban majdnem kimerült a kalandmesterek összetrombitálásából, ám időközben be kellett látnom, hogy a vizsgaidőszak alatt modult írni és KM-eket összeszedni olyasmi, ami nem egészséges az ép elmére.

Így július 12-én, a reggeli órákban indultam vegyes érzésekkel a budapesti illetőségű Keleti pályaudvarra, hogy az akkorra összegyűlt kalandozókkal és kalandmesterekkel találkozzak. Bár a metrópótlás nem állta utamat ezúttal, az az embermennyiség, mely ezen kedd reggeli órán elöntötte az amúgy is kis buszt, félelmetes volt. Végül elértem a vonatpályaudvart és összeszedtem pár arra lófráló csapat- és sorstársat, akik addig még nem ismerték egymást személyesen. Mire a KM-ek nagy része megérkezett, már a kalandozók is igen nagy számban jelentek meg az örökké mosolygó Antail oldalán. Az így felduzzadt seregünk egy emberként foglalta be a Selyp felé tartó vonat első szerelvényeit és amint a közel kilencven ember hangosan zsivalyogva ünnepelte vonat indulását pentagrammás és MAGUS feliratú zászlók lobogtatásával még magam is kissé elgyengültem a sok boldog arcot látva.
A vonaton végül egy ellenséges kalauz próbált jókedvünk útjába állni, ám az ottani borzalmakat hamar feledtették velünk a közeledő Selyp békés képei. Ez út során találkozott első ízben a tábor egy különleges hölgyeménye, a beszélő nevű A’frad és a hőslelkű vitéz, Condorius, akik a tábor során végzetesen egymásba szerettek (mindketten elvétették az Asztrál próbát). Magam és mesélőtársaim azonban a nap folyamán még szembesültek egy-két apróbb problémával a modulok kinyomtatása körül, de hála Gregoire barátunk segítségének, végül estére rendeződött a helyzet valamelyest, így a megfáradt sereg még aznap este elkezdhette a furcsa és sok helyen különös modul lemesélését a kalandra éhes játékosoknak.

Az első este pár játékos ugyan máris elhasználta az egyébként a modul címét is jelképező morális szabályát (itt kell megjegyezni hogy a modul címe két célt szolgált: először is a modul valóban tartalmaz olyan mentális és gondolati ellentéteket magukba hordozó élethelyzeteket és sorsokat melyek együttese komoly választás elé állíthatja mind a JK-kat, mind azok KM-jeit, másodszor pedig hogy egy KM se felejtse el, hogy van ilyen szabály is), de aránylag mindenki nyugodt lélekkel hajtotta le az utazásban megfáradt fejét, legyen bár karakter vagy hús-vér játékos.
A történet későbbiekben is nem egy JK halálát okozta ilyen vagy olyan formában; a “legvéresebb kezű KM” díját, melyet a mesélők egymás között osztottak ki végül Amund kapta meg, legnagyobb meglepetésére. Azonban végül, mivel a modulban volt lehetőség az újraélesztésre is, a legtöbb JK sikeresen vette az akadályokat és ilyen vagy olyan módon, de Armen, a remény városa végül megmenekült (hála a Kalandozóknak).
Az ötödik nap hajnalára végül az utolsó csapat is befejezte utazását és kalandját. Itt kell köszönetet mondanom Gangrelnek, aki majd minden napon két-három csapatnak is mesélt, egyszer 48 órán keresztül szünet nélkül (“Gangrel komolyan veszi a mesélést…”).
Az ilyen és ehhez hasonló önfelaáldozásokra szükség is volt, hiszen SAS, akit sokan SAS2000-ként ismernek is hősiesen küzdött az allergiával míg az le nem gyűrte így az utolsó ciklust át kellett adnia másnak, ám addig a tőle telhető legtöbbet hozta amiért mindannyian nagyon tiszteltük. Így a duplázós mesélésből többen kivehették a részüket (Amund, Benbe, Condorius, Gangrel és Mate) ami, hála a mesélőforgás rendszerének, nem rombolta le a folyamatosság érzését.
A tábor végére mindenki, aki játszott vagy mesélt egyaránt kialvatlan arccal, de átszellemült mosollyal érkezett meg a táborzáró alkalomhoz és így az eredményhirdetés helyszínére. A szerepjáték versenyben végül több díjat is kiosztottunk, a következő kategóriákban:

A csapatversenyben, mely a teljes, összesített pontozást vette alapul végül első helyen a Chutzpah, második helyen az Infravörös lódobogás, míg harmadik helyen a Sötétség szentjei végeztek, mindannyian parádés játékkal.
A modulmegoldás szempontjából végül az Ázott farkasok csapata vitte el az első helyezést.
A különdíjas csapat, akiknek játéka minden náluk mesélő Km-et megdöbbentett és lenyűgözött, az egyenpólókban érkező és lábszárcsontra fűzött pergamenre írt előtörténettel hengerelte le a pontozókat, a Sötétség szentjei voltak.
Mindezek mellett az egyéni szerepjáték terén három játékost is jutalmaztunk: Antailt, a “prófétát”, TAOt, mint a “szent állatot” és Trollt, a korg barbár kijátszásáért.

A díjak kiosztása után már valóban csak a pakolás és a haza utazás maradt, mely során immáron a versenyhangulat nélkül, kötetlenül beszélgettek a játékosok a mesélőkkel a modulról, életről és halálról. Itt kell megköszönnöm a mesélést Tominak (“Fasanova”), Tibinek, Komattrénak és Matenak is, akik nem egy követ megmozgattak, hogy eljöhessenek Selypre és velünk tölthessék azt az öt napot és köszönöm minden Kalandozónak magam és társaim nevében is, hogy velük tölthettem ezt az öt napot.

Kapcsolódó linkek:

www.kalandozok.hu
www.kalandmesterek.hu


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.