LFG.HU

Ursa_Maior
novellaCimkek

2015. szeptember 7., 08.30
London

A csupa üveg irodaépület megrázkódott. Kovács János felnézett a monitoráról és a City felett megjelenő gombafelhőre meredt. Paintballversenyeken edzett reflexeinek köszönhetően székét hátrarúgva ösztönösen a földre vetette magát, így a lökéshullám által betört ablakok szilánkjainak nagy része a feje fölött repült el, a többit pedig felfogta az asztal, amely a légnyomás hatására a falig repült, magával sodorva az alatta hasaló férfit. A Védelmi Kutatóintézet épülete megremegett, de nem dőlt össze.
Dermedt csend, szitáló por és a vér sós íze. Az elemző lassan magához tért, nagy nehezen feltápászkodott, és ahogy újra fókuszálni tudott, kinézett a városra. Több hasonló robbanási felhőt látott keletkezni vagy eloszlani. Szerencsére egyik sem volt olyan közel, mint a legutóbbi, így csak váltakozó erejű légmozgást okoztak az ablak nélküli szobában. A férfi, még mindig süketen és szédülve, előkaparta a zsebéből hordozható Geiger-Müller-számlálóját. Megnyomta a teszt gombot és várt. A kijelző rövidesen szürkéről zöldre váltott – ugyan egy megnyugtató búgó hangot is kellett volna hallatnia, de jelen körülmények között ez is elég volt. A férfi szédelegve felállt és zsebre dugta az alig féltenyérnyi berendezést. Hirtelen kínzó gondolat hasított a fejébe. “Mi van, ha megsérült a műszer?” Kétségbeesetten turkált zsebében a 2011. szeptember 12-i piszkosbomba-merénylet óta magánál hordott számláló után. Két gombnyomás, és a villogó fehér fény az önellenőrzés sikeréről számolt be. Csak ekkor tűnt fel neki, hogy homloka felrepedt és csöpög belőle a vér.

2015. szeptember 7., 08.45
NORAD Rakétavédelmi Központ, USA

A tábornok összeszorított foggal meredt a képernyőre. Támadások sora New York, Los Angeles, San Francisco, Chicago, London, Párizs, Tokió és szinte az összes nagyváros ellen. Még a 2010-es hurrikán által végleg elpusztított New Orleans városába is becsapódott néhány robotrepülőgép. Szerencsére mindegyik hagyományos robbanófejjel volt felszerelve, de ez a több millió halotton és a tízmilliónyi sebesültön nem segített. Ráadásul a célpontok listája valahogy nem stimmelt. Az infrastruktúrán és a katonai célpontokon túl bevásárlóközpontok is szerepeltek a listán. A tiszt homlokát ráncolva lehívott egy listát a Chicagót ért találatokról. Ahogy átfutotta a felsorolást, hirtelen kiszaladt a vér az arcából. Előhívott egy fájlt és a megnyíló táblázatot összevetette a becsapódások listájával A találatok pontosan a Belügyminisztérium által a zavargások szétoszlatására kijelölt helyeken történtek, azzal a különbséggel, hogy a fegyverekben nem tömegoszlató eszközök, hanem repesztöltetek voltak. A többi célpontról kapott listát meg sem kellett néznie. Katonai repülőterek, laktanyák, fegyvergyárak és -raktárak. Akárki is volt, alapos munkát végzett. A Kontinentális Védelmi Rendszer termináljához fordult, és bekapcsolta. A mesterséges intelligenciával ellátott hálózat olyan titkos volt, hogy még a szövetségesek sem tudtak róla.
“Ez az új technológiai csoda amely országunk védelmének teljes arzenálját koordinálja és veszélyhelyzetben irányítja, garantálja, hogy az Amerikai Egyesült Államok területét ettől a perctől fogva semmilyen támadás nem érheti” – mondta a teljes titoktartás mellett megtartott ceremónián az elnök. A tábornoknak felrémlett a 2009-es átadás, mert azóta gyakorlatilag alig volt bekapcsolva a rendszer. A hajókról indított robotrepülőgépek, valamint a titokban kifejlesztett és bevetett harci robotok az USA összes potenciális ellenségével végeztek. Márpedig ezekből a világot teljes izolációból irányító országnak bőven kijutott. A tiszt éppen beírta volna jelszavát, amikor a képernyő életre kelt és felcsendült a rendszer hangjául választott színész kellemes baritonja.
- Tábornok?
A katonának fel sem tűnt az üdvözlés elmaradása.
- Mi történt? Miért aktivizálódtál?
- Érzékelőim illetéktelen behatolót jeleztek.
- Hol?
- Itt a központban.
- Pontosan hol?
- Ön az.
Mielőtt a férfi bármit tehetett volna, a falból kiálló konzolon az ultrahangfegyver tányérja felé fordult, és sugaraival verni kezdte a testét. A tábornok úgy érezte, mintha kemencében sütögetnék, zsebében a kulcscsomója mélyen beleégett combjába. Lezuhant székéről és üvöltött fájdalmában, ám a teljesen automatizált központban nem hallotta senki. Hirtelen vége szakadt a kínnak.
- Adja meg a nukleáris fegyverek indítókódját – közölte a gép minden érzelem nélkül.
Bár az egyenruhán csak néhány elszíneződött folt mutatta a hangfegyver hatását, a férfi másodpercekig levegőt is alig kapott. Ahogy fejét rázva próbálta kitisztítani tudatát, felrémlett neki, mit érzett 2008-ban, amikor a tizenötödik éve tartó háborúban iraki felkelők fogságába esett, és csak négy nap kínzás után szabadult ki. Ugyanazt, mint most. A fájdalom, a magára hagyatottság és az elkerülhetetlen halál érzése, de akkor sem tört meg. Most sem fog.
- Soha – hörögte.
- Akkor meghal.
A gép maximális intenzitásra állította a fegyvert.

2005. szeptember 07., 15.17
London

A romok között egy alak mozgott óvatosan. A baljában lazán tartott csúcstechnológiájú impulzuskarabély és az időnként a szeme elé emelt látcső alapján katonának hitte volna az ember, de szakadt, véres és piszkos – valaha fehér – inge, szürke szövetnadrágja és bőrcipője rácáfolt erre e képzetre. Mögötte tíz-tizenöt ember botladozott az utca felszaggatott aszfaltján.
- Csss, óvatosabban! – fordult hátra. A túlélők megálltak, majd Kovács János mozdulatára mind a földe feküdtek.
Fém csikordult a betonon. Lassú, óvatos lépések. Két fémszínű alak tűnt fel az egyik sarok mögül. Kezükben egyértelműen fegyvereket tartottak, első ránézésre fémből készült csontvázaknak tűntek, de a fejük helyén szenzorokkal felszerelt gömbök voltak.
- Mik ezek? UFO-k? – tört ki az egyik sokkos állapotban lévő túlélőből. Váratlanul felpattant, és sikítva rohanni kezdett.
Mielőtt az elemző bármit tehetett volna, az egyik robot kezében felszikrázott a fegyver, és impulzuslövedékek özöne zúdult a menekülő férfi felé.
Kovács rövid célzás után lőtt, és a tüzelő harci robot szikrázó darabokra esett szét. A másik viszonozta a tüzet, de a vastag betontörmelék felfogta a lövedékeket. A férfi jobbra kidobta távcsövét, ezzel egy időben balra kigurult fedezéke mögül, és tüzet nyitott. Lövései először hátralökték, majd megsemmisítették a másik gépet is.
Kovács hangosan kifújta az eddig visszatartott levegőt, és felállt. Intett az embereknek, hogy jöhetnek. Igyekezett nem nézni a lemészárolt férfi irányába.
Vett egy mély levegőt, kifújta és a túlélők felé fordult.
- Gyorsan elmondom, amit tudok, de innen egyedül kell továbbmenniük.
Az egyik kisírt szemű nő belekezdett volna a mondókájába, de a férfi leintette.
- Nincs kérdés. Mielőtt a kapcsolat teljesen megszakadt volna, megtudtuk, hogy a világ összes nagyvárosát és hadseregét ismeretlen eredetű támadás érte. A támadó vagy támadók hagyományos fegyvereket használnak, sugárzásról vagy vegyi szennyezésről nincs tudomásom. Valószínű, hogy nem csak Londonban, hanem mindenhol megjelentek ezek a harci robotok, amelyekkel már régóta folytak kísérletek, de ilyen fejlett példányokat még senki sem látott. Valószínűleg nincs túl sok belőlük, de a hagyományos fegyverekkel számára szinte sebezhetetlenek. – Váratlanul megreccsent az övén lógó ütésálló adóvevő. – Igen drágám, itt vagyok a következő sarkon – szólt bele. – Eligazítom az embereket és megyek. – Visszaakasztotta a walkie-talkie-t az övére, és a túlélők felé fordulva így szólt: – Hagyják el a várost, kerüljék a nagyobb embercsoportokat, és bízzanak abban, hogy nem bukkannak fel ilyen szerkezetek. Amint tudjuk, felkutatjuk Önöket.
A kisírt szemű nő szó nélkül letérdelt és kézen akarta csókolni, de Kovács elrántotta a kezét. – Ne csinálja ezt. Tettem, amit tennem kellett.
- Akkor legalább a nevét mondja meg!
- John Ko… – kezdte lefordítani nevét, majd váratlanul belehasított egy régi film és a valós helyzet közötti hasonlóság.
- Szólítson John Connornak.


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához