LFG.HU

HammerTimeCafe
pecs.index.hu
hírekCimkek

Igaz is, minek József Attilát a netre feltenni, meg úgy általában bármiféle irodalmat. A világháló tele van többek között állatos pornóval, nem szabad ilyen helyre tenni a magos irodalmat, meg semmilyen másikat sem. Maradjon az meg a könyvtárakban, ott legalább senki sem olvassa, aztán le lehet selejtezni jól.

Rájár mostanság a rúd a digitális könyv projektekre. Késő tavasszal a jogtulajdonos Makai Ádám miatt lekerült József Attila életműve a Magyar Elektronikus Könyvtárról, most meg az igencsak gazdag kínálattal rendelkező Silent Library szűnt meg a magyar kiadók szelíd rábeszélésére.

Két különböző ügy, különböző indokokkal, amelyek mégis egy irányba mutatnak. A legcifrább persze József Attila ügye; a MEK-et nem igazán lehet kalózkodással vádolni, teljesen jogszerűen voltak ott a versek, csak aztán egy jó kis jogharmonizáció miatt nekik kellene kipengetni a jogdíjat, amit nem igazán engedhetnek meg maguknak. Tiszta sor, már csak az a kérdés, hogy milyen jogdíjat, és kinek? Tessék mondani, ki az a Makai Ádám? A költő nővérének unokája? Mégis, mi jogon igényel még jogdíjat 68 évvel József Attila halála után (a szerzői jog alapján persze, amely szerint ez 70 évig jár). Node mégis, mi köze neki a költő életművéhez? Ha egyenesen az ő unokája lenne, akkor még csak-csak (de tudjuk, J.A. nem jeleskedett ezen a téren), ám ez a kapcsolat enyhén szólva kissé laza.

Némileg furának tűnik ezek után Makai Ádám nagy igyekvése, arról nem is beszélve, hogy láthatóan egyáltalán nem foglalkoztatja rokona verseinek népszerűsége. Tök jó ugyanis, hogy idén nagyszerű József Attila emlékévet rittyentettek ide, de az is valószínű, hogy pont a felnövekvő nemzedékek foglalkoztak ezzel igen keveset – kivéve amikor tanáraik elcipelték őket valami ilyenre. Közhely, de egyben igaz is: eme ifjak egyre nagyobb számban a netre támaszkodnak, és bár valószínűleg nem terhelték volna végzetesen túl a MEK szervereit József Attila versekre vadászva, de legalább a lehetőség megvolt arra, hogy rábukkanjanak a költő életművére (mint ahogy e sorok írójának is arra, hogy eléggé el nem ítélhető módon a József Attila szövegeiről is szóló szemináriumi dolgozataihoz a MEK-et lapozza, ha épp nem volt a közelében verseskötet).

Makai Ádám anyagilag biztosan jól jár, de valljuk be: ez nem túl fontos a magyar kultúra számára. József Attila verseinek elérhetősége inkább az lenne, de láthatóan a József Attila emlékévben sem akadt a hivatalos megemlékezések, ünnepségek sorozata közben akarat arra, hogy ezt biztosítsák pl. Makai kifizetésével. Talán eggyel kevesebb fogadást kellett volna tartani.

A Silent Library online könyvtár ügye egyszerűbb. A felkerült könyvek sértették a szerzői jogot, a kiadók azt mondták, hogy le velük, az üzemeltető meg egészségesen pragmatikus volt. Már csak azt nem érteni, hogy ezek után a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete etikai bizottságának elnöke miért akar mindenáron egy kémsztorit kreálni a dolog köré, amely szerint a Silent Library valójában az újabb orosz hatalomátvétel eszköze lett volna (mert ugye a szerver Oroszországban volt). Nem lenne egyszerűbb és etikusabb azt mondani, hogy fiúk, mi szeretjük ám a kultúrát, ám annyira nem, hogy a mi könyveinket ingyenesen felrakjátok a netre?

Szántó György Tibor elnök emellett nagyon naív is, vagy legalábbis annak kíván látszani. Nem érti, hogy a fenébe tölthették le hétezren az általa fordított Vonnegut könyveket, amikor a kiadója évi ötezret bír csak eladni. Nos talán azért, mert a könyvek úgy általában nem olcsóak (főleg az igényesebb kiadások), és bár állítólag úgy jön felfele az életszínvonalunk, mit buborék a fröccsben, sokak számára – például a vékonypénzű diákok, egyetemi hallgatók számára – a könyv luxuscikk. Épp ezért letöltik ingyé’.

Persze a kiadók megtehetnék, hogy maguk kezdik meg a digatalizált könyvek árusítását, a bolti árnál jóval olcsóbban, hiszen az ár jelentős része a nyomdaköltség, a terjesztői díj és az árrés következménye, a fordítói, lektori, korrektori és tördelői díjak jóval kevésbé nyomnak a latban, főleg miután sok kiadó (még a nagyobbak is), imádnak spórolni a szöveggondozáson. Tényleg, az ügyben nem lép az MKKE etikai vagy bármilyen bizottsága, hogy mai napig rengeteg könyv borzalmas fordításban, nulla szöveggondozással jelenik meg? Vagy ez nem sért direkt üzleti érdekeket?

Nyugaton, a zeneletöltések kapcsán végignéztük már mindezt: ott a kiadók egy idő után rájöttek, hogy az inkvizíció mellett az jobban használhat, ha maguk kínálják fel a letöltést – pénzért. Lehet persze azzal jönni, hogy a könyv csak a papíron az igazi, de könnyen lehet, hogy ez nemsokára semmit sem fog mondani. Akkor meg lehet siránkozni, hogy haldoklik a kultúra. Ha ilyen felelősei vannak, nem csoda.


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához