LFG.HU

halhalal
novellaCimkek

Iszonyú fejfájással és elviselhetetlen szájízzel keltem fel. Előző este eléggé kiüthettem magam, mert arra sem emlékeztem, hogyan jutottam haza. Sőt valójából semmire sem emlékeztem. Mintha derengett volna valami vodkásüveg képe, és elmosódottan láttam pár sörösüveget is agyam memóriámért felelős kis szegletében, de amúgy minden más kiesett.
Nagy nehezen kicsoszogtam a konyhába, és amíg a kávém főtt, azon töprengtem, mit is kéne ma csinálnom. Mire megittam a kávét, már el is jutottam addig a gondolatig, hogy fogat kellene mosnom, mert ez az undorító szájíz másképp nem múlik el. A fürdőszobából kifelé menet eszembe jutott Naomi. A kép megint tisztult egy kicsit, tegnap ő is ott volt ahol én, a vodka meg a sörök.
Naomi Watts csodálatos lány. Gyönyörű arcáról lehetetlenül nehéz leolvasni valódi érzelmeit, úgy rejtegeti őket a férfiak elől, mint a legféltettebb kincsét. Soha nem lehet tudni, hogy veled mosolyog vagy éppen rajtad. Smaragdzöld szemének egyetlen pillantásával egyaránt képes a mennyekbe repíteni és a pokolba taszítani. Vállig érő, egyenes szőke haja egyszerűen tökéletessé teszi ezt az angyali arcot, keskeny kis orra, vékony ajkai és szinte betegesen fehér bőre pedig valami természetfeletti bájerőt kölcsönöz neki.
Gyorsítottam a tempón, hamar felöltöztem, és elhatároztam, hogy meglátogatom őt a lemezboltban, ahol dolgozik. Ott ismerkedtem meg vele. Elég különös: az egyik nap még az ellenszenves dagi eladó terpeszkedik a pultnál, másnap meg már Naomi csodálatos mosolya fogad. Nem is kérdeztem, és ő sem beszélt arról, mi lett a disznóval.
Kint vakítóan sütött a nap, ennek ellenére nem volt túl meleg. Rájöttem, hogy csak a szemem nem bírja még a fényt. Ismét beugrott valami: múlt éjjel esett az eső. Ezt az utcán mindenfelé terpeszkedő tócsák is bizonyították. Miközben kábán ballagtam a lemezbolt felé, azon törtem a fejem, mit is mondjak Naominak. Sajnos ez túlságosan megerőltető feladatnak bizonyult, ugyanis agyam képtelen volt a “Helló, hogy vagy?”-on túljutni. Eltökélt szándékom volt, hogy összeszedetten és határozottan fogok vele beszélni, amire természetesen normális állapotban sem lennék képes, de azért jó volt eljátszani a gondolattal.
Mielőtt beléptem volna a boltba, még megálltam egy kicsit erőt meríteni. Körbenéztem, hátha találok valami jelet vagy egy kis segítséget célom eléréséhez, de az üres utcán a tócsákon kívül semmit nem láttam. Aztán fölpillantottam az égre, ahol egy szivárvány magasodott a bolt fölé. Ezt egyértelműen jó jelnek vettem.
Naomi nem volt egyedül. Egy öltönyös öregúr álldogált a pult előtt, valami Végső csapás nevű együttes albumát kereste. Nem találta. Aztán meglátott engem, egy darabig csodálkozva nézett rám és az órájára felváltva, majd mint aki valami neki nem tetsző dologba kénytelen belenyugodni, bólintott egyet, végül mindentudóan rám mosolygott és kifelé menet egy papírcetlit süllyesztett a zsebembe.
Nem volt időm ezzel foglalkozni, villámként csaptak le rám Naomi igéző szemei, aztán jött a hangja, mint valami csilingelő mennydörgés.
- Elég rosszul festesz – Pontosan erre a kijelentésre számítottam. -, mikor értél haza?
- Fogalmam sincs. Semmire nem emlékszem abból, ami tegnap este történt.
Mosolygott. Ez volt az a mosoly, ami egy perc nyugtot nem hagyott nekem, amióta megláttam. Kedvem lett volna ott helyben elvenni őt feleségül, ott megtartani a nászéjszakát és a nászutat, ott felnevelni a gyerekeinket, unokáinkat, ott a lemezboltban leélni az egész életünket, hogy a végén együtt halljunk meg, boldogan.
- Zenét keresel, vagy más ügyben jöttél? – Édes hangja zökkentett ki idilli gondolataimból.
- Ez is, az is – Szerintem ennél jobban meg se fogalmazhattam volna mondandómat.
- Először keresek valami zenét, aztán elárulom a többit is – Természetesen blöfföltem, nem
volt semmiféle többi dolog, amit elárulhattam volna neki, persze azon kívül, hogy szeretem.
- Mit keresel?
- Az új Tom Waits album érdekelne – Nem érdekelt.
- Azt hiszem, még nem hoztam ki a raktárból – ekkor betrappolt a boltba valami ocsmány
öregasszony -, bemehetsz körülnézni.
A pult mögött volt egy kis folyosó, két oldalán a mosdók, végén a raktár. Egy kicsit
nézelődtem odabent, de valójában csak azon járt az agyam, mivel fogok előrukkolni, amikor innen kimegyek. Az egyetlen elfogadható megoldásnak az tűnt, ha nem kertelek, hanem mindent egy lapra téve bevallom neki, hogy szeretem, aztán utána már azt csinál velem, amit akar. Valami rémlett, hogy talán előző este is ezt akartam tenni, de nem jött össze.
Határozott léptekkel masíroztam végig a folyosón, aztán hirtelen megtorpantam. Észrevettem egy negyedik ajtót is a férfimosdó felőli oldalon. Olyan tábla lógott rajta, mint a többi illemhelyen, csakhogy ezen nem egy férfi vagy egy nő, hanem egy rózsaszín emberalak állt. Pusztán kíváncsiságból beléptem az ajtón, ahol egy kicsi, hófehér falú és szürke padlójú, erősen megvilágított szobában egy hasonló rózsaszín alakot találtam, mint amilyet a tábla jelzett. Egy darabig csak álltam és bambán bámultam ezt a furcsa lényt. Mintha folyékony anyagból lett volna a teste, emberi körvonalai folyamatosan hullámzottak. Szeme, szája, orra, tehát arca nem volt.
A hallgatást a hirtelen betoppanó Naomi törte meg.
- Ó, ti még nem találkoztatok?
- Nem. Nem hiszem. – Megpróbáltam a lehető legnyugodtabb hangomon válaszolni.
- Ő a barátom.
Ebben a pillanatban állt össze a kép. A múlt éjszaka el akartam mondani Naominak, hogy szeretem, de valakitől megtudtam, hogy már van barátja. Ezért ittam le magam. Rosszul lettem, de próbáltam valahogy szót érteni azzal a folyadékkal.
- Helló… ööö… mit mondtál, hogy hívnak?
- Neki nincs neve, te buta! – Naomi nevetett, átölelte és csókolgatni kezdte a lényt.
- Értem. Akkor… sziasztok. Örülök, hogy megismertelek.
Furcsamód megkönnyebbültem, amikor kiléptem a boltból a tűző napsütésre. Nem
éreztem fájdalmat, csalódottságot vagy haragot, jól voltam, de valami mégsem hagyott nyugodni. Aztán félúton eszembe jutott az öreg bácsi, aki egy papírfecnit csúsztatott a zsebembe. Elővettem hát, és megnéztem. Ez állt rajta: “Naomi Watts nem is a lemezboltban dolgozik.”


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához