LFG.HU

Leslie
szerepjátékrólCimkek

- … és óvjátok gyermekeiteket társaságuktól, mert ártó
szellemek követik minden lépésüket! A blaszfémia,
paganizmus, sátánimádás pestisként terjed körülöttük,
ellenségeiket szemmel verik, megsavanyodik tôlük a tej és
összetörnek az üvegedények. A szerepjáték csak csalétek,
mellyel be akarják hálózni a még meg nem rontott
gyermekeket. A szellem szabadságát hirdetik, de a lelket
ejtik sötét fogságba. Isten szent nevében…

A szónok ebben a pillanatban összeomlott, mint egy darab
rongy. A démon, aki eddig a madzagokat rángatta, kitörölte
az izzadtságot a szemébôl. Idegesen nézett körbe.

`Tessék, most meg csak vigyorognak a szemétládák`, gondolta,
miközben a szemközti sarokban álló két glóriásra vetette
pillantását. A magasabbik nagyon lesajnáló arckifejezést
vágott, a másikon meg látszott, hogy igyekszik leplezni,
milyen jól mulat.

Eközben röhögés harsant fel a túloldalon. A démon
megpördült.

- Mi van seggfej, már megint elcseszted? – kacagott tele
szájjal Dagadt.

- Hát haver, ezt a szót is ki kell tudni mondani, – mondta
erôltetetten tudálékos pofával Germó.

Keserű nem mondott semmit, csak megropogtatta
emberderék-vastagságú karjait.

`Ajjaj, ebbôl megint verés lesz`, gondolta a démon, miközben
hátrálni kezdett a kijárat felé. `Már megint elszúrtam, már
megint elrontottam. Jaj, csak Keserűt fognák vissza! Ha
megint kiböki két szememet, maholnap megvakulok!`

Könyörgô tekintettel nézett hol a glóriásokra, hol társaira,
de egyik oldal szívét sem sikerült meglágyítania. Miközben
egyre csak hátrált, látta, hogy Keresű a nyomába ered,
Dagadt a madzagoknál fogva talpra rángatja a szónokot, Germó
pedig a szemüvegét törölgetve magyarázni kezd a két fehér
aurájúnak.

`Elegem volt, kilépek`, gondolta a démon, majd keresgélni
kezdett tárcájában. Egy pillanat múlva elôhúzott egy csont
névjegykártyát. `Aha, ez lesz az. Bizonyos Dr. Yarlath
Goathead, nekromanta. Mit is ígért? Kiemelt bérezés, heti
egy bónusz lélek és bentlakás, ha igazgatom a legújabb
labirintusát. Csak le kell törni a pentagrammát…`

Egy halk reccsenés hallatszott, ahogy a vékony csontdarab
kettérepedt, majd egy villanás kíséretében eltűnt a démon,
pont Keserű orra elôl. A nagydarab dühösen röfögve nézett
körbe, majd dühében összeroppantotta a közelben álló
vizeskancsót.

- Semmi gond emberek, nyugalom, nyugalom! – mondta a sápadt
szónok, miközben feltápászkodott a földrôl. – Csak az
alacsony vérnyomásom…

Ebben a pillanatban robbant darabokra az üvegkancsó.

- Igen, emberek, errôl beszéltem! – kiáltott fel lelkesen a
cserepekre mutatva. – A szerepjátékosok…


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.