LFG.HU

CikkBot
VegyesCimkek

A tartalomfejlesztésről hosszú órákon keresztül lehetne vitatkozni, főleg azon, hogy egy tematikus portálon mit keres egy nem odaillő cikk. Az RPG.HU szerkesztőit és olvasóit azonban megilleti a dicséret, hiszen az itt megjelenő Konyhanna írások a közösségfejlesztés legszebb iskolapéldájának mondhatóak. Ugyan mi másért is lenne érdemes tartalmat készíteni, ha nem azért, hogy a weboldal olvasói jól érezzék magukat?

A tartalom a látogatók örömére születik, és elsődleges célja, hogy a hétköznapi valóság hajszolt sodrásában, ha csak egy pillanatra is, de megállítsa az időt, és rányissa az olvasó szemét az élet örömeire.

Hogyan kapcsolódik össze a tartalom és a főzés? Barátaim, ki merem jelenteni, hogy a legmagasabb szintű tartalom nem a vallás vagy a hit, hanem azoknak egyfajta szakrális kvintesszenciája: az étel. Előfordul, hogy lesznek, akik nem értenek velem egyet, őket csak sajnálni tudom, amiért még nem tapasztalták meg az ízek, illatok és zamatok párájában jelenlévő mindenható szeretetet. Az étel maga a szentség, az étel elkészítése tehát szent foglalatosság. Ha főzöl, egylényegűvé válsz Istennel, és ezáltal eggyé válsz a világmindenséggel.

Hanna receptjeiben a játékos egyszerűség és a könnyed, harmonikus ízek domináltak, még a csokoládés cukkíni extrémitása sem közelítette meg az Isten lényegének legmarkánsabb képviselőjét, a marhapörköltet.

Most csak a geek fiúkhoz szólok.

Barátaim, dobjátok sutba a puhány és gyermeki hájjal borított mázatokat, és legyetek végre férfiak! A marhapörkölt telt, brutális íze előhozza belőletek a férfiállatot, mert tudjátok meg: a jó pörkölt többet ér ezer szem Viagránál. Nem kell többet egy jólelkű MAGUS-hoz fohászkodnod, vége az elalvás előtti álmodozásnak, hogy kemény és harcoslelkű férfi vagy, aki legyőzi az ellent, a sárba tapossa az orkokat, kitolja a Küklopsz maradék szemét, és elnyeri a hercegnő szívét. Vége! Tanuld meg, hogy a férfiasság legfőbb próbája a marhapörkölt elkészítése. Ha ezen túl vagy, már mindenre képes leszel.

Lássuk hát.

Csináljuk vadász módra
A vadász mód nem azt jelenti, hogy neked kell lelőnöd a jószágot. Puskának csak ezt az írást használd, a shotgunt hagyd a szekrényben, a flóbert pisztolyt pedig már két hónapja le kellett volna adnod a rendőrségen, mivel az is engedélyköteles lett. A vadász erdőjáró ember, tehát a pörkölthöz olyan hozzávalók kellenek, amelyek egy átlagos erődben megtalálhatók:

Marhahús, paprika, paradicsom, gomba, krumpli, hagyma és természetesen a kolbász.

Mivel geek vagy, nyugodtan elhiheted nekem, hogy ezek tényleg megtalálhatóak az erdőben, főleg ha a vadász magával viszi őket.

A pörkölt fogyasztásával kell kezdenem, mivel ez az étel olyan, akár a jó bor: társaságot kíván. Magányosan marhapörköltet fogyasztani hasonlít a maszturbációhoz: jó-jó, de nem az igazi. Előbb tehát mérd föl, hogy hány emberre akarsz főzni, és ez alapján cselekedj. Egy négy-öt fős társaság elvarázsolásához az alábbi hozzávalók szükségesek:
- varázspálca
- másfél kiló marhahús (ha rám hallgatsz, akkor comb)
- négy-öt fej hagyma
- három paradicsom
- öt paprika (lehet a hagyományos sárga, de akár alkalmazhatod a három sárga, és két erős zöldpaprika keveréket is)
- gomba (legalább négy-öt nagyfejű, fehér gomba, a típusa úgy sem mondana neked semmit, a gyakorlati paraméterezéssel könnyebben boldogulsz)
- két kiló krumpli
- füstölt, csípős szárazkolbász (pl. csabai, hagyjuk a dekázgatást, legalább fél méter hosszú legyen)
- egy doboz marhahúsleves kocka
- három üveg vörösbor (egy száraz és két félédes)
- pirospaprika por, Erős Pista darált paprika, só, bors, Vegeta
- egy üveg olaj, vagy zsír

Ha mégiscsak magadra főznél, nyugodtan maradj ennél a mennyiségnél. A pörkölt ugyanis pihentetés után egyre gazdagabb lesz, tehát három-négy nap múlva érettebb, teltebb ízzel fog megörvendeztetni. Egyszer volt alkalmam másfél hetes breváriumot fogyasztani, meg kell mondanom, csodálatosnak bizonyult.

A vásárlás
Ez a tevékenység sajnos nem túl szórakoztató, hacsak nem szereted a sorban állást és a cipekedést. Elkerülhetetlen feladat, kivéve, ha van egy nálad is geekebb ismerősöd, akit elzavarhatsz magad helyett a boltba.

Az éjjelnappali közértben nem fogsz marhahúst kapni, vedd az irányt a legközelebbi Spár, Interspár, Tesco vagy CBA felé, amelyek nem világok vagy szerepjáték-rendszerek, hanem nagyobb, bevásárló célú intézmények. Keresd meg a henteseket, meg fogod ismerni őket, jobbesetben csak rajtuk van húscafatokkal teleszórt, véres ruházat, és csak az ő kezükben fogsz kést látni. Ha nem, akkor elbuktad a dolgot, férfivá válásod előtt elragad a kegyetlen halál és kezdheted újra a karakterépítést.

Kérj marhacombot, másfél kilót. A húsnak vörösnek sőt, néhol barnának kell lennie. Látsz rajta fehér réteget? A húscsomag tetejét egészen elborítja? Igen? Akkor tedd vissza a pultra, a hentes rájött hogy geek vagy, és most látsz először marhahúst. Mondd neki, hogy ne szórakozzon veled, különben sréhen, egészen lassan fogod feltolni a hasába a feléd lóbált kést. Ügyelj, hogy a megrettent hentes csak tiszta húst adjon, az előbb említett zsíros, bőrszerű anyag a lehető legkisebb méretben realizálódjon a felületen. Ha kisebb, fehéres inakat látsz, ne terrorizáld tovább a fickót, a pörköltnek kell egy kis rusztikus szerkezet, némi mócsing belefér.

Vedd meg a paprikát és a paradicsomot, tedd melléjünk a hagymákat. Két kiló krumplit vegyél, előre kalkuláld a mennyiségbe, hogy mivel nem tudsz rendesen krumplit hámozni, a kontingens jelentős része a kukában végzi. A gombánál figyelj, hogy nagyok legyenek! A méretes gombák előnye, hogy könnyebben felvagdosod őket, és még ha szét is fő egy részük, mégis marad annyi karaktere, amiből megállapítható, hogy valamikor gombaként kezdte a pályáját. Az Interspárban lehetséges, hogy látni fogsz szeletelt gombát, ha nagyon lusta vagy veheted azt is, de nem ajánlott, amíg nem érzel rá a főzés ritmusára. Hagyma helyett vehetsz hagymakrémet is, de akkor vedd magadra ezer átkomat és rontásomat!
Kolbászból pedig végy félméternyit, ne vacakolj a dekáival. Ez adja majd a füstös aromát a pörkölthöz, egyetlen kritérium van csak: a kolbászod mindig legyen kemény! A puhább parasztkolbász nevetség tárgya, mindamellett szétfő és eltűnik a matériában, amit mi nem akarunk.

Nézd meg a bevásárlókocsit. Paprika, paradicsom, hagyma, gomba, krumpli, kolbász és a hús már megvan. Jöhet a bor! Az elején három üveget írtam, ebből egy száraz, amely jelentős része a pörköltbe kell, ettől nem lehet eltérni. A maradék két üveg lehet száraz vagy félédes, én jobban szeretem az utóbbit, de a főzéshez bármilyen vörösbort ihatsz. Már csak a fűszerek vannak hátra, gyanítható hogy otthon egyikkel sem rendelkezel (a pizzához meg a Norbi update cuccokhoz ugyan minek is?), ezért vegyél egy csomag ólmozatlan pirospaprikaport, egy üveg Erős Pista darált paprikát, egy csomag borsot, sót vagy Vegetát. Szükséged lesz még olajra vagy zsírra, az előbbiből egy üvegre (nincs kisebb) az utóbbiból egy dobozra. Én a zsírra esküszöm, mivel az ételeket bársonyosabbá teszi, ráadásul, ha marad pirospaprikád, a “zsíroskenyér” nevű, tipikus agglegény étellel is megismerkedhetsz. Vegyél egy doboz marhahúsleves kockát is, amíg nem vagy rutinos fűszerező, ez lesz a mentsvárad. A recepthez szorosan nem tartozik, de hidd el, nem bánod meg, ha egy nagy üveg uborkát is veszel, kulináris kutatásaim szerint az uborka hozza ki legjobban a pörkölt zamatát, és jót fog tenni a gyomornedveidnek is. Irány a pénztár!

Ha túljutottál az erőemelő bajnokságon (cipekedés), elkezdheted az eggyé válást Istennel, elkezdhetsz főzni.

A hús feldolgozása
A legfontosabb szabály: Ne nyúlj a húshoz, amíg nem imádkoztál! A lelkednek rá kell hangolódnia a főzésre. A pogány viselkedést az étel megtorolja, lekozmál, szétfő, ízetlenné válik. Imádkozz, mielőtt hozzáfogsz, kérd Isten segedelmét és törődését. Légy biztos, neki tetsző dolgot művelsz.

Nyisd ki az egyik üveg bort (ne azt, amit a pörköltbe szánsz) és töltsd magadnak egy pohárral. Nézz a húsra, ott fekszik előtted, tele a jószág zsíros csalódásával, amit a jószág a vágóhíd felé tartva érzett; tele egy élőlény fájdalmával és az emberi civilizáció iránt érzett minden megvetésével. Engeszteld ki a szellemét, fordulj a természet felé, és a szőlőből készült szenteltvízzel mosd meg a torkodat háromszor.

A késed élesebb legyen, mint egy vita az rpg.hu fórumán. Életlen késsel trancsírozni fogsz, márpedig a hús ennél sokkal értékesebb. Ha sikerült terrorizálnod a hentest, nem kell sokat szenvedned, vágd a húst nagyjából egyenlő darabokra. Nem a méret a lényeg, de a vastagabb húsdarabok lassabban főnek, és mire megpuhulnak, addigra a kisebb darabok már a szétfőtt állapotba kerülnek. Van, aki a nagy, emberes falatokat kedveli, de te nyugodtan vágj másfél-két centi hosszú és ugyanolyan vastag darabokat. Sokan vitatkoznak hogy rostirányba, vagy arra merőlegesen kell vágni, de hidd el, még nem vagy azon a szinten, hogy ilyenekkel foglalkozz. A textúrális követelményeket helyettesítsd egy pohár vörösborral, és hagyd a vájt fülűeket vitázni, te inkább csak főzz.

A húskocka-hegyet lapátold egy nagy műanyag edénybe, és sózd meg. Nem kell rá túl sok, és hagyd hogy evőkanál vagy mennyi… a férfiak nem kanállal mérik a fűszert, hanem marokkal vagy csipettel! A csipet mértékegységet használd, végy három ujjad közé (érdemes három egymás mellé nőtt és összetett mozgásra képes ujjat választanod) sót, és szórd a húsra. Markolj bele a nagy tálba, és érezd a jószág lényét, ahogy a nyers hús körülöleli a kezedet. Forgasd ét, érzékien masszírozd szét benne a sót. Ha élvezed, szórj rá még egy csipettel, és gyúrd tovább. Ez nem szexuális tevékenység (nem vagy perverz, ha gerjedelmet érzel), hanem arra szolgál, hogy a só egy kicsit fellazítsa a hús rostjait.

Az alap
Ha végeztél a hússal, és még vannak ujjaid, jöhet a hagyma. Ha hagymakrémet vettél, vedd fejedre ezer átkomat és szidalmamat, lúzer vagy, akit főzés közben soha nem fog eltölteni a szentség!

Távolítsd el a hagyma ropogós és fogyasztási célra ritkán alkalmazott héját, majd a maradékot vágd kockára. Nem Rubikra. Itt is használhatod a másfél-két centis méretezést, a hagyma úgy is össze fog szottyadni. A paradicsommal és a paprikával is járj el így. Amennyiben hajlamos voltál a hagymát és a többi zöldséget egy tálba szeletelni, láss neki a szétválasztásnak, Mózes! Legyen tehát négy nagy edény előtted, se több, se kevesebb. Számolj el négyig, de ötig már ne számolj. A hat eszedbe se jusson! Egy a húsnak, egy a felkockázott hagymáknak, egy a paprikának és egy a paradicsomnak. Ez összesen négy.

És most néhány szót a lábasról. Elengedhetetlen eszköz a főzéshez. A lányok szerint tényleg nem számít a mérete, de kivételesen ne higgy nekik. Nagy legyen. A nagy jó, a kicsi rossz. Így megy ez.

Tegyél zsírt vagy olajat a lábasba. Csak bátran, Norbi egy lúzer, ne foglalkozz vele. Mértékegységként használd a másodpercet. Kezd el csorgatni az olajat, és számolj el húszig. Ha nem felejtetted el lecsavarni a kupakot, és nem a nagymama lekvárfőző üstjét használod, akkor úgy másfél-két centi magasan fog állni benne az olaj. Ha zsírt használsz, akkor nehezebb a dolgod, mert a zsír olvadás után veszi fel a folyadék halmazállapotot, tehát előbb ragadj meg egy kést, és mintha gyurmát formáznál, vágj ki (le) a tömbből három pengényit és rázd bele a lábasba. Gyújts alá, és amikor felolvad, szépen addig pakold bele a hármas adagokat, amíg folyadékká válva el nem éri a másfél-két centis magasságot. A zsírral azért vigyázz, az olajnál jobban serceg és csapkod.

Amikor serceg, borítsd bele a hagymát. Szedegesd fel a földről a darabokat, öblítsd le vízzel, és tedd vissza a lábasba. A hagymát addig kell párolni, amíg üveges nem lesz, ezt írják a szakácskönyvek. Oké, milyen az üveges hagyma? Semmiképp nem átlátszó, ezt ne is várd el tőle. Hagyjuk tehát a szakácskönyvet. Kevergesd egy fakanállal, a hagyma akkor lesz pont jó, amikor az első halványbarna égésnyomok megjelennek rajta. Rögtön borítsd bele a paradicsomot, aminek a leve lehűti az olajat, és elkerülöd hogy a hagymáid szénné égjenek. Kavard tovább, majd amikor már levet engedett, tedd bele a feldarabolt paprikákat. Vedd lejjebb a gázt, vagy elektromos tűzhelynél a hőfokszabályozót, és takarékon rotyogtasd egy ideig. A szaknyelv ezt lecsós alapnak nevezi, ha a paprika már megpuhult, erre megy rá majd a hús és a többi. Az idő itt nem számít, az alkotói tevékenységhez kitágult időtudatra van szükség, hogy ezt megszerezd, igyál meg egy pohár bort.

Most jön a pirospaprika por. Mivel a kezed nem méltó a szent Magyar Pirospaprika érintésére, itt kötelező a kanál használata. Mértékegységnek fogadd el az ötös számot, öt evőkanállal szórj a fazékba. A takarékra vétel már csak azért is szükséges volt, mert a felhevült zsiradékban a paprikapor könnyen megég, és kesernyéssé válik tőle az étel. Mivel már takarékon rotyogtatod és kevergeted a lecsós alapot, ezt a tragédiát elkerülted. Ha elkeverted az alapban, jöhet bele a hús. Borítsd bele, ha mellément, szedegesd fel, mosd le, és helyezd vissza az edénybe. Keverd meg harmincnégyszer balra, majd harmincnégyszer jobbra. Forgasd bele a húst a lecsós alapba, majd vedd vissza takarékról a tűzhelyet, és kapcsold magasabb hőfokra. Szorgalmasan kevergesd, különben minden zsiradék és lecsó-lé ellenére képes letapadni és odaégni.

A zamat ébredése
A hús levet enged. Ha mindent jól csináltál, előbb-utóbb azt fogod észrevenni, hogy egyre több és több lé gyűlik össze a lábasban. Jó úton jársz, most van itt alkalom, hogy Vegetát tegyél bele. Csak bátran, nem fogod elsózni, hidd el. Később belekerül a krumpli, és majd a sómennyiség tetemes részét magába szívja. Vedd elő a fedőt, és tedd a lábasra. A lé nem engedi majd, hogy a hús leégjen, de mivel nem kavarod, vedd egy kicsit le a gázt, nem kell takarékig, elég csak félig. Most nincs más dolgod, mint imádkozni. Igyál.

Ebben a folyamatban az ízek összekeveredése a lényeg. A húslé, a lecsó, a pirospaprika és a Vegeta íz molekulái kitörnek a test fogságából, megszabadulva a fizikai korlátoktól kapcsolatot keresnek és találnak egymással. A létrejövő, összeért és koncentrált elegyet már zamatnak nevezzük, aminek tökéletességéhez már csak egy valami hiányzik: a vörösbor. A pörkölt jelenlegi állapotában még félénk és zárkózott. Ott vannak benne a szikrák, de még magányosan és tartózkodóan parázslanak. Az illata még bizonytalan, egyféle szivárványos ködfelhő képzeletét kelti. A bortól majd lendületet kap, zamata kiteljesedik, kigömbölyödik. Nyisd ki a száraz vörösbort és kóstold meg. Az ízlelés a legáldottabb isteni adomány, ízleld tehát meg még egyszer. Az kell érezned, hogy a nyelveden valami különös, száraz réteg képződik, mintha minden nedvesség elpárologna róla. Érzed? Remek, akkor most minden hűhó nélkül öntsd bele a bor felét a lábasba. Egyesek szerint a marhát nem szabad belefullasztani a borba, de tapasztalataim alapján kijelenthetem, hogy másfél kiló marhahúshoz legalább fél- vagy háromnegyed üveg száraz vörösbor szükségeltetik.

Különös illatokat fogsz érezni, és ha szorgalmasan imádkoztál, akkor hallani fogod az elhunyt jószág lelkének örömujjongását. A lelke kiengesztelődik és megbékél sorsával. Megtudja, hogy halála nem volt céltalan és értelmetlen, húsával egy olyan embert szolgál, aki méltó Isten szeretetére.

Kavard össze a szent matériát, tedd vissza rá a fedőt és imádkozz.

Kiteljesedés
A többi hozzávaló előkészítése következik. Legsürgősebb a kolbász. Szépen vágd karikára, és helyezd abba az edénybe, amelyikben a paradicsom volt. A miértet ne kérdezd, ember, csak tedd! A tudás útja a nem tudás útján vezet keresztül, tehát jó úton haladsz. A gomba felvágása nem igényel precíz szakmunkát, a lényeg hogy a tönkjét eltávolítsd, majd vastag szeletekre szeld a gombafejeket. A rusztikus, tömör állag elérésének ez a módja, és így biztos lehetsz benne, hogy a gombáid nem alaktalan mócsingonként végzik majd.

A pörkölt ezalatt szépen rotyog. Már bőven ellepi a lé, most megkóstolhatod. Jó? Akkor csapj bele négy-öt késhegynyi Erős Pistát, és keverd el. A hús miatt pedig ne izgulj, lassan fog puhulni. Találkoztam már olyan vén marhával, akinek a megfőzéséhez hat óra szükségeltetett, mindazonáltal a puha állag eléréséig legalább két órát kell majd a húst főznöd. Sajnos a fedő ellenére a lé elpárolog, ezért néha vissza kell pótolnod csapvízzel, ha nem akarod leégetni magad meg az ételt. Időnként nem árt megkeverni, és természetesen megkóstolni. Ne felejtsd el, hogy sósnak kell lennie, mivel a krumpli magába szívja a fűszereket! Ha nem érzed elég fűszeresnek, bontsd ki a marhahúsleves kockát és dobj bele egyet. Ha a kockáról eltávolítottad a védőcsomagolást, és 5 perc múlva még mindig nem érzed elég sósnak, dobj bele még egyet.

Ha egy nagyobb húsdarabot megkóstolsz és fél perc alatt sikerül elrágnod, ideje beletenni a kolbászt, hogy füstös aromájával még komplexebbé, még tökéletesebbé tegye a pörkölt ízét. Azért nem az elején tesszük bele, mert két óra főzés után a szárazkolbászból nem maradna túl sok, és a szép karikák jobban mutatnak a tányérban, mint a széthullott kolbászmorzsák. Tedd vissza a fedőt, és ha van még hited, imádkozz!

Amikor már a hús megpuhult és bőven van leve (nem elég, ha csak ellepi a húst), akkor mehet bele a többi. A gomba gyorsan megfő, még akkor is, ha jó vastag szeletekre, kockákra, darabokra vágtad. Kóstolnod kell szorgalmasan, de ha mindent jól csináltál, akkor ez nem fog nehezedre esni. Jöhet az imádság és krumpli!

A megpucolásáról nem ejtek szót, inkább a krumpli miértjéről. Sokan ott követik el a pörköltfőzés legnagyobb hibáját, hogy nem találják el a szaft telítettségét. A jó pörköltszaft ugyanis súlyos és nehéz, tele élettel és dinamikával. A sovány, vízszerű “lötyinél” nincs siralmasabb, de mivel kezdőként nem érheted el a tökéletességet, a sűrítésre ideális segítség lesz a krumpli. A burgonya egyik rossz tulajdonságát fogjuk felhasználni, mégpedig, hogy hajlamos szétfőni. Szemcsék és morzsák válnak le a két-három centis krumpli darabokból, és anyagi jelenlétükkel tömörítik a szaftot. A megoldás másik előnye, hogy nem kell a körettel vesződnöd, all-in-one, ahogy a német mondja.

Pakold a krumplit, amíg van, és még fér. Előfordul, hogy egyszerűen túl sokat vágtál fel, és a pörköltnek elfogy a szaftja. Nem kell pánikba esned, öntsd fel addig vízzel, amíg az egész matériát újra el nem lepi, majd elő a leveskockával és a vegetával. Kóstolj, kóstolj, kóstolj! Fűszerezd addig, amíg megint zamatossá nem válik. Ne aggódj, hogy a levét telítetlennek érzed, bízd ezt a krumplira. Főzd és kóstold addig, amíg tökéletesnek nem érzed, innen már nem ronthatod el! A krumplinak puhának és ízletesnek kell lennie, és nem kell attól tartanod, hogy szétfő. Csak karakteresebb és férfiasan tömör lesz a pörkölted. Néha azonban nem árt megkavarni, mivel a túl tömör szaft hajlamos odaégni.

A tálalásról
Férfi nem eszik marhapörköltet holmi szedett-vedett tányérból! Ne sértsd meg a társaságot azzal, hogy az első adag elfogyasztása után kérniük kelljen a következőt. Mély és öblös levesestányérokat használj, amelybe pontosan két szabvány merőkanál szentség fér el. Ez a méret nem fog csalódást okozni senkinek. Ha már a tálalásnál tartunk, remélem a bevásárlásnál sikerült téged rábeszélnem az uborkavásárlásra. Jobb, ha tisztában vagy azzal, hogy szigorúan tilos az uborkát karikára vágva, vagy hosszanti irányban csíkokra szeletelve szervírozni! Még ha hölgy is van a társaságban, ez a lépés a fáradságos munkával elkészített étel legbestiálisabb meggyalázása! Hasonlatos ahhoz, mintha bor helyett vizet innál mellé. Isten elfordul tőled, ha egyiket is megteszed! A savanyú uborkát egyben, egészben, teljes fizikai kiteljesedésében kell a vendégeknek kínálni. Harapni kell, nem pedig vágni! Hagyd az illemet a francba, már nem kötnek a földi szabályok!

Ha marhapörköltet eszel, egylényegűvé válsz Istennel, és ezáltal eggyé válsz a világmindenséggel.


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához