LFG.HU

HammerTimeCafe
oil_ali
ismertetőCimkek

Rendhagyó ismertetőmet némi magyarázattal szeretném nyitni, lévén Stanislaw Lem: Szempillantás, avagy az emberi civilizáció perspektívái című műve nem kifejezetten a szerepjátékos, de még csak nem is a sci-fi olvasói közönségnek szánt mű. Annak, hogy mégis rászántam magam arra, hogy jelen kis bemutatót papírra (képernyőre) vessem és, hogy pont itt, az RPG.HU berkein belül publikáljam, annak igen egyszerű oka van: mind sci-fi és cyberpunk mesélőként, mind önjelölt novellistaként igencsak meglepett és felvillanyozott Lem értekezése.

Tudatosan írtam értekezést, mert a szóban forgó mű zsebkönyvnyi méreteibe belezsúfolva gyakorta értelmező szótárt kívánó nyelvezettel nem mást próbál meg, minthogy beletekintsen az emberiség jövőjébe. Fejezetei (melyek alighanem egymástól függetlenül születtek, és fénykorukban előadások és jegyzetek lehettek), egyfajta természetes – de a tudományos ismeretekhez hűséges – szabadsággal tárgyalják meg az egyes témákat, legyen szó a kibernetikáról, az űrutazásról vagy a genetikáról. Mindenből kitűnik, hogy a „jövendőmondás” (sajna, nem jut eszembe jobb szó) igen sokrétű, ami számunkra egyszerű „felhasználók” számára örvendetes, érdekes és általában könnyen emészthető, ugyanakkor ezen a ponton el is csúszik némileg az írás, mivel Lem olvasottsága és tudományos tájékozottsága ellenére sem jártas minden tudományágban – ezt még maga is elismeri -, és ez sokszor pontatlanságokhoz vezet. Sajnos a könyv „előadás gyűjtemény” volta miatt ez hatványozottan jelentkezik. Néhány alkalommal magam is fülön csíptem az írót miközben meggondolja magát egy témáról két fejezett között. Ám őszintén szólva ez inkább szórakoztató, mint bosszantó, és semmi esetre sem válik tőle hiteltelenné a könyv.

Az egyes vizsgált területek igazán izgalmasak és összetettek. A robotika fejezetben például nem csak az elektronikai és mechanikai vonatkozásokkal találkozhatunk, hanem egy viszonylag terjedelmes az emberi agyról szóló összehasonlító leírás keretében a mesterséges intelligenciákkal és azok közeli és távoli jövőjével is foglalkozik az író. Emellett külön öröm volt számomra (még úgy is, hogy Lemet ismerve nem is vártam mást), hogy az írás nem foglalkozik szenzációhajhászással, sőt, nem egy esetben csúfot űz azokból a tudósokból és publicistákból, akik egy egy feldolgozott téma keretében … khm … esetleg jóindulatú túlzásokba esnek.
Lem úgy dolgozza fel az egyes területeket, hogy alapvető gyanakvással fog az ismertetésükbe, és szkeptikus és realista szemmel pillant a jövőbe. Ez, az igazat megvallva néha kicsit kiábrándítóvá válik: az emberiség komplex jövőjét nagy általánosságban taglaló részt áttanulmányozva megállapíthatjuk, hogy semmi jó nem fog származni a létezésünkből – és most igen finoman fogalmaztam. Azok pedig, akik úgy szívták magukba az űrszörnyes science fictionokat, mint más az anyatejet, bizony elszörnyülködve fogják telesírni a párnájukat az idegen civilizációkról szóló rész elolvasása után. Sajnos azonban a könyv fejezeteiben állítottak érvekkel és példákkal (közérthetőekkel és kevésbé közérthetőekkel) vannak alátámasztva.

Az információk hihetetlen tengerében megmerülve számos kérdés és kétely fogalmazódhat meg az olvasóban. Tapasztalatom, hogy ezek egy részéből kalandmodul míg a másik feléből novella kerekedik ki. Attól a másodperctől kezdve, amint elkezdtem olvasni a művet, mintha csak a múzsa csókját éreztem volna a homlokomon. Sci-fi kedvelőknek, írópalántáknak, a tudomány és a technika iránt érdeklődőknek és kalandmestereknek véleményem szerint a „Szempillantás” kötelező olvasmány kell hogy legyen. Ne tánorítson el senkit, hogy a könyvben kis túlzással több a latin (és más idegen) szó mint a magyar és hogy néha még a legmagyarabb nyelven írt oldalakon is többször túl kell esni, mert megéri .

Végezetül szót kell ejteni a mű árnyoldalairól is, mert ilyen is van, sajnos kettő is – bár ezekért nem hibáztathatjuk csupán Stanislaw Lemet.

Egyrészt, meg kell említeni, hogy a „Szempillantás” beleillik egy sorozatba ( első két kötete a Dialógusok és a Summa Technologiae) és e két műre sokszor hivatkozik a szerző. Bár ismeretük hiánya egyáltalán nem gyötrő, azért újabb és újabb említésük meg tudja törni az addig nyugodtan sodródó gondolatok menetét.

A másik (és ezért a kiadót terheli a felelősség), hogy a könyv 2000-ben született, és csak most került kiadásra idehaza. Ez pedig – ha a könyv jövendölései nem is ilyen rövid távra szólnak – rányomja a bélyegét egyes részekre. A 2005-ös év egyik National Geographic magazinjának a genetikáról szóló vezércikke számos pontban megvalósultnak említi Lem vízióját, sok helyen azonban mást és máshogy ír meg. Véleményem szerint egy tudományos jellegű értekezésnek nem szabadna öt évet váratnia magára, mert így részben az értékét veszti.

Kis dolgok ezek persze, de mégis csak fontosak. De félre a búval…

Mert végül is izgalmas és nagyszerű olvasmány a „Szempillantás”. Aki ismeri Lemet, tudja, hogy nem idegen számára ez a (fél)tudományos – inkább filozófikus – műfaj. A könyv utolsó oldalai pedig egyenesen briliánsak: felfoghatjuk őket akár az író jutalomjátékának is. A jövő megfejthetetlenségének fanyar humorú összefoglalásáról van szó, amit azoknak is tudok ajánlani, akik gyűlölik a SF műfajt, írtóznak a szerepjátékoktól és a tudományos érdeklődésük egy búgócsigáéval egyenértékű – viszont kedvelik a Monthy Pytont. Jó szórakozást.

Stanislaw Lem: Szempillantás (Az emberi civilizáció perspektívái)
Typotex, 2005.
Fordította: Körner Gábor


Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://www.typotex.hu/book/e_0012.htm]
A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához