LFG.HU

HammerTimeCafe
algi
ismertetőCimkek

A JELENSÉG
Emlékszem, amikor először hallottam a Kódexről. Akkor még volt hová elmenni szerepjátszani: akkor még volt Aréna, akkor még volt Hollótanya, sőt akkor még szerepjátékot is lehetett kapni a Trollbarlangban, meg képregényeket, és az Oktogonnál volt, tovább megyek, akkor még nem volt PIT (Pistike Társasjátszóháza) a Nemzeti Múzeum mögött. Akkor még volt Bíborhold/Holdtölte, akkor még volt Rúna. Akkor még voltak szerepjáték találkozók is. Egy ilyen szerepjátéktalálkozón volt, ami valahol a város szélén volt: HÉV-vel kellett kiutazni, aztán a megállótól az aszfaltra fújt lábnyomokat kellett követni. Számos szép és érdekes emlék fűz ahhoz a találkozóhoz, de úgy döntöttem, hogy ez nem az anekdotázások helye. Azonban arra is emlékszem, hogy egy iskolában volt a találkozó, és a programokat rendszeresen bemondták az iskolarádión. Egyik ilyen volt az, hogy egy új szerepjátékról fognak mesélni itt-meg-itt ekkor-és-ekkor, és a haverjaim unszolása ellenére hajthatatlanul elmentem rá.

Ezen a kis összeröffenésen Nyúl (Nyulászi Zsolt), az akkor egyeduralkodó Magus egyik fejlesztője harmadmagával kiült a vendégekkel szembe, és elkezdett mesélni egy új szabályrendszerről. Olykor-olykor megkérdezte a kiadó képviselőjét, hogy egy-egy érdekesebb részletet elmondhat-e, nehogy lenyúljanak tőlük egy ötletet. Már akkor látszott, hogy nem azért készül a Kódex, mert Nyúl annyira elégedett a Magussal, épp ellenkezőleg. Azt valósította meg, amit a Magusból hiányolt. Ígéretes volt mind a világ, mind a mágia-, mind a harcrendszer. Egyszerűen úgy tűnt, hogy mindenhova bevitt valami kis ötletet, és minden képlékeny volt, semmi sem volt buta szabályokhoz kötve, mindent csak a világ szabályai korlátoztak. Sajnos az akkor és a szabálykönyvek megjelenéséig elmondottakat nem sikerült úgy szabályokba önteni, ahogy azt az elmondások alapján gondoltam. Ennek ellenére egy – szűkös ismereteim szerint – nemzetközi szinten nézve is haladó szerepjátékot alkotott meg Nyúl, melynek egyetlen hátránya talán csak az, hogy kiadási módszerek terén nem újított, ezért aztán keretek közé kellett szorítani a progressziót, és később aztán egy idő után nem is adtak ki több kiegészítőt.

A szivárogtatás
A Kódexben az volt az érdekes, hogy ezek miatt a kényszerű korlátok miatt maga a játék nem érthető meg, élhető át pusztán az alapkönyv ismeretével, sőt az összes kiegészítőjével sem. A világba, a szabályokba bele kellett érteni a Nyúl és holdudvara által elmondott, csurgatott információkat, melyek szivárogtatását a különböző szabálykönyvek megjelenése után sem hagyott abba, hanem különböző találkozókon tovább értelmezte a már megjelenteket, és újabb információmorzsákat csöpögtetett a rajongói tábor számára.

Ennek érdekes mellékhatása volt, hogy aki közelebb volt a tűzhöz, az többet tudott a világ mögött rejlő szándékokról, utalásokról, így aztán könnyebben tudott a világba illeszkedő mesét, karaktert vagy akár cikket is írni az erre szakosodott megfelelő lapokba. (Bizony, akkoriban jelent meg magyarul a Dragon Magazine is.)
A Kódex-csütörtökök (már nem emlékszem a hivatalos nevükre, de az is lehet, hogy hétvégén voltak, minden esetre rendszeresen) arra szolgáltak, hogy Nyúlék még jobban értelmezzék a világot és a szabályait, tovább szivárogtassanak, valamint arra, hogy dedikáljunk, megvegyünk, tartsák a kapcsolatot a játékosokkal.

Sajnos miután egyre bizonyosabb lett, hogy nem lesz több Kódex kiadvány, egyre keserűbbé vált ez a csepegtetős téma is. Ugyanis most már tudjuk, hogy valószínűleg sosem fog fény derülni a Kódex világ egészére, úgy ahogyan azt Nyúl megálmodta, vagy kidolgozta volna, mert nincs értelme eljuttatni hozzánk minden információt. Azt egyedül szerepjátékkiadványokban lett volna értelme, ami most már nem fog megvalósulni. Marad a spekuláció és háziszabályok mintájára a házivilágok. Most már akit érdekel a Kódex, az a könyveken kívül az internetről is beszerzi az általa kanonikusnak elfogadható információkat, melyek azonban nem fognak sokkal nőni, illetve azokat egy-egy bennfentes (főleg Sics) továbbra is értelmezi, foglalkozik velük. (Ha valakit ilyesmi érdekel, az rpg.hu-n találhat megfelelő fórumot, illetve egy pangó levelezőlista is létezik.

A táborok
A játék velejárói voltak aktív korukban a nyaranta megrendezett táborok is. Jóideje nem voltam, és azt sem tudom, hogy mennyi volt összesen, de az első három alapján véleményt tudok mondan. Az egyhetes táborokon annyit szerepjátszhattunk, amennyit csak akarunk, de ha jelentkeztünk mindegyik versenyre, közte a kódexes Nyúl-mesére és az árnyháborúra is, akkor már nem maradt idő semmire sem.

A legendás Nyúl-mese volt a Kódex szempontjából a legfontosabb. Minden alkalommal megpróbált kitörni a játékosok által ismert, és a magunk által szabott keretek közül. Első alkalommal a történéseket nem a mesélő, hanem bizonyos keretek között a játékosok szabták meg, saját tudtukon kívül gördítettek maguk elé akadályokat. A második alkalommal a játékosok tudta nélkül minden csapatnak párhuzamosan meséltek a mesélők, és egy közös ponton, méghozzá az első mese helyszínén egy újabb misztikus esemény kapcsán találkozhattak a különböző univerzumok kalandorai. Olykor még a másik világban is maradtak a kaland végére. Harmadik alkalommal a párhuzamos mese előre be volt jelentve: hármasával szerepeltek a csapatok együtt, hogy kielégítsék mindenki igényeit. Egyik csapat szerzetesekből, a másik zsoldosokból, a harmadik pedig egy nemesi család tagjaiból állt. Így aztán volt alkalom misztikumra, akcióra és intrikára egyaránt.

A másik fontos esemény az árnyháború volt, mely a Kódex világa alapján szerveződő több napos élő szerepjáték volt. A táboron belül a békés kaland folyt pénzt, árut szimbolizáló zsetonok segítségével, a szereplők egymással való kapcsolatba lépése által. A táboron kívül pedig szabad volt a harc, méghozzá számháborús szabályok szerint. Az első kaland egyenes vonalú fantasy kaland volt, míg a második és harmadik alkalommal egyre intrikusabb árnyháborúban kellett részt venni. Egyik érdekesség volt az, ahogy a szervezők az olyasmire reagáltak, mint például a távcsők használata. Az ilyen és ehhez hasonló csalásokat nem közvetlenül büntették, hanem az ilyen viselkedés lassan démonokat szült, és hamarosan ellepték a démonok a terepet kiolvashatatlan kriksz-kraksz számtáblákkal.

A táborok nagyon fontos tényezőt jelentettek a Kódexszel kapcsolatos információáramlásban, illetve a játékra való ráhangolódásra. Szörnyen sajnálom, hogy akkor még nem értettem, hogy mire megy ki a játék, hogy nem értem, nem érzem, hogyan lehet extrapolálni a világot. Pedig ma már olyan egyszerűnek tűnik!

http://gaming.freeblog.hu/


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához