LFG.HU

tarsasjatekok.com
Garai Gergely
novellaCimkek

Az íródeák legjobb barátja kettesével szedte a lépcsőket. Koszos, töredezett vakolaton suhant árnya. Földszinten a házmesterné ablakában felvillant az olajlámpa fénye. Átriumon keresztül sütött ezüstöt a hold a bérház lakóinak orcájára. Harmadik emelet rácsain jégcsapok törték a csendet, a fogvacogtató tél áldozatra lesett. Mihály szorosabbra húzta magán vékony vászonkabátját, halkan csörrent meg maradék három kopejkája. Megérkezett a kopott faajtóhoz, barátja bérelt lakásához. Végig magán érezte a házmesterné gonosz, fösvény tekintetét, az elmúlt fiatalsága irigységét. Törőcsiknének hét éve halt meg a férje, vérhasban, viszeres lábai csak a pletykát, és a havipénzt vitték szorgalmasan.
Lyukas gyapjúkesztyűjét lehúzta, és kopogott. Aggódott barátjáért. Bendegúzt három hete nem látták a hivatalban, ahol napi tíz órát dolgozott a félhomályban, aktákat töltött ki. Nagyon jó munka volt, és mellette volt ideje orvosnak is tanulnia, kis protekcióval még valami jó zsíros állást is megcsíphet. Tartományfőnök Úr, teljes nevén Gróf Süvegesi Sándor családjánál is megtűrt vendég volt, ami nagy szó. A bajor kerületi ügyésszel együtt csapta a szelet a Süvegesi lánynak. Süvegesi lánynak, Ilonának pedig Bendegúz tetszett, őneki zongorázott esténként, míg nagymamája kötött a karosszékben, és figyelte, hogy a fiatalok beszélgetése ne terelődjön úrilányhoz nem méltó irányba. Drukkolt barátjának, hogy sikerüljön eljegyeznie Ilonát, hisz akkor már ő is nemes körökben fog forogni, lovaskocsin fognak bálokra járni, elegánsan, frakkban, úrihölgyeknek bókolnak majd, ékszerek, csillogás között. Akkor majd őt is beprotezsálja Bendegúz, nemcsak a Süvegesi lányt fogja matematikára tanítani, hanem ő is írnok lesz, sutba dobhatja teológiai tanulmányait.
Meleg cipó feküdt zsebében, még az uczán vette fél krajcáért, és már másfél napja nem evett, e fiatal test, mely sokkal jobb sorsra érdemes, furcsálhatjuk é, hogy nem bírt ellánállni a csábításnak. Pedig anyagilag tényleg nem állt jól, hogy ennyi pénzt kiadjon, a könyveire is elment egy csomó, szülei pedig még nála is szegényebbek. Mégis, ami nem létszükséglet azt elküldik neki postán, néhány kopejkát, egy zoknit, ilyeneket. A levél tetején Mihály ilyenkor látja anyja könnycseppjeit, hogy az ő sorsa az övé is, és csak őérte kel, megy ki a vásárra zimankóban, szakadt csizmácskában, édesapja csak őérte dolgozik a bányában reggeltől vakulásig.
- Ki zavar? – Törte meg Mihály gondolatait Bendegúz fáradt, meggyötört hangja.
- Zavar?!?! Én vagyok az, druszád, jópajtásod, engedj be, mert a Néni patáliát csap. Most gyújtotta meg az olajlámpát.
- Misiii!!! – csikordult az ajtó. – Mi szél hozott?
Megcsókolták egymást, ölelkeztek. Beljebb végre kicsit enyhült a hideg, a rosszul szelelő vaskályha ontott egy kis meleget.
- Mi történt veled? Rég nem láttalak, a hivatalban is kerestelek sokat! – tette fel a kérdést Mihály, nem bírt várni.
- Áááá. A hivatalban… – merengett el hirtelen Bendegúz, majd vidáman megrázta a fejét, és az utolsó fecni újságot is rádobta a tűzre.
Három hetes újságba kaptak bele a lángnyelvek, és nyaldosták, mint újszülött kisborjút anyja. Mihály kicsit jobban szétnézett, nagyon leromlott a lakás. Régen még a 12 négyzetméteres lakásban nem volt por a matt íróasztalon, az ágy is vetetlenül hevert a sarokban. Aggódóan barátjára emelte tekintetét mikor Bendegúz felköhögött.
- Jól vagy? Minden rendben?
- Á semmi-semmi, csak megfázhattam, csak a te kedvedért fűtök. – mosolyodott el. – Milyen nap is van? Rég mozdultam ki a lakásból, kicsit összemosódnak a dolgok.
- Péntek. Mégis. Magyarázatot követelek!
Bendegúz arcán az eszelős mosoly még szélesebbre húzódott.
- Kapcsoljuk csak be a tévét! De igérd meg, hogy nem leszel vetélytársam a láttotak után!
- Megigérem. Esküszöm a becsületemre.
- Rendben.
A tévé rögtön játszani kezdte a videóban található kazettát. Egy csodaszép szőke nő táncolt, kacér mosollyal, báli ruhában, a fényes parketta tükrözte tündöklő szépségét, a csillár ezer sziporkája szórta a látványt, az igézetet ezer irányba. Majd a lány vetkőzni kezdett, a képbe egy másik férfi is befutott, csókolózni kezdtek, a lány lehajolt, csinált valamit, majd egyre jobban szabadultak meg a ruháiktól, ahogy haladt az idő.
- Hmm. Szép lány, nem mondom. – mondta Mihály elismerően. – De hogy jön ez ide, hogy három hete eltűntél, mint a kámfor?
- Nem csak szép! Gyönyörű! – fakadt ki Bendegúz. – Három hete próbálom szavakba önteni mennyire csodálatos a szépsége, teljesen kikészültem, mert ilyen szavak nincsenek. Minden formája tökéletes. Nézd! Ahogy megnyalta ajkát, ambrózia cseppek!
-Azt akarod nekem mondani, hogy egy hónapja nem alszol, nem eszel, emiatt a lány miatt, ezért hanyagolod el Ilonát, aki telesírt szerintem már egy rózsaszín keszkenőt bánatában, ezért nem jársz be dolgozni?
- Jajj, hát nem érted? Nem. Hogyis érthetnéd! Ez a lány nem csak egy emiatt, ez nem ugyanolyan lány mint a többi, nem olyan mint akiket meglestünk, amikor beszöktünk egy bálba, és kikent kifent beképzelt fruskák illegették magukat, és kacéran kinevették a nem frakkos legényeket. Nem is olyan, mint az első szerelem, nem vagyok már éretlen kis ficsúr, Jolánkát őszintén szerettem, mint egy gyerek. De Ő Más! Ez az érzés fényévekkel megelőzi őt. Azt hiszem, szerelmes vagyok.
- Verd ki a fejedből, ha nem ismernélek, úgy látnám, elment az eszed, és hívnám a bolondokházát. Bár nem. Így is úgy gondolom. Lázad van, ide látom.
- Igen, Igen! A vágy tüze égett, hogy láthassam, hogy érinthessem, a pokolra jutnék, ha kell, egy szaváért.
- Felejtsd el, még olvasni sem tud! Nézd ez egy másik jelenet! Egy másik fiúval! Ilyen romlott erkölcsök nem vonzhatnak!
- Látod az arcán, hogy nem akarja? Kényszerítik! Lehetséges veszélyben van, meg kell mentenem! Hogy nézed ki ebből a lányból a romlott erkölcsöt? Bársonyos kezéről, mely, mint a selyemnek esése. A sátán ügyködése folytán valahogy belekerült ebbe a helyzetbe, anyjának akar segíteni pénzzel, mert súlyos beteg. És… És… – kutatni kezdett az asztalon, teljesen feltüzesedett, köhögött újra, vért köpött, majd megtalálta, amit keresett, és remegő kezekkel nyújtotta át barátjának – Olvasd el! Azt akarom, hogy véleményezd. Ez a vége. Ezt fogom elküldeni neki.
Megsárgult, gyűrött lapok, viaszpecsét egy-két helyen, de gyöngybetűk, amikért Mihály nagyon irigykedett Bendegúzra. Nem akarta megbántani barátját, látszott véreres szemén, hogy sok éjszakát ébren töltött a fogalmazás miatt.
- Ha elolvassa, tudni fogja mit érzek iránta! Ha nem szeret, megölöm magam! Igen, ma fogom elvinni neki… – a gondolatok sokasága, és az érzelmi hevület megakasztotta beszédét. – Van még egy kopejkám futárra, még ma este megkaphatja.
- És honnan veszed hogy ez a lány téged fog választani, egy levélért, hiszen neked is segítség kell, és amint látom valami puccos hintóban nyalja-falja magát egy másik bárónővel.
- A szerelem mindent legyőz! Segítesz? Vidd inkább te! Megkérhetlek rá? Ha bármi is szent neked a barátságunkból, akkor megteszed, ígérem, összehozlak a Süvegesi lánnyal, tudom, hogy tetszik, és együtt fogunk, újdonsült feleségeinkkel a kaszinóban mutatkozni. Jó lesz ugye?
- Kovács Bendegúz, te örök álmodozó!
- Tehát elviszed? – ujjongott. – Krisztinek hívják – rebegte. Bendegúz úgy érezte barátjával még sosem került ilyen szoros kapcsolatba.
- Elviszem, ha ez az ára, hogy újra emberként viselkedj.
- Itt van a levél, a pecséttel is mindjárt lezárom. Bánki Donát uczában lakik, 47-es szám alatt. Kékeri Krisztina. Nem, mégiscsak viszem én! Jobbat tesz majd a friss levegő, mint a dohos szoba.
- Jó, de út közben veszek neked valami orvosságot, és étket is, nagyon sápadt vagy.

Bendegúz egyedül botladozott a csúszós macskaköveken. Halványan emlékezett csak arra, mi történt a lakástól, eme pillanatig. Kifelé menet a bérházból, Töröcsikné természetesen ordibálni kezdett velük, hogy lépteikkel felkeltik a jó munkás lakókat, akik nyugodtan szeretnének aludni, egy keveset, amit enged a robot, és mégis milyen dolog éjnek évadján elmenni hazulról, milyen ügyletekbe keveredtek, és nehogy ide merjen hozni maffiózókat, mert úgy megveri őket a partvissal, hogy arrólkoldulnak.
Aztán kiértek az uczára, hó borított mindent, jót tett neki a levegő úgy érezte, vettek jó meleg sült gesztenyét, simogatta a gyomrot, a patikában is felébresztettek egy ügyeletes orvost, aki felírt neki egy gyógyszert, valahonnan ismerős volt a neve, de már nem tudta honnan. Bendegúz előrement, míg barátja ott maradt egy-két szóra beszélgetni, a medikussal régről ismerték egymást. Elindult szép lassan, hogy Mihály könnyen utolérhesse, úgyis tudja, merre megy. Néha meg-megbotlott.
A hídnál érte utol a legjobb barátja. A hideg miatt könnycseppek gördültek arcáról. Kezében pálinkásüveg, márkás, egy vagyonba kerülhetett, és mind Bendegúznak adta. Megállt, és csak annyit mondott:
- Nem mehetek tovább veled! Ez a te harcod! Csak keményen…
Olajlámpák világította hóesésben botorkált tovább. Alig két sarok. Ennek a levélnek nem lehet ellenállni…

Két nappal később Krisztinek behozta a komornyik a postát. Rutinosan tallózott a levelek között, csak azokat szerette, amelyiken volt valami kép. Kutyás, cicás. Hirtelen megakadt a szeme az egyiken. Fekete keretes szegély övezte, ilyet még sosem kapott, furcsálta, nézegette egy darabig, aztán mivel nem volt rajta semmi, csak ákombákom, az asztalra dobta az összeset. Olvasni nem tudott.


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához