LFG.HU

Hajdú Éva
novellaCimkek

Visz a villamos, és te is ugyanúgy kibámulsz az ablakon, mint bárki más. Legbelül azonban máshol jársz.
Valahol északon.
Ahol a nappal oly ködös, hogy elragadnak a képzelgések, és az éjszaka puha hava elnyeli a léptek zaját.
Képzeleted varázslat, amiben nem tudsz hinni, és mégis létezik. Álmod elhív olyan helyekre, ahová sohasem mehetnél. Valami más van ott, amit nem tudsz szavakba önteni, csak érezni.
Erdőket látsz, amit soha senki nem látott, tavakat, amikben tündérek laknak, mezőket, ahol boszorkányok táncolnak. Sohasem látott szépség, sohasem hallott történetek földjén jársz.
Aztán megáll a villamos, és te újra csak a munkádra figyelsz. Körülötted embergépek mennek el, és te is ilyen vagy, de ezt nem is tudod magadról. Hazamész, és leülsz az asztalhoz, gépiesen beosztva idődet, újra csak azt teszed, amit minden nap teszel. Aztán jön az éjszaka.
Csend.
Újra álmodsz.
Repülsz. Erdők, hegyek fölött mész el, madarakat hagysz le röptödben.
Éjszaka van, a csillagok kigyúlnak fölötted, kis világosságot látsz alattad néhol: itt is élnek emberek.
Aztán csak a sötétség, és a szél zúgása. Egyedül vagy, tökéletesen egyedül. Egy ideig szabadságot érzel, de aztán nyomasztani kezd valami. Magányos lettél, senki sincs melletted, hogy figyeljen rád, meghallgasson. Te sem tudsz senkire se figyelni. Hiányoznak az emberek, tovább kell menned.
Messze fényt látsz, egyedül; arra indulsz.
Erdő szélén egy fogadó, innen szűrődik ki a világosság.
Zene szól, gyors, táncra csábító.
Leszállsz, s csatlakozol a táncolókhoz. Senki sem kérdi, ki vagy, befogadnak anélkül, hogy tudnák, mit keresel.
Táncolsz, az ütem elragad, s azon veszed észre magad, hogy már nem figyelsz arra, ki vagy, nem tudod, hogy vissza kell térned az álmodból, s vár majd a fagyos világ. Táncolsz, idegenek vannak karodban. Táncolsz, de a zene egyszer abbamarad, s éjfélt üt az óra. Szellemek ideje ez.
Elcsendesednek körülötted, s tudod, hogy neked is ezt kell tenned.
Egy öregasszony lép be, s tudod, hogy mindenki őt várta, s velük együtt te is. Egy karosszékbe ül, a fény megvilágítja arcát. Leülnek körülötte, s a meglett emberek visszafiatalodnak gyermekké, s velük együtt te is. Újra gyerek lettél, aki áhítatosan várja a mesét.
S az asszony végre belekezd, te pedig ámultan hallgatod órákon keresztül, mit mesél. Úgy érzed, csak neked szól, amit mond.
Elvarázsol a szavaival, s csak figyelsz, és hallgatsz, s amit csak gyerekként tettél: mosolyogsz.
Mikor az asszony abbahagyja a beszédet, nem ismersz magadra, de másokra sem. Észreveszed, hogy akik eddig idegenként melletted ültek, már nem idegenek, mindegyiküket ismered, s immár ők is ismernek téged. A közös mese összekapcsolt titeket, de tudod, hogy ez a kapocs nem tarthat sokáig.
Fel kell ébredned.
Aztán rájössz, hogy az öregasszony sohasem létezett. Ez a ti mesétek volt, és a te álmod.
Már ébredezel, a világ kezd betörni lehunyt szempillád rése mögé. Zajt hallasz, talán családod tör be álmod magányába. Nem akarod, de el kell hagynod ezt a világot, de már nem is tudod, hol szeretnél élni legszívesebben.
Aztán rájössz, hogy mindez nem is létezett sosem, és nem is létezhet. A világ másmilyen nappal, mint éjszaka, nem teheted sosem ugyanazt. Ébren vagy, s visszakerülsz a körforgásba, te is szaladsz a busz után, te is tülekedsz. Bár már nem vagy ugyanaz, mint tegnap.
Változol.
Este leülsz a gyerekeid mellé, rutinosan a kezedbe veszed a mesekönyvet, hogy hamar túl legyél rajta. Ők unottan rád néznek, és szemükben meglátod a majdani embert, aki már azzal sem törődik, ami valaha jó volt és szép.
Belédsajdul a felismerés, hogy ezt te tetted velük, és nemcsak velük, hanem saját magaddal is. Eltüntetted magadat, és elfeledkeztél arról, hogy álmok nélkül nincs valóság, csodavárás nélkül nincs hit, és ezek nélkül nincs, és nem is lehet küzdelem. Rádöbbensz, hogy rossz álmokat kergettél mindeddig, és hirtelen nem tudod, mit is tegyél. Nem segít senki. Ez a te életed, a te harcod, a te álmaid, és a te boldogságod.
Aztán eszedbe jut az álmod. Most neked kell elvarázsolnod a gyerekeket. Belekezdesz az öregasszony meséjébe.
Aztán csak figyeled, hogyan változik át a valóság álommá.


Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://member.rpg.hu/muhely/]
A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához