LFG.HU

HammerTimeCafe
nelis
ismertetőCimkek

Akkor nézzünk egy helyszíni tudósítást a Kiadói Napról, ami a Millenáris Park Fogadójában, az Átjáró Napok keretében került megrendezésre!

A Moszkva térről rövid séta és egy könnyű ebéd után megérkezünk a Millenáris Park komplexumához, amiről még ennyi idő és átépítés sem feledtetheti, hogy valamikor szerelőcsarnok volt.
Mivel a Fogadó az első épület, nehéz eltéveszteni, így még a -5-ös térképészettel indulók (=Nelis) is könnyen megtalálják.
Izgatottan belépünk a csarnokba, hiszen még sosem voltunk vendéglistások egy rendezvényen. Sorban állunk a pénztárnál, azaz megvárjuk, amíg az előttünk álló egyetlen ember elmegy, és bemondjuk a nevünket, amit egy listán ellenőriznek, majd megkapjuk a belépőszalagot. Teszünk két lépést, és máris bent vagyunk a helyszínen.
Jobbra a színpad, előtte négy sorban székek. Balra elnagyolt félkörben, a szélekre tolva asztalok, rajtuk gyönyörű, halványsárga terítő élénk kék SFPORTAL.HU felirattal. Az asztalokra a kiadók pakolták ki portékájukat.
Rögtön az elsőnél kaphatunk egy példányt a ROHAM első számából, még mindig ingyenesen, cserébe csak nevet és emailcímet kell meghagyni. Aztán jönnek sorra a többiek: Beholder, Tuan, Galaktika, Itt volt valaki, akit nem jegyeztem meg, Delta Vision, Képregényesek. Nagyjából 45 másodperc alatt végig lehet nézni a kínálatot. Megállapíthatjuk, hogy rengeteg könyv van, amit még nem olvastunk a témában, de kedves, tapasztalt ismerőseink szerint nem is érdemes.

A terem nem mondható zsúfoltnak. Mondhatni, épp hogy lézengenek páran.
Ezekből is 40% kiállító, 57% meghívott vendég vagy vendéglistás, és talán a sarokban elbújva, megszeppenve lapul pár látogató, de velük nem találkoztunk. És ez az arány a rendezvény végéig tartja magát. Hiába no, így jó rendezvényen részt venni. Semmi új arc, brr minek is! Kedves, családias, belterjes a hangulat.
Végül, kicsit vonakodva bár, de elérkezik a 13 óra 15 perc és kezdetét veszi a műsor a színpadon. Először is Szélesi úr lép magabiztosan a színpadra és felvezeti az egészet. Öt-hat perc után már le is jön, hogy átadja helyét a kiadók képviselőinek, akik a 2006-os terveikről beszélnek majd jól.
Az első felvonuló társaságnál kiderül, hogy melyek azok a hibák, amelyeket el lehet követni egy ilyen fellépésen:
1) Ha csak úgy a színpad közepére kiraknak három széket asztal nélkül, az elég szerencsétlen, de még szerencsétlenebb le is ülni rájuk. A hatalmas fekete színpadon a három beszélő – három barna-bézs folt – olyan elveszettnek tűnik, mint akik nem teljesen értik, mit keresnek ott, de legalább feszengenek. És mivel ülnek, még apróbbnak tűnnek.
2) Jobb, ha mielőtt beszélni kezdünk, végiggondoljuk, hogy mit is akarunk mondani. És akkor elkerülhetők az olyan mondatok, hogy: Amint a fordítás kész, kiadjuk a könyvet, esetleg késünk egy kicsit, attól függően, mikor lesz kész a fordítás. Ez, mint konkrét kiadói terv 2006-os évre, nem tűnik túl meggyőzőnek.
3) Egy író írni szeret. Valószínűleg azért, mert nem szeret kiállni több-kevesebb ember elé és nyíltan megszólalni. Egy fordító meg pláne. Természetesen türelmes gyakorlással minden elsajátítható, de az időbe telik. Ezért, ha mint kiadó képviselem magam valahol, nem túl szerencsés két szerény, csendes, fiatal, közszereplésben nem gyakorlott fordítót magammal vinni reprezentálni.

Természetesen voltak sokkal talpraesettebbek is, akik röviden, tömören, magabiztosan elmondták a terveiket, mert nekik voltak konkrét terveik. Vagy volt gyakorlatuk a semmitmondó szövegelésben, mert már öreg rókák a szakmában.
Ennyit a kiadók részéről.

Közben a Pódiumom a különböző írókörök, írói műhelyek nyilatkoztak meg. Többnyire önmagukról beszéltek. Milyen világra írnak, mióta működnek, hogyan lehet csatlakozni hozzájuk, milyen érzés tartozni egy írókörbe, van-e valami kérdésünk.
Nagyjából ennyi.

E szürke tömegből kicsillant Hanna és Stöki előadása a végén, akik az írókörök fajtáiról (nyalós-lila-pusztító) valamint a működés és fennmaradás nehézségeiről beszéltek. És tűzijátékként robbant egy bűbájos hölgy, dr. Sárdi Margit előadása, aki a galaktikás előadó vendégeként jelent meg. Azért, hogy őt láthassuk-hallhassuk, érdemes volt eljönni. Neki volt mondanivalója, tapasztalata, amit szeretne megosztani, lelkesedése a téma iránt, előadói képessége. Szóval kerek volt. Újat, mily meglepő, nem mondott.
Csak valahogy hitelesebb volt az ő szájából hallani, hogy van az izzadságszagú munka része a dolgoknak, amit nem lehet megspórolni, vagyis írni kell az oldalakat szépen egymás után. És van az ötlet része, amit viszont tanulni nem lehet. Hogy érdemesebb novellákkal kezdeni, mert azokon keresztül gyorsabban lehet tanulni, mint regényeken keresztül, és hogy elsőre ne a szívünk csücske témával kezdjük az írást, mert az nagyon fog fájni, amikor ízekre szedik.

Órákig bírtam volna hallgatni az írók nagy lelkéről szóló eszmefuttatását, de csak negyvenöt percük volt.
Ezek után már csak a nagyon elszántak maradtak. Vagy azok, akik összefutottak rég, vagy kevésbé rég látott ismerőseikkel és ott folytatták a beszélgetést, ahol múltkor abbahagyták.

Mi hazamentünk.


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához