LFG.HU

HammerTimeCafe
Gabriell
novellaCimkek

Ahogy a ló kilépett az erdőből a felperzselt földre, megtorpant, és felszegte fejét. Lovasa hiába nógatta, nem volt hajlandó továbbmenni. Kénytelen volt leszállni róla, kardját magához venni, és megindulni magányosan. Ahogy csörömpölve közeledett a hegyhez, egyre furcsább szagok, illatok játszottak orrával. Olyan kénesen furcsa szagok, meg füstszag, és valami furcsa ínycsiklandó szag is meg-megpöckölte szaglószervét.
Ahogy haladt, észrevett egy pocsolyát, és megszemlélte tükörképét. Páncélja makulátlanul csillogott, szemei tűzben égtek, termete legalább két méteres. Elégedetten szemlélte magát. Nem csoda, hogy a kisasszonyok, elaléltak, ahogy meglátták. Habár az összképet kicsit zavarta a néhol ritkás fakóvörös haj, és a lefittyedő ajkak, meg a lapátfogak de ez őt nem izgatta, így is fenségesnek látta tükörképét. Kihúzta magát, mire megcsördültek páncéljának eresztékei, és peckesen továbbvonult. A barlangot nem is kellett keresnie, ott ásítozott a hegy lábánál. Füst kígyózott kifelé, és a kellemes illat erősödött. Halált megvető bátorsággal belépett. Térdei is alig remegtek, és páncélja sem csörgött jobban, mint szokott, ha a feleségéhez megy haza egy átdorbézolt éjszaka után. Felrémlett előtte egy sodrófa képe, de gyorsan elhessegette, és folytatta előrenyomulását. Közben az herceget átkozta, hogy pont őt küldte erre a feladatra. Lassan osonkodott előbbre, akár egy mester tolvaj, még a fém csörrenései sem zavarták meg olajozott mozdulatait. Nem hiába, a sok évnyi gyakorlás, most aztán ha látnák a többiek, sárgulhatnának az irigységtől. Egy nagy terem bejáratához érkezett, ahonnan hangos tüsszögés hallatszott, és az ínycsiklandó illat csak erősödött. Óvatosan bekémlelt, szemeit meresztgette, majd meglátta, amit álmaiban sem kívánt. Egy vörös sárkányt. Valami kondérféle felé görnyedt, és egy nagy fakanállal kevergetett a belevalót. Onnan jöttek az ínycsiklandó illatok. Lesz, ami lesz, elvégzi a feladatát, határozta el, majd nagyot nyelt a lovag, és belépett. A sárkány ebben a pillanatban ismét tüsszentett egy hatalmasat, majd szemeit dörgölve nézett fel. Meglátta az embert. Kicsit vaksin pislogott, majd ahogy sikerült fókuszálnia, meglepetten felhorkant.
- Hád de beg bi a fedéd gereszel dálab?
- Ööö, izé, háát, az úúgy volt – kezdte a lovag, és próbálta palástolni remegését – hogy a herceg elküldött, hogy kaszaboljalak le, mert elloptad egy tanya csirkéit! – vágta ki egyszuszra.
- Bersze, hogy ellobdab, deb addádog volda oda csak úgy. gülödbed beg deb vagy éhes? . kérdezte a sárkány meglepően barátságosan.
A lovag hevesen bólogatott, majd közelebb is ment, a kondér felé szimatolva. Orra csak úgy rezgett, ahogy egyre hevesebben követelődzött a gyomra.
- Dee, tulajdonképpen éhes vagyok. Mit főzöl?
- Dzsirgehúzslevezsd. Begfázdab – mondta a sárkány, és mert egy páncélsisakkal a harcosnak, elé rakta, majd magának is mert egy adaggal. Ezután a levesnek szentelték minden figyelmüket. Jókat cuppogtak, és csettintgettek a nyelvükkel. A lovag meg is dicsérte hogy milyen finom, majd ahogy végeztek, nem bírt a kíváncsiságával, és megkérdezte.
- Hogy fáztál meg, a sárkányok nem szoktak megfázni.
- Dehogydeb, beg zogdag fázdi. Éd beg gülödösed érzégeny vagyog, és kilyugadt az alvószogdib. Bég az udolsó girálylágy ködödde dekeb, bielödd elrabodák dőleb olyad harcosog, bid de.
- Öö, van nálam egy banyaszer, ami állítólag a nátha ellen jó. Igaz, elég erős, de használ. Kipróbálod? – ajánlotta a lovag, és már csatolta is le a butykosát. Odanyújtotta a gyíknak. Az megfogta, és egy kortyra kiürítette, majd keresztbe álltak a szemei, és lángcsóvát fújt a mennyezet felé. A sziklák néhol megreccsentek, egy-két olvadtabb kődarab le is esett, majd a hüllő mérgesen morrantott.
- Meg akarsz ölni emberfajzat?
Aztán zavartan elhallgatott.
- Jé, tiszta a hangom, mi volt az, amit adtál?
- Barackpálinka, még a dédnagymamám receptje: büszkélkedett a lovag.
- Elkérhetem a receptjét, nagyon érdekelne.
- Persze, sőt, a köpönyegem is odaadom, ha kéred.
- Azt meg minek?
- A levesért, meg a zoknidra foltnak.
- Nagyon kedves vagy, de mi ebben a csel?
- Nincs csel, a herceg ideküldött, hogy levágjalak. Nekem ehhez semmi kedvem, rendes voltál velem, nem főztél a levesedbe, és megsajnáltalak. Az asszony is ilyen elesett, amikor beteg. Meg ő is legalább ilyen jól főz, és ő is legalább ennyire, izé…. sárkány: Bökte ki a hadfi.
A sárkány méregette sárgás szemeivel egy darabig, majd bólintott.
- Igazán rendes tőled, általában csak nekem rontanak, és nem is kérdeznek semmit. Aztán persze én vagyok a rossz, amikor megsülnek, mert védem magam. Mi ez, ha nem jogos önvédelem?
- Figyelj sárkány, nem tudnál adni egy pikkelyt? Elviszem a hercegnek bizonyítékul, és akkor békén hagynak.
- Tényleg, de-de, adok, és végre nevelgethetem a virágaimat, meg főzőcskézhetek, és írhatom a szakácskönyvemet: derült fel a hüllő. Még el is mosolyodott, de látva a lovag rettenetét fogaitól, inkább gyorsan visszarendezte arcvonásait.
A lovag megkapta a sárkánypikkelyt, és elbúcsúzott. Amint kilépett a barlangból, még hallotta, ahogy a sárkány morog, hogy miért ilyen kicsi a dárda nyelén az a lyuk, ahová a kötelet kellene befűznie, majd sietősen távozott is. Hazaérve első útja a herceghez vezetett, és átadta a pikkelyt, mint bizonyítékot.
Az elöljáró elégedett volt, ki is tüntette dicső harcosát. Ahogy hősünk hazaért, és óvatosan benyitott, egy sodrófával találta szemben magát.
- Már megint csavarogtál, mi? Soha nem tudsz nyugton maradni. Hoztál haza csirkét? Merre jártál? Biztos megint a haverokkal voltál, a többi csörgő-zörgővel, és kocsmáztatok, meg nőcskéket bámultatok.
Lovagunk behúzta nyakát, és megpróbált beljebb somfordálni, de belátta reménytelen. Hogy mentes magát, inkább kiiszkolt a nyitott ajtón. Az asszony dühös hangja, és fenyegetései még jódarabon kísérte. Késő este volt már, mire megérkezett úticéljához. Óvatosan belépdelt, majd a kellemes illatokat megérezve bátran köszönt.
- Estét neked, visszajöttem, elfelejtettem odaadni a családi receptet. Alhatok itt nálad pár napig? – kérdezte a sárkányt.


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához