LFG.HU

Sese
RPGCimkek

A Mágia Kora

A Mágia Kora, ahogyan arról a Vándor írt:

“Egy speciális lénycsoport jelent meg az Újjászületéskor. Ezek a lények magukon viselték az összes új faj ismertetőjegyeit, ezen kívül különleges erők birtokosai voltak ők. Úgy nevezték őket, hogy Pyreen. Azt, hogy ők egy baleset miatt, vagy a természet-mesterek manipulációi miatt jöttek létre, nem tudjuk. Kevesen voltak, és nagyon hosszú ideig éltek. A Pyreenek elrejtőztek a többi faj elől, csak a saját törvényeiket követték, és kerülték az érintkezést a világ többi részével.
De egy Pyreen más volt, mint a társai. Őt Rajaatnak hívták, és míg sok mindenben hasonlított a Pyreenekre, nagyon különbözött is tőlük. Rajaat deformálódott volt és ronda, mind testben mind lélekben. Fiatalkorában magas ideálokat követett és nagy tervei voltak, de ezek eltorzultak, ahogy a teste és lelke is, amelyekből származtak.
Rajaat minden mérce szerint förtelmes volt. Óriási feje volt és otromba, lapos, szimmetria nélküli arca. Egyik szeme óriási volt, másik apró, és bőrlebenyek félig el is takarták azokat. Hosszú orra, híd nélkül, három orrlyukban végződött. Kis, seb szerű szájában kis fogak sorakoztak, és alatta petyhüdt toka függött. Teste torz volt és gyenge, görbe vállal, és nyurga karokkal. De még így is, Rajaat különleges előnyökkel volt megáldva: páratlan intelligenciája volt, és mestere volt az Útnak.
A Zöld Kor korai napjaiban Rajaat elindult felfedezni a világot. Beutazta az erdei ösvényeket az ősi elmeferdítők repülő csontplatóin állva, az emberek városainak hatalmas tornyaitól az elfek citadelláiba vándorolt, a törpék homályos metropoliszaiból a félszerzetek kis menedékeibe utazott, és megfigyelt mindent, ami ősi civilizációjukból megmaradt. Évszázadokat töltött azzal, hogy érzékeny lelke megbékéljen torz megjelenésével. De a végén semmit sem talált, ami éltethette volna őt. Arra jutott, hogy ő semmi más, csak egy baleset… De akkor is, még egy véletlen baleset is találhat magának valami nagy célt.
Rajaat körülbelül 8 000 évvel ezelőtt fedezte fel a “mágiát”, egy olyan idegen és misztikus tudományt, amely addig nem létezett Athason. Eleinte csak kis sikereket ért el, de aztán véletlenül talált egy helyet, amely tele volt energiával, ahol azután titokban kísérletezgethetett. Ez egy idilli völgy volt sötétzöld erdővel körülvéve, amelyet kettészelt egy csillogó, kék folyó, és mindez a Fűrészfogas Sziklák lábánál állt. Itt, elválasztva és messze Pyreen társaitól Rajaat megtanulta, hogyan szívhat el energiát magából az életből, hogy azok adjanak erőt mágiájához. De amikor ezt tette, a rétből borzalmas mocsár lett, egy borzalmas méretű lápvidék – és az Első Boszorkányúr megszületett.
Majdnem 200 évig dolgozott Rajaat abban a szörnyű mocsárban, hogy megtanulja, hogyan tudná a növényekből kiszívni az erőt. Azzal is kísérletezett, hogy magából a világból szívja ki az erőt, de képtelen volt irányítani annyi nyers erőt. A világ életenergiáival való kísérletezés eredménye az lett, hogy a mocsarat teljesen beszennyezte és megrontotta, és Rajaat is majdnem szörnyet halt. Amikor felépült, maga mögött hagyta az átkozott mocsarat, és elindult, hogy felkeresse az ősi természet-mester félszerzetek utolsó nagy művét. Rajaat a Hajdanvoltak Tornyához ment, mert álmaiban kísértették a félszerzetekről elsuttogott legendák.
Az Első Varázsló elfoglalta az elhagyott tornyot, majd megváltoztatta, hogy az az ő céljait szolgálja. Kifosztotta a helyet, és nemsokára a titkai az övé lettek. A Hajdanvoltak Tornyának erejével akkor újraszerkesztette a mágia irányításának művészetét, és két területre bontotta, őrző- és pusztító mágiára. Ekkor hosszú útra indult, hogy tanítványokat keressen, akiknek ezt a tudást átadhatja. Sokan jöttek, hogy tanuljanak erről az új erőforrásról – emberek, elfek, gnómok és mások – de Rajaat csak olyan tanítványokat vett fel, akik emberek voltak. A felszínen az ő cselekedetei egy jótékony vállalkozásnak tűntek, de Rajaat csupán e mögé az önzetlenség mögé rejtette el sötétebb terveit. A nyilvánosság előtt azt tanította egy csoportnak, hogy hogyan használják az őrző mágiát. Azonban titokban, a kevés kiválasztottnak azt mutatta be, hogyan használják a pusztító mágiát. Ezek között a tanulók között pedig folyamatosan erős agyferdítők után kutatott, mert a végső tervéhez olyanokra volt szüksége, akik képesek majd kombinálni a pszit a pusztító mágiával, hogy át tudják változtatni magukat egy új lénnyé… egy sötét erejű lénnyé.
Egy nap Rajaat tizenöt tanítványán kívül mindet elküldte. Őket magával vitte a Hajdanvoltak Tornyához, és annak természet-formáló erejével átváltoztatta a tizenöt tanulóját a Bajnokaivá. A sárga napból szívott energiát, és Rajaat felruházta a Bajnokait halhatatlansággal, és azzal a képességgel, hogy azok mágikus energiát szívhassanak élőlényekből, obszidián gömbök segítségével. Ez, kombinálva a saját pszionikus és pusztító mágiájukkal szinte legyőzhetetlenné tette őket. De Rajaat nem állt meg itt. Sejtetni engedte, hogy e mögött ott egy másik létezés lehetősége, egy másik létforma, amit biztosított is számukra. “Varázslással és pszivel olyanok lehettek, mint az istenek!” Ígérte meg nekik Rajaat, és a Bajnokai hittek neki.
Amikor a Hajdanvoltak Tornya átvezette a nap energiáját a Bajnokokba, a sárga gömb megváltozott. Karmazsinvörös lett és éjsötét, jelezve, hogy egy új Kor jön, a vér és a halál kora – soha nem látott méretekben. A Tisztító Háborúk megkezdődésének a jele volt.”

Az őrzők, a Szabad Városok varázslórendjei, a Pyreenek, és mások is rengetegen írtak már erről a korszakról. De a leghihetőbb verzió, a legtisztább változat, amely nem mélyed el Rajaat elmebajában, és élete szakaszainak szaftos boncolgatásában, tragikus sorsú Pyreen családtagjainak jellemzésében, az a Vándor története. De Vándor, ahogy a legtöbb forrás sem, nem tudja megmagyarázni Rajaat történetének legnagyobb rejtélyeit. Rengeteg teóriát olvastam már ezekre a rejtélyekre, de egyik sem tetszett. Üdítőleg hatott rám ezért Awarye mindent feltáró beszéde, mert ez egészen új megvilágításba helyez mindent, ráadásul teljesen beleillik Athas történetébe, mint egy darab mozaik a teljes képbe. Hadd idézzem hát Awaryet Rajaat felemelkedésével kapcsolatban:

Rajaat Ch’Aranol története egyedi és példa nélkül való Athas történetében. De ez nem csak az ő története, sőt, ahogy elmondom a körülményeket, rájöttök majd, hogy ez főleg nem az ő története.
Menjünk tehát vissza az időben odáig, hogy a rhulistik először használták a Hajdanvoltak Tornyát. Mit tettek? Az elementálok tanácsára és segítségével At’artól energiát szívtak el, hogy természet-mesterekké váljanak. Majd amikor a Barna Folt elterjedt, akkor újra megtették. Ha valami egyszer történik meg, az még nem rendszer, nem szokás. De ha már kétszer, akkor az már akár egy sorozat kezdete is lehet. És At’ar sejtette ezt, mert At’ar Atruril lett nem egyszer, hanem kétszer is.
Emlékezzetek vissza, mit mondtam milyen gondolatok fordulhattak meg a fejében az Újjászületés közben. Akkor éppen harmadszorra kezdték megcsapolni… Eluralkodott rajta a halálfélelem, azt látva, hogy semmit sem tehet a rá irányított fegyver ellen. Ráadásul a teremtményei vagy megszűntek létezni, vagy elvadult kannibálok lettek, vagy amnéziás sziklalakók. A kedvenc teremtményeinek többsége pedig éppen átváltozott alatta. Ezért Ő azonnal szívből gyűlölni kezdte az új lényeket. Semmi másra nem vágyott jobban, minthogy visszatérjen az a kor, amikor a félszerzetek még szerették Őt, egyáltalán, amikor még léteztek civilizált félszerzetek…
Rosszabb helyzetbe került korábbi felelőtlensége miatt, mint majd’ negyedmillió évvel ezelőtt, amikor Ao elűzte előző világából. A Szürkület miatt tehetetlenül várta, mikor használják majd újra, aztán újra a Tornyot, amíg végül megölik Őt. De aztán gondolkodott, meghallgatta a holt lelkek szavait a Szürkületben, és rájött, hogy minden egyes energiacsapoláskor energiáival együtt az eszenciája is távozik Athasra. Így míg a földlakók lassan megölik a Napot, addig közben Őt szépen átszivattyúzzák Athasra. Ezt gyakorlatban is látta, hisz minél többször használták az eszközt, annál több becsvágy és harag érkezett a világra.
Amikor az Újjászületés a végéhez közeledett, és benne a legjobban fortyogott a harag és tehetetlenség, tehát amikor éppen a harmadik csapolás folyt, akkor vette észre a Szellemeket a Toronynál. Aztán az egyik Szellem azt kérte, hadd változzon ő is át…
Döntött. Összeszedett rengeteg eszenciát, és a Torony felé hajította. Egy idő, míg a Torony magához húzza az eszenciát, így az lekéste az első szellemet. Akkor ért oda (ennyi eszenciát már muszáj megszemélyesíteni), amikor egyik ellensége, Magweur éppen arról tárgyalt a rhulistikkel, hogy több Szellem is Pyreenné válhasson. At’ar Astara [Földreszállt At’ar] kihasználta az időt, és a Torony körül vibráló összes eszenciáját magához hívta, és amikor a következő Szellem a Toronyhoz állt, a Szellemmel és a Nap Teremtő Erejével együtt Ő is a rhulistibe szállt.
A rhulisti egy félszerzet nő volt, és éppen terhes volt. At’ar Astara a magzatot célozta meg, hogy születéséig benne rejtőzzön. A létrejövő Pyreen neve Uel Ch’Aranol. A gyermek, akit pedig megszült, még élete árán is, Rajaat Ch’Aranol.
Hogy az első pyreen Első Pyreen lehessen, ahhoz kellett Uel. Az összes Pyreen közül ő volt az egyetlen, aki uralkodni szeretett volna a többieken, igaz, nem magát, hanem férjét tolta előre a ranglétrán. Haragos volt, de rengeteg erővel is rendelkezett, és ő osztotta el a Pyreeneket Őrzőposztjaikra.
Hogy a Pyreenek mégis a legfenségesebb lények, amelyek a Teremtésben létrejöttek, az magyarázható azzal, hogy At’ar minden eszenciája egyetlen társukba folyt át. Előtte minden lény kapott belőle valamennyit, utána viszont a Pyreenek nem.”

“Rajaat torzszülöttként született meg – csodálkozzunk? Annyi gyűlölet, amennyi At’ar Astarában volt akkor, aligha hozhatott volna létre más gyermeket.
Rajaat mégis páratlanul intelligens – csoda? Pszi erejét természetesen szüleitől örökölte (ld. korábban).
Rajaat vándorol a világban, felkeresi a fajokat, majd arra jut, hogy ő egy véletlen baleset eredménye. – Igen, véletlenül pont belé szállt At’ar. Igen, At’art hajtotta a vágy, hogy végre Athasról figyelhesse meg az új fajok világát. De semmi értékeset nem talált. – Ez kiderül Rajaat viselkedéséből is, ahogy elvonul.
Rajaat olyan erőt talál fel, amely az életet szívja el a növényekből, állatokból, természeti formációkból – egyértelmű. A Szellemek erejét csapolta meg. A harcuk folytatódik…
Rajaat felkeresi a félszerzetek tornyát, és eltanulja titkait. – Visszatérés a kedvenc néphez, és egyben a legerősebbhez is. A “fegyver” megvizsgálása. Valószínűleg üzent is valahogy At’ar Atrurilnak, hogy készüljön, eljön még az idő, amikor minden eszencia lejöhet – hozzá hasonló potens lényekbe, akik végig fogják vinni tervét.
Innentől magyarázni sem kell. A Bajnokokba áramol minden maradék eszencia, azok halhatatlanok lesznek, Rajaatot szolgálják céljában, és közösen megindítják a Tisztító Háborút, amely az új fajok kiirtását célozta meg; közben pedig a Halott Nap ott lebeg felettük, de ez őket már nem érdekli…”

[Szerintünk a Bajnokok csak nagyon kevés eszenciát kaptak. Mert igaz, hogy halhatatlanok - viszont nem ismerték Rajaat és At’ar tervét, mert fellázadtak ellene. Ha At’ar bennük lett volna, vagy végig tudták volna a pontos célt vagy nem lázadtak volna fel. Ők főleg energiát kaptak, ahogyan Vándor is írja. És szerintünk a Nap még mindig él. Hisz nem omlott össze, nem is nőtt óriássá, vagy nem lett hideg golyó. Itt arányokról kell inkább beszélni - a Nap erejének nagy része Athasba pazarlódott, és olyan mértékben változott meg a világ is vele. Rajaat is élőlény, ő is gondolkodik, és szabadon cselekszik, bár egyértelmű, hogy nem volt teljesen csak önmaga. Arányok... Én inkább At’ar erős szolgájának mondanám őt. Persze nagyon erős szolgájának, ismerve tetteit és hatalmát, és azt, hogy az összes Bajnok együtt sem volt képes elpusztítani őt...]

“A Sötét Lencse eredetéről is sok a vita, nekünk is van egy álláspontunk a témában. A Sötét Lencse eredetileg az a Fehér Lencse volt, amely a Hajdanvoltak Tornyában volt. De amikor a Nap karmazsinszínű lett és sötét, olyanná vált a Lencse is, ami az energiát vezette át az egyik forrásból a másikba. És Rajaat csak ezek után volt képes megérinteni és elmozdítani azt a szent ereklyét a helyéről. Addig elégett volna erejétől. De onnantól At’ar eszenciája átfestette a Lencsét, és Rajaat magához vehette azt, hogy megalkothassa vele félelmetes fegyvereit, ereklyéit, és megsokszorozhassa vele erejét a Tisztító Háborúban…”

“A Tisztító Háborúkról már nem szólnék, sem az utána következő korokról, elég annyit róluk, hogy a Bajnokok és szolgáik annyi kárt tettek Athasban, amekkorát magukat gondolkodó lénynek tartó teremtmények sem előtte sem utána nem okoztak. Athas annyi erdőt, folyót, rétet, várost és teljes fajokat vesztett el ezek alatt az évek alatt, hogy azt valószínűleg sosem fogja kiheverni. Geonorth millió sebből vérezve hagyta el Athast a Férgjáratokon keresztül, vele ment megszámlálhatatlan sok Szellem is, és többé nem tértek vissza. Athas közel került a halálához. Én lettem Geonoroth utódja, de a feladat, amit elém állítottak meghaladja minden erőmet. Csak Magaweur maradt, de Őt Rajaat bezárása, és újra bezárása is nagyon legyengítette – hiszen Ő melegíti évezredek óta a Fekete Szakadékot, amely Rajaat börtöne is egyben, és minden bebörtönzés idején Rajaat és a benne élő At’ar Astara sok erőt szív el a Szakadéktól, és próbál rajta keresztül kitörni. (Ezért volt az a földrengés is.) Vándor is reá számított, amikor arról írt, hogy már csak a Tűz ereje olyan erős, hogy megfékezheti a Boszorkánykirályokat, és Magaweur számos szolgáját el is küldte, hogy segítse az emberek háborúját At’ar Azzeru (At’ar és Rajaat neve a Tisztító Háborúk idejétől, jelentése Dühöngő-démon At’ar] szolgái ellen. De Magaweur is egyre gyengül, és lassan Ő is el fogja hagyni e világot, akkor pedig a nemlétező athasi istenek irgalmazzanak Athasnak, mert semmilyen erő nem marad e Síkon, amely a Fekete Szakadékot visszatarthatná…
Szóltam tehát, hogy a következő Kor jobban ügyeljen cselekedeteire, most mennem kell, sok sikert kedves teremtményeink…”

Véget ért történetünk. Vándor a további Korokról (A Tisztító Háborúk, A Boszorkánykirályok Kora, A Hősiesség Évtizede) is írt jegyzeteket, sőt, a későbbi korokról hegynyi tekercs áll könyvtárainkban, így azok a Korok jól dokumentáltnak mondhatók – és ezért képtelenek lennénk rá, hogy mindazt a rengeteg eseményt így, röviden összefoglaljuk. De nem is ez volt célunk.
Mi a Tiszteletreméltó Természetszellem Awarye (Ser-ughav Awarye) kinyilatkozását szerettük volna emészthető és élvezhető formában Veled megosztani. Azt a beszédet, amelyet a Szellem a 16. Szabad Évben tett Őrző Atyáink előtt, hogy Nekik a történelem rég elfeledett eseményeit megvilágítsa, hogy azok jó döntést hozhassanak népeik és Athas további sorsa felől.

Búcsúzom.
Isir


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához